Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Semmi pánik
[ Vidám Színpad ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2021. január 27. szerda    Mai névnap(ok): Angelika, Botár a - a - a
Eleje nincs, vége sincs
Körképszeletek a bolgár könyvpiacról
"Mindig kicsit „bezzegek” vagyunk a bolgárok többsége számára..." és nekünk a bolgárok? Mit tudunk a mai bolgár irodalomról? Nagy László Mennyegzője óta történt valami a két irodalom között? Szondi György, a Szófiai Magyar Kulturális Intézet egykori igazgatója, műfordító vall személyes tapasztalatairól.

(Ha lapok) Vergődik az ilyen-olyan támogatásinjekciókkal életben tartott kiváló irodalmi-kulturális hetilap, a Literaturen Vesztnik. Nyaranta pénztelenül amúgy is szünetel. Malina Tomova maradt meg a hajdani alapítók (1991) közül; (a költőnő, kinek kiadója – tíz év alatt - másfél tucat magyarról fordított könyv megjelentetésével – csúcstartó e téren), a többi szerkesztő a lassan negyvenesek nemzedékének jelesei, négyük tizenhárom éve – ifjú szentségtörőként, de szellemesen és igényesen - összeállította (vagyis megírta) a Bolgár hrisztomatia, majd 1998-ban a Bolgár antologia című gyűjteményt, mely századelős nagy elődjeik teljesítményét „kopírozta” maivá. Georgi Goszpodinov, Plamen Dojnov, Bojko Pencsev, Jordan Eftimov irodalomtudós alkotók lettek. Kulturális hetilapként egy periodika élte túl a kilencvenes évek fordulóját: a Narodna Kulturából Kultura lett. A Bolgár Írószövetség is fenntartja belterjes hetilapját, mai címe: Szlovoto dnesz. Pompázik vagy két éve a celofánköntösű Altera – „a nem, a nyelv, a kultúra” megújító fóruma. A korábbi vidéki folyóiratok megszűntek. Hébe-korba mégis találkozni valamely helyi kezdeményezés egy-egy kóbor egzemplárával. Héba-korba feltűnik, aztán kihúny valami új periodika. Általános árushelyek nem árulják. Két kéz elég számontartani mindegyiket: a meg is jelenőt és a fantomszerűt. Plovdivban megújulóan kiküzdi magát a negyedéves Sztranica. Honorárium olykor kuncog. Néhány ígéretes szám után, majd újraélesztési kísérletet követően egyelőre végleg kivérzett a két éve indított egyetlen könyves szemle. Tájékozódásra marad több internetportál. Könyvekkel foglalkozó televizióprogram: heti másfél - éjszakai.

Bulgária
 

(Versengenek-e műfajok? ) Kutattam (túl elegáns talán itt azért e szó) a bolgár irodalom 1944-től az ezredfordulóig tartó hullámzását. Fejlődését, szeretik mondani a bolgár kritikusok mindenképp, jobbára. (Nagyképűség: meg akartam írni ezt az irodalomtörténetet – magyar párhuzamokkal. Született is vagy száz oldal, 1990 környékén. Akkor hirtelen nagy számban jelentkeztek az átértékelő tanulmányok, kinyiltak az asztalfiókok, hazajött a külföldön született bolgárnyelvű irodalom. Kezdtem nem győzni. Csak úgy csenni hozzá – akár csak olvasásához - az időt, nem lehet. A minap „hivatalosan: berkek előtt” bejelentettem: fogadkozásom ellenére a várt összegzés tőlem már nem születhet meg. Nem mellesleg, visszakanyarulva egy mondat erejéig kicsit előbbre: az asztalfiókok és a külföldön szerzett írások jelentős kincset nem rejtettek.) Valósan lehetett beszélni korábban műfaji versengésről – közel két évtizede, azt hiszem, kevésbé. Költészeti kánontörés kiteljesedése, nemes poétikai fityisz volt jellemző inkább a múlt évtized feléig, egyszersmind a memoarisztika erős térhódítása, esztendők óta a próza az élenjáró. Ennyi állítható, mégis. A színházak telt házakkal játszanak. Olykor, nagyon olykor: magyar darabot is (Spiró, Szakonyi, Pozsgay). Gyakran: bolgár szerzőket. Leporolt klasszikusokat, újrajátszott Sztaniszlav Sztratievet és – tucatnyi kortársat. Az Aszkeer-díj átadása (ez egy színház kezdeményezése), s újabban a színházi szövetség éves díjainak odaítélése a drámaírók ünnepe is. A drámák tehát általában színre is kerülnek. Külföldön Hriszto Bojcsev Madárezredes-e a sláger. A szerzőnek nem ez a legjobb darabja, a londoni siker kapta szárnyra. Magyar fordítása sok éve kész. A tavalyi Aszkeer-elismerést a Bécsben élő Dimitar Dinev érdemelte ki, a díj egyik idei várományosa is ő: a Burgteaterban németül játszott darabjával. Díjak konkurálnak: a költészetben hagyományosak, a prózában újak is, (nyugati) pénzesek, viták kereszttűzében - a másik két műfajban ugyancsak.

