Az eredetileg magyar-német szakon végzett, majd könyvtárosként tevékenykedő tudós 1955-ben lett az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa. 1965-től tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol 1981-től vezette az általa alapított művelődéstörténeti tanszéket. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján iskola alakult ki körülötte. Egyetemi előadásainak eredményei egy évvel később bekerültek a gimnáziumi reformtankönyvekbe is. Több tucat kötetet publikált, sűrűn idézett szerző. 1987-től a XIX. századi irodalomtörténeti tanszéket vezette, 1980-tól 1995-ig az Egyetemi Könyvtár főigazgatója is volt. Számos nagyhírű tanulmány és monográfia szerzője volt, munkásságáért József Attila-díjjal (1976), Akadémiai Díjjal (1980), Déry Tibor-díjjal (1993) és Széchenyi-díjjal (1996) ismerték el.