Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Korcsula
[ Szkéné Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. december 13. péntek    Mai névnap(ok): Luca, Otília a - a - a
Micsoda alak
Mizantróp
Micsoda alak, gondolom magamban, sűrű cikkei olvastán. Karrierjének titka az, hogy senki sem vitázna vele, valahogy rangon aluli belekötni ebbe a fennhéjázó, egyébként félig informált, de a tájékozottságát minduntalan villogtató zsurnalisztába. - Ungvári Tamás írása.

Micsoda alak, gondolom magamban, sűrű cikkei olvastán. Karrierjének titka az, hogy senki sem vitázna vele, valahogy rangon aluli belekötni ebbe a fennhéjázó, egyébként félig informált, de a tájékozottságát minduntalan villogtató zsurnalisztába.. Amíg csupán színikritikákat írt, voltak erős vetélytársai. Elsőnek Molnár Gál Péter, akivel nem is lehetett versenyre kelni. Aztán még a régi időben Mészáros Tamás is kiállt a pástra, szürkébb volt, de egyszersmind megbízhatóbb a társainál.

A mi emberünk azonban egyedül maradt a páston. A színházi kultúra eljelentéktelenedése megtalálta a foltját a homályos tükörben. Számos évtized múltán persze kipallérozódik akárki akarnok. Az esetek egy részében még igaza is van. Keresztes háborút folytatott például az új Nemzeti Színház építése ellenében, s ez becsületére vált. Miért, hogy olvasóként folytonos gyanúperrel éltem: milyen érdek motiválta, hogy az igazat képviselje?

Első vitánk a hatvanas évekbe nyúlik vissza. Peter Brook társulata látogatott Magyarországra. Rajongtam a Lear királyért, leborultam a Szentivánéji álom akrobatikus felfogása előtt. Óvtam azonban a magyar színházat attól, hogy beálljon a másolók közé. A Nyugatot nem lehet kiskanállal importálni, gondoltam, s ezt megírtam.

Peter Brook vázlata a Szentivánéji álomhoz
 

A mi emberünk azonban, mint a Szentivánéji álomban a vadszamárrá varázsolt mesterember, újjászületett modernistaként. A kommersz színház ellenfele lett. Minden stúdió-termék előre valóbb volt neki, mint egy mesterien eljátszott komédia. Engem egyébként sohasem bántott. Mellőzött, elhallgatott. Másfélszáz darabot fordítottam különböző nyelvekből magyarra. Ha ezekről a darabokról a mi emberünk kritikát írt, úgy rémlett, mintha Arthur Miller, Bertolt Brecht, Tennessee Williams magyarul írta a műveit, mert az ő kritikáiban ezeknek a daraboknak nem volt fordítója. A nem általam fordított daraboknak ügyes, takaros fordításai születtek, mind említésre kerültek nála, bizonnyal fogcsikorgatva, hiszen, úgy rémlett, mindezt ő is elvégezhette volna, ha éppen ráér.

A mi emberünk Budapest alsóvárosból mostanság a világszínházakat járja, legutóbb a bécsi Burgtheaterből tudósított egyetlen mondatban, jelentőségteljesen. Csak annyit jelzett, hogy az bizony különb előadás volt mindama pocsék produkcióknál, amelyet hazánkban volt szerencséje látni.

Ez a bizalmas viszony a Burgtheaterrel alighanem a német nyelv alapos ismeretén nyugszik. Ezt a sűrű német színházjárással könnyű elsajátítani. Ahogyan az angolt is Peter Brook sűrű dicséretével. Nem tudhatom, milyen felsőoktatási intézményben sajátított el annyi tudást, hogy a színházi egyetemen immár taníthasson is – ott, ahol azok tanítanak, akik egyébként rendezőként is vizsgáznak előtte, amikor kritikusként ítél.

Ennek a ma egyetemi rangra emelt főiskolának olyan tanárai voltak, mint Hubay Miklós, Gyárfás Miklós, Hegedűs Géza. Vagy még korábban harcos kisúr Gyulai Pál. Most ő ül ezek helyén?