Georgi Goszpodinov
 

Nem e serkentések alapozzák meg azonban a jelentős hajlamot, hogy
a) a próza műnemi tarkasága sokszor egy-egy opuson belül is lüktessen a diabolikus elemektől a tipikusan bolgár önirónián át a vulgáris rétegekig,
b) hogy a lírában az irány a tobzódó nyelvi szabadságtól visszaforduljon az új vallomásossághoz,
c) hogy a drámai stiluskisérletezések új idejéről beszéljünk,
d) hogy a filmszerűség ereje teljében legyen,
e) a posztmodernizmus pedig hogy éppen csak belengje az alkotói tereket. S nem éppen Alekszandar Kjoszev kiáltványa (1989) értelmében, hanem bizony annak ellenére zsong az az irodalom, amelyet a tudós kultúrantropológus provokativ módon megtagad, mondván: bolgár irodalom pedig nem .... nincsen. Ezt a tézisét a szerző az ezredforduló után – az eltelt időszakokat is „elemezve” már - kétszer is manifesztumban jelenti ki: nincsen.

Zilahy Péter és a szerző az Ablak-zsiráf szófiai bolgár bemutatója alkalmából
 

( Táborok, osztatok) Visszafogott, szerteágazó fogalmazásom nem engedi a bőszavúságot. Kétségtelen: 1989 után megszaporodtak a sokszor kétes írószervezetek, érdemi nagy kiszakadás a Bolgár Irók Egyesületének megalakulása (vagy száz többnyire valóban jeles alkotó hívta életre 1994-ben) – nem erős állítani, hogy a kortárs bolgár irodalom színevirága jobbára idetartozónak vallja magát ... Az egyesületnek azonban semmije nincs, pár éve csak egy kopár lakás falai. A hivatalos írószövetség anyagi birodalma (tengerparti üdülőkkel, képkollekciókkal, központi épülettel) hovatovább valóban a múlt, nemzetközi élete, kapcsolatrendszere, összetart(oz)ása azonban élteti a közelmúlt talmi „klasszikusainak” halványuló világát. Szervezésükben tér vissza másodszor már a hajdani nagy író-világtalálkozók újabbika... A meghasonlottság, jobb szó: a megosztottság ékes példája volt néhány éve, hogy egymás javaslatát kiölve egyidőben jelölték Nobel-díjra Jordan Radicskovot és Anton Doncsevet. Ha az egymással alig-viszonyban álló, egymást nem keresztező két tábor értékteremtő alkotómunkáját tekintjük – az eredmény kétségtelen: hogy hol is születtek a fontos művek. Van, aki egy harmadik csoportról is beszél, ide olyanok tartoznának, akik a kereskedelmi média ajnározása közben az íróiság tisztét bitorolják, a megdolgozott tömegolvasó szerint: birtokolják. Valaki könyvet ad ki, tehát ír, de „értékét”, hírét más minőség adja: a maffia „írói” (egyiküket a napokban lőtték agyon fényes nappal, forgalmas helyen); volt kommunista korifeus „mélyből” fölemelkedett lánya; külföldön bizonyított szerző; színész vagy énekes; internetmester stb.

A szmoljani Nagy László Emlékházban - s Múzeumban.
 

