Hatvanöt éves lettél, Barátom, Kovács Lajos!!! Ne várd, nem fognak megjutalmazni, alig fogják észrevenni. (Remélem, tévedek!) Én átadnám a magam díját, mindegy minek nevezzük… Sokan mondják egy díj ( pl. Kossuth ) egyáltalán nem fontos! Szerintem nagyon is az!!! HOGY LÉTEZEL. Hogy észrevesznek! Hogy tudnak Rólad! Fontos vagy. Szóval én átadnám a magamét. Itt a diploma, kék borítás, most kinyitom, folyóírás van benne. Szóval… Csak nyisd ki! … A LEGMERÉSZEBB SZÍNÉSZNEK ELISMERÉSÜL KITARTÁSÁÉRT. Ez talán jó lenne. De így nem mond semmit. Akkor talán azt: HOSSZÚ FUTÁSODRA… de ez sem mond semmit. Vagy: EGY SZÍNÉSZNEK, AKI: TUDJA! Talán ez az első, ami valamit már rólad mesél. Egyszer véletlenül futottunk össze egy barátom, Janisch Attila forgatásán. Éjszaka kicsit benyomva néztünk először egymás szemébe. Te a kifeszített pillanatról beszéltél, arról a pillanatról, ami a boldogság maga, amit meg kell becsülnünk, meg kell tartani magunknak, őrizni kell, óvni stb. Akkor még nem nagyon értettelek, de egy év múlva már ott ültél a Woyzeck filmbéli bódéjában. A TE BÓDÉDBAN!!! Amikor a próbán először beleültél, akkor az első forgatási napon, tudtam, ez a poszt a TE HELYED a világegyetemben! Egészen elnyelt téged, olyan, mintha a te burkod lenne, a te TERHED lenne, sorsod, amit cipelned kell a filmen és az egész életeden át. CIPELTED IS rendesen a sorsodat. Kíméletlenül, akarattal, összeszorított fogakkal. Woyzeck a legutolsó a sorban…! Ez voltál te. Emlékszem a Statiszták nem akartak maguk közé engedni, koszlott vasutas kabátodban, betolakodónak hittek, FŐSZEREPLŐNEK legkevésbé. Senki nem hitt bennünk, kiröhögtek minket… mi lesz ebből a filmből??? A forgatás előtt mindenki le akart rólad beszélni, hogy tintázik meg megszállott is… „hülyék“ gondoltam. Igazam volt. Micsoda színészet, barátom, micsoda ALÁZAT.

Folyóírás, olvasd a diplomán: A LEGALÁZATOSABB SZÍNÉSZ nek. Aztán éppen ötven lettél, amikor megkaptad a legjobb színésznek járó díjat a Woyzeckért. A film KIFESZÍTETT PILLANAT ként szárnyalt át az egész világon, bezsebeltél vagy 25 díjat, barátom!!! Ezt ott fenn tudják vajon? Minket meséltél, honnan jövünk, a lelkünket, kétségeinket, félelmeinket, kitaszítottságunkat stb. Aztán a WITMAN FIÚKban, mindössze 10 perced volt benne, aztán meghaltál! Csak néztél a film tizedik percében, és kirepült valahol a szemed sarkában a lélek. Ilyen gyönyörűen, egyszerűen, észrevétlenül kevesen haltak meg filmen. Ezt a halált is végignézte a világ!!! ISMERNEK LAJOS! Ismernek Testvérem! Tudnak!

Most megint lesz valami, egy CSODÁLATOS MANDARIN történet KUDELKA mészáros képébe bújva. Szenvedély történet. Neked való. Újra együtt dolgozunk, már alig várom! Még hónapok vannak előttünk, de te már a dabasi vágóhídon fegyelmezetten tanulod a hentesmesterséget!!! Még egy név: a Zsuzsikád! Zsuzsi. Ha ő nem lenne, te sem lennél! Talán már nem is élnél. De élsz… Neki is jár ez a díj! Hurrá Zsuzsi. Ps . Rengeteg sms-t kapok tőled mostanában - hiszen készülődünk az újabb „bevetésre“ - összefűzném, legszívesebben kiadnám egy szabad vers formában az összeset. Hadd idézzek egyet, hátha megbocsátasz érte. A Halálos ágyán a legerősebb az ember janikám így emlékszem arra a két hónapomra ezt a két hónapot akarom felhasználni tanulok látom mit kell tennem a melóban a mondatok mélyen ismerősek a mondatok élet körbe körbe kudelka gyarló fénye és aztán az égi fénye hááát igen ölel lajos Szász János 2009 február