Drága István! Egyetlen Madarunk! Kedves Sapkahúzogató Bácsink! Mackótársunk! Tisztelt Művész úr! A fenti megszólítások mind Téged illetnek, a sort még, ki-ki kedvére folytathatná.

Művészetedet nálamnál sokkal hozzáértőbbek tudják szakszerűen méltatni, ezért ezt most nem teszem. Egy laikus szemével is jól látható műveidben az emberi méltóság és alázatosság. Büszkék vagyunk Rád, hogy szobraid eljutottak II. János Pál pápához és Kofi Annan ENSZ főtitkár is gyönyörködhet az alkotásodban. Amit viszont még ennél is inkább szeretnék méltatni, az az, hogy ismeretségünk első pillanatától fogva érezzük azt a mély szeretetet, emberséget, segítőkészséget és őszinte barátságot, mellyel bennünket megajándékoztál és azóta is megajándékozol. Köszönöm. Ketten együtt idén 100 évesek vagyunk, egyetlen nap eltéréssel. Ebből jómagam illendő módon átvállaltam a részem. Aki Téged ismer, tudja, Nálad mi sem természetesebb, minthogy úriemberséged szívesen átvállalja a másik részt. Isten éltessen 60. születésnapod alkalmából! A Kadelka lányok és klán nevében: Andrea Ui. a Lányok alig várják, hogy megint tél legyen és a fejükbe húzd a sapkájukat!