( Magyar példa) Jól állunk, jól mutatunk. Mindig kicsit „bezzegek” vagyunk a bolgárok többsége számára – (nem)tűrésben, civil kurázsiban, most, mondjuk: a kultúratámogatás formáiban. A bolgár kulturális minisztériumban némiképp magyar mintára jött létre az először „száz könyv megsegítése” nevet kapott program; negyedik éve működik ugyanitt a Nacionalen fond „Kultura” keretében a bolgár irodalom idegen nyelvre fordítását ösztönözve egy szűkpénzű támogatási alap (évente 5-9 könyv láthat segítségével idegen napvilágot, háromszor így már magyart is, igen; a legnagyobb összeg az idei: 11.500 euró összesen.) Bezzeg-helyzet: a Magyar Könyv Alapítvány Fordítástámogatási Irodája fennállása tíz éve alatt közel négy tucat magyar könyv bolgár megjelenéséhez tudott különböző összegekkel hozzájárulni úgy, hogy klasszikusaink és kortárs szerzőink – egy tehetséges fordítónemzedéknek is köszönhetően – annyi értékes műve juthasson el a bolgár olvasókhoz. 1995 és 2004 között száztizenegy magyar vagy (bolgár hungarológusok szerezte) magyar vonatkozású kiadvány jelent meg Bulgáriában – szinte kivétel nélkül magyar támogatással (az említett „iroda” mellett a fő szponzor a szófiai Magyar Kulturális Intézet volt.) Köztük különleges gyűjtemények: válogatás a Kossuth-emigráció öt tagjának bolgárföldi emlékirataiból és naplóiból, 38 kortárs magyar költő 9 országból); 49 XX. századi magyar költő gyermekversei; Nagy László és Szécsi Margit dokumentumokkal dús közös kötete: egymáshoz írt versek, Bulgária ihlette naplók, költemények....

1989-ig sok évtizeden át kényesféle (statisztikai) egyensúly alakult ki a bolgár és a magyar kultúra (irodalom) kölcsönös bemutatásában. Ez az arány jelentősen megváltozott – éppen a támogatás”politika” különbözősége miatt. Magyarországon – tudni jó – amit tehet (egyre gyérülőbben) a bolgár irodalom értékeinek megjelentetésében: a bolgár önkormányzatok egy része tesz, ők igyekeznek kevés pénzzel segíteni. Miután 1990-ben utolsó „bolgár” szerkesztőként az Európa Kiadót (hónom alatt hét így-úgy kész könyvkézirattal) elhagytam, ott bolgárból fordított könyv nem jelent meg... Csak amerre „jártam” azután, majd az alapítottam Napkút Kiadóban öt éve, érthetően. Ekként is csak itt: tíz. Kevés a címszám, aránytalanul kevés. A bolgár irodalom pedig – benne is vagyok, állítom: virágzik. (Két hazabeszélés: úgy tartom, a bolgár irodalom egyik sajátos kifejezési érvénye – a rövid forma tisztelete. Magoncok és morzsák címet viseli az a közel ötszáz oldalas könyv, melyben 168 bolgár író kurta szerzéseit gyűjtöttem össze s magyarítottam... Plamen Dojnov budapesti kávéházak itallapjainak fantáziakoktéljait dallotta kávékölteményekké. Az 52 bravúros vers magyarul is olvasható egy esztendeje. „... a fehér tejszínhab pedig a véletlen jéghegyek sziluettjét adja ki, fölöttük magasodik a Gerbeaud – hajó, csupa üveg, arany és napsugár, hajó, mely a tengeren fut és mindig a parton áll, a kávégőzben fenségesen, a megmenekülés hajója” – fejezi be kísérő kilenc kávéesszéjének egyikét a szerző.)

Ivan Canev, Szevtlozar Igov, Szondi György, egy rádiós újságíró, Zlatomir Zlatanov
 

( Szlavejkov tér) Ha könyvre akar szert tenni az arra vágyó, a kifeszített nyitott nagy sátrak kis rengetegében teheti ezt mindenek előtt – Szófia közepén. Zimankóban, kánikulában: száz fölött az árushelyek. Ül a padon (találkahely) apa és fia Szlavejkov – két bronzszobor.(„Látod-e ott lenn a mezőn / ligetét szomorú fűznek / mint feketéllik derengőn?” – kezdődik a modernnek mondott bolgár líra nagypoémája, Petko Szlavejkov „Fejérlábú lány forrása”. Fia, Pencso....Negyven porosan fehérlő sátor, alattuk tudásnak bolgárnyelvű forrása – könyvek ezrei. Idegennyelvűek is, nagyon sok agyonolvasott, gyűrött régi érték. Antikvár könyvesboltok már nincsenek. Szerte az országban párkányokon, ponyván, padon – olcsón, ki adja, ki veszi: a tengődéshez. Könyvesbolt is cudarul kevés. Akárcsak mozi. Megszűntek. Illetve helyükön – mi szemnek és szájnak ingere, bugyelláris ellensége. Május elseje. Az egyik toplista szerint . Paulo Coelho vezet, de második helyen Az angol szomszéd című humoros bolgár könyv (Mihail Besim) No igen, a bolgár humor. Meg a külföldi szomszéd: falvakat vásárolnak fel japán, angol stb. nyugdíjasok. És a meggyilkolt „maffia-író” két könyve és külföldi bestsellerek. A bolgár irodalom tenyérnyi könyvszigete (szófiai “írókboltja”) – Coelho az élen itt is a heti listán és két maffia-kötet a golyóval örökre elhallgattatottól, de az első tízben hat bolgár szerző, köztük debütáns, köztük külföldön élő – valamennyi témája azonban a közelmúlt (a kommunizmus lágerei, az állambiztonság aktái) vagy az őshaza története. A szláv testvériség évtizedei után reneszánszát éli a bolgár őshazák kutatása, (jelennek meg újra a húszas-harmincas években Bulgáriában dolgozó sokoldalú magyar régész, Fehér Géza úttörő munkái is); a tabuként még mindig csak nyitogatott gulágvilág titkai (a hatvanas évek végén is léteztek ilyenek Bulgáriában!); a megmaradt dossziék is szelektíve adják meg magukat: felemás törvény értelmében vizsgálóbizottság csak most kezdett űlésezgetni. Írói érintettség várható számtalan. Bulgáriában az írószövetség hálózatos komisz hatalom volt a hatalomban.

( Adatfélék) Bulgáriában 3800 bejegyzett kiadó van, de közülük 200 az, amely évente 10 könyvnél többet jelentet meg. A bolgár kiadók közül 81 érdekeit védi a Bolgár Könyves Szövetség, ez az érdekképviseleti szervezet bonyolítja a könyvpiac forgalmának nyolcvan százalékát. A kiadókat s részben a terjesztőket az állam a piac prédájául hagyta; a könyv áfája húsz százalék. A könyvek igen olcsók, a középár öt euró. (A bolgár átlagkereset a magyar gyenge egyharmada.) A könyvre költött átlagösszeg egy főre: havi két és fél euró – a lakosság 44 százalékát tekintve (15 és 70 év között ennyien olvasnak rendszeresen). Az általános európai trendeken belül felmérések szerint a szabadidő eltöltésének módjai közül 47 százalékkal az olvasás még az ötödik helyen áll a bolgárok között (a tévézés, a család, a séta és a kávéház vagy kisvendéglő után). 65 millió eurót tesz ki az éves könyvforgalom nagysága (beleértve a tankönyveket s a kioszkok könyveladását), ebből az államkasszát 21 millió euró gazdagítja. A szervezett könyvterjesztés helyzete rosszabb a magyarországinál. A kereskedelmi árrés 30 százalék. Azok a könyves műhelyek azonban – a nagy-nagy többség -, melynek évi forgalma nem éri el az 50 ezer levát (25 ezer eurót), nem kötelesek bejelentkezni az áfakörbe – ők 45 százalékkal adják át árujukat a terjesztő nagycégeknek. Több középkiadó egy éve összeállt, hogy közös erővel javítsanak valamit áldatlan helyzetükön. Könyvtörvény, könyvtártörvény nincs, szerzői jogi ugyanakkor néhány éve létezik. Ennek érvényében (papