A nyári ugorkaszezonban, mostanában már csak a celebeket kérdik meg erről-arról, mondjuk, hogy merre nyaralnak. A terasz.hu-n körkérdés-sorozatában másról faggatjuk az írókat, költőket, kritikusokat. Nem a nyaralásról, hanem a munkáról lesz szó. Vajh mind dolgoznak mostanában? - A negyedik körben Demény Péter, Egressy Zoltán és Méhes Károly válaszol a magvas kérdésre.
Demény Péter kezet emel
Demény Péter 2006-ban megjelent a Visszaforgatás című regényem, túlestem az első örömön, aztán elfogott a félelem: ugyan miről fogok írni ez után? Olyan mű ez, amelyet "kulcsregénynek" lehetne nevezni, a saját élményeimen alapul tehát, azokat írtam meg vagy inkább azoknak a mondatlüktetését kerestem meg. Éljek ismét harminc évig s akkor? Persze, tudom, nem lehet így, a félelem azonban mit sem törődött az én józan eszemmel. Egy szó mint száz, nekiveselkedtem egy új regénynek, még részletet is közöltem belőle, de ez még nem működik bennem úgy, ahogy szeretném. A doktori dolgozatomat kellene megírnom és verseket firkálok időnként, ez viszont nem ugyanaz, mint prózát bütykölni: nem ad olyan kétségbeejtő programot, amely mégis betölti az ember életét. De talán nem is kell mindig "betöltve" legyen.
Egressy Zoltán fejét támasztotta egykoron
Egressy Zoltán: Jelenleg nyár van, ráadásul kicsit túl sok minden történik velem, de azért amikor képes vagyok koncentrálni kicsit, akkor mesét írok, pontosabban adaptálok. A Kolibri Színház felkérésére Szabó Magda Tündér Lala című regényéből készítek színpadi változatot. Az az igazság, hogy korábban nem olvastam a mesét, csak halvány emlékem volt az egykori tévéjátékról, ami belőle készült. Tényleg halvány, mondjuk Gellei Kornélra határozottan emlékeztem, de másra nem nagyon. Aztán kiderült, hogy a húgom gyerekeinek megvan DVD-n a film, úgyhogy megnéztem, persze csak érdekességként, semmiképpen nem ebből indulok ki, hanem a regényből. Rengeteg szépség van benne, és tetszik, hogy az egész furcsán szabálytalan. Igyekszem hűségesen megtartani az összes fordulatot, helyszínt, (majdnem minden) szereplőt, sőt, a mondatokat is, már amit belőle dialógusba lehet – és érdemes – emelni. A színháznak persze külön szabályai vannak, muszáj összevonni jeleneteket, bele kell nyúlni az anyagba, de a szellemiség, és konkrét megoldások szintjén is próbálok úgy alakítani mindent, hogy a végén arra gondolhassak: tetszene Szabó Magdának is. Úgy tudom, őszi bemutató lesz ez a Kolibriben, remélem, szépen sikerül, két saját darabom ment már ott, mindkettő jó élmény volt. Szeretek gyerekeknek írni, jó közönség. Ezzel a munkával párhuzamosan forgatókönyvet írok a Nyár utca, nem megy tovább című színdarabomból, el kell készülnöm vele július végére. Az NKA forgatókönyvíró-pályázatán nyertem a szinopszissal, csak hát nincs sok idő rá, gyorsan le kell adnom. Ez még nem jelenti azt, hogy feltétlenül film lesz belőle, de amit én tehetek érte, azt megteszem. Megírom. Általában nem szeretek egyszerre több mindent írni, de most nem zavar. Ha elkészülök ezzel a két feladattal, teljes erővel Szombathely felé fordulok majd, ott színházi munka vár rám, én is várom, várjuk egymást.
Méhes Károly szakállában babrikol
Méhes Károly: Voltaképp elég szaggatottan dolgozom, ezért találtam ki, hogy nincs más választásom: története(cské)kre szabdalva írom meg a gyerekkoromat, a családomat. Ráadásul azt szigorítást tettem, hogy csakis az fog szerepelni, amire én magam emlékszem, semmiféle különösebb legendárium, mese nem kap terepet - azt próbálom meg elbeszélni, ami volt, vagyis nekem megvolt, és ahogyan az most, valahány évvel később szavakba önthető, különösebb színezés, okoskodás nélkül. Tavaly ősszel álltam neki, és meglehetősen rendszertelenül, ide-oda kapkodva születetnek a részletek, ám az benne a jó, hogy serkenti az emlékezést ez a koncentrált magamra-figyelem, és tényleg olyan aprócska részletek merülnek fel bennem a „semmiből", amik ezer éve nem jutottak az eszembe, sokszor olyan rácsodálkozós módon. Ezeket az apróságokat aztán érdekes „megfogalmazni", és a kész részleteket rakosgatni, hová is passzolnak a sok puzzle-részlet között.
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
