Dr. Székely György 90 éves. Csodálattal és fejhajtással nézzük, hogy egy ember mi mindenre képes az életében, ha számára mindig a munka, a szakmája, a neki rendelt életfeladata az első. Imádott szakmája, élethivatása a színház. Most, hogy felsoroljuk élete állomásait, meghökkenve látjuk, mennyi mindent tett, mennyi mindenhez értett: színigazgató, rendező, dramaturg, fordító, pedagógus itthon és vendég professzor Amerikában, színháztörténész, színházelmélet író, lexikonok főmunkatársa, számos színháztörténeti alapmű írója, szaklapok főszerkesztője, szakmai intézetek igazgatója, elnökségi tagja, elnöke, és ki tudja hányféle funkcióját nem említettük még. De mindegyik feladatában a legjavát adta tudásának, kultúrájának, emberi lényegének. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy ember ennyit tudjon! Atomizálódunk, specializálódunk, egyre kisebb szeletét tudjuk még saját szakmánknak is. A polihisztorok kora lejárt. Becsüljük meg, köszönjük meg azoknak, akik még itt vannak közöttünk, ünnepeljük őket, különösen akkor, ha ilyen szellemi frissességben tartották magukat, s úgy, hogy még most is dolgozva, „a köz javát” szolgálják.

És még mindig nem tudunk kifogyni érdemei felsorolásából. Ma, amikor egyre ritkább emberi tulajdonság a szerénység, a csendesség, a másik ember tisztelete, a másokra odafigyelés az ő magatartása, életvitele példamutató. Az, hogy soha senkit nem bántott, nem alázott meg, nem árult el. Azt hiszem, minden reggel nyugodt lélekkel nézhet a tükörbe. Minden rangját, funkcióját, eredményét, s szakmájában kivívott rangját úgy érte el, hogy másokat soha nem fosztott meg semmitől, csak mindenkit gazdagított. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK! Csizmadia Tibor a Magyar Színházi Társaság elnöke