Gyanússá ezt a tevékenységet az tette, hogy legutóbb nekirontott Ádám Ottónak (korábban rektor-helyettes, a művészi doktorátus vezető tanára), Várkonyi Zoltánnak (rektor), hogy igazából nem voltak bátrak, akkor sem, amikor megpróbálták kitolni a korlátozó a falakat. Mindez koreográfiai szimuláció volt, valójában azt tették, amit Aczél György fő-ideológiai titkár parancsolt.

Ez természetesen egy hamis utókor utóbátorsága. Várkonyi Zoltán már akkor kommunista volt, amikor Aczél még cionista, Várkonyi Zoltán már Hamletet játszott, amikor Aczél György a negyedik zsidó volt Pap Károly történelmi darabjában. A diktatúráknak egyébként meg a saját kreatúráik is imponáltak, megpöccentették kalapjukat a saját szalmabábúik előtt. Hát még, ha a múltban lepecsételt művésszel találkoztak! Aczél legfeljebb kérelemmel fordulhatott az önálló bárósággal rendelkező Várkonyi Zoltánhoz, vagy éppenséggel Várkonyi elébe ment a központi óhajnak, egyre megy.

Várkonyi Zoltán Tomanek Nándorral és Darvas Ivánnal a Fizikusokban
 

Fordítója voltam Várkonyi Zoltán kegyéből Dürrenmatt: Fizikusok című darabjának. Minisztériumi főosztályvezetők, meg az akkori súgó Komlós János igencsak ellenezték a bemutatót. Várkonyi lesöpörte az intrikát. A bemutatót Bulla, Várkonyi, Darvas Iván és Tomanek Nándor játszotta. Bátorság volt-e a bemutató, vagy nem, ezt akkor se mérték így. Várkonyit elfogadta a szakma, életében kevesen dohogtak ellene.

Ami pedig Ádám Ottót illeti, ez a mi Burgtheaterbe tartó emberünk megfelelő gyakorisággal támadta. Emögött feltehetően holmi személyes bosszú állhat. Holott Ádám Ottó nem akárki. Nem kétséges, hogy egy időben Aczél kedvelte, vagy megkedvelte Ádám Ottót. Büszkén hirdette Aczél, hogy Ádám szoktatta le a dohányzásról néhány meggyőző szóval. Dekódolva a történetet: Aczélnak megérte a leszokás az anekdotáért. Így kell lepecsételni egy embert.

Ádám Ottóval hullámzó volt a viszonyom, amíg nem ismertem közelről. Amikor azonban egy rendező-osztályát tanítottam drámatörténetre, ráláthattam a módszerére. Ádám a szakma mestere, ihlető jelenléte nemzedékeket váltott meg. Alatta indult hanyatlásnak a Madách Színház? Ugyan. Talán virágzást akart mondani az emberünk. Vagy azzal az életrajzi adattal nem bírt, hogy pályáját a Madách Színház dramaturgjaként kezdte. Vajon a Madách akkor indult hanyatlásnak, amikor emberünknek kívül volt tágasabb?

Én is dolgozhattam Ádám Ottóval. Így neki ajánlottam fel a „Napsugár fiúk” című Neil Simon komédia fordítását. Pénteken küldtem el az angol szöveget. Következő hét keddjén felhívott. Bemutató nyolc hét múltán, játssza Feleki Kamill és Balázs Samu.

No ez kommersz darab. Feleki és Balázs azonban nem kommerszet játszott, hanem mély, katartikus, sírnivaló komédiát.

Ádám Ottónak immár nincs hatalma, életműve azonban tanítványaiban hat. Akinek az Ádám Ottó segítségével megteremtett intézmény falai között az a szó, hogy hanyatlás vele kapcsolatban felmerül, feltehetően nem érti, hogy ott, mint az egyszeri Örkény darabban, mindenki Ádám Ottó, a bölcs kádi, a tévedésektől sem mentes mester.

Kezdem észrevenni, hogy emberünk rituális mutatványba keveredett, s az apák megölése című oedipális revüben vállalt statisztaszerepet. Legutóbbi cikkeiben a volt főiskola egyik legjobb tanárát, Szinetár Miklóst gyalázta azzal, hogy Márta István azért hívta meg Szinetárt az Új Színházba rendezni, mert igazgatói szerződésének megújítását így próbálja biztosítani.

Micsoda bennfentes jólértesültség! Szinetár élvonalbeli rendező, nemcsak az a politikai strong-man, akinek emberünk mutatja. Egyébként rémlik, hogy emberünk a TV színházi osztályán is tüsténkedett, nem szívesen hinném, hogy Szinetár ottani alelnöksége alatt különbözött össze a mesterrel.

A mi barátunkat egyébként Szinetár Miklós írásban rótta meg. Kétkedő soraiban azt kérdezte, honnan nőtt emberünkben az opera-értés. Gyermekkora óta szerette az operát, vallotta emberünk egykoron, s egyszerre csak kritikákat írt operákról, s így feltűnt Wagner egykori színházában, Bayreuthban, vendége Mozart városának Salzburgnak, ha éppen fesztivál van, sajtóigazolványát nyilván vívótőrként forgatta. Egyszer nem hívták meg egy premierre, hosszú cikket kanyarított belőle.

Mindenki bizonyos lehet afelől, hogy emberünk egyetlen sértést megtorlatlanul nem hagy.

Jön a legrosszabb hír. A dolgok úgy állanak manapság, hogy emberünk a szakma legjobbja. Egyedül maradt, mindenki kifulladt mellőle. Takarosan ír, merészen ítél, húsz könyvet töltött meg eddig a véleményeivel s talán a szorgalom tette, hogy magasabb akadémiai minősítésre nem vágyott. Jó ez így is, koronázatlan királynak nem kell korona.

Indulatokat különben nem vált ki belőle, restellem is, hogy személyes sérelmeim történetére fűztem fel idegenkedésemet a fiataloknak hízelgő, a hatalomból kisétáltakat utólag megleckéztető figura portréját. Higgyék el, sokkal jobb annál, amilyennek ábrázoltam, olykor elismeréssel olvasom ólomvégű ostorral írott, kondenzált kulturális utalásokkal díszített cikkeit. Józanabb portréra akkor futná, ha az indulataimat kellene fékeznem. Ezúttal nincsenek indulataim. Nem érdekel. Elolvasom, de ha nem ír, nem hiányzik. S vidáman nézek böllérkése elé, hogy végleg bebizonyosodjék, nem vagyunk azonosak. Nagyon nem. Ellenség-gyűjtő körúton vagyok. A régiek közül sokan kihullottak, az újakat is csak a régiekből toborozhatom. Egyébként is, miért nem fogunk össze. Bayer Zsolt már a spájzban van. A mi emberünk ezerszer különb azoknál, amazoknál. De hát az emberi lélek nem így működik. Ádám Ottó, vagy Szinetár, Várkonyi Zoltán, ezeket már nem illik bántani. Meg a Burgtheater magasából egy olyan szakma fölött ítélkezni, ahol teljes létbizonytalanság uralkodik. Ezenközben az igét hirdetni egyetemi magasságból a jövendő munkanélkülieknek. Nálam ez nem jön össze.

Emberünket egyébként Koltai Tamásnak hívják.

(A Terasz vitát nyitott a színházi bátorság és a mai kritika helyzetéről. Ungvári Tamás azzal adta át az amerikai Magyar Népszavában megjelent cikkét, hogy nem tartotta szerencsésnek az a megjegyzést, hogy a vitaindítóként megjelent cikket az ÉS nem közölte. A vita nem az ÉS-ről szól, egy olyan lapról, melynek szerkesztőit e cikk szerzője igen nagyra tartja. a szerk.)

Kapcsolódó linkek:
   • Mitől bátor Koltai Tamás?
   • Színház a gyáva

[ Ungvári Tamás ] 2009-02-02 17:16:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
AJÁNDÉK EZ A NAP

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János a MAGYAROCK története 2

Esti Kornél bárki lehet

Kocsis Zoltán -

Kozák Péter - Földiekkel játszók

A 37. Torinoi Filmfesztivál

Érdi Tamás - Beethoven zongoraszonátái

Nemes Anna - Előled

Szemből szembe

Sztárparádé a Krizshow After-Partyn

Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” k

Rigó Jancsi bemutató Egerben

Hofi naplója

Koncz Zsuzsa

Lévai Katalin: Bábel – Budapest

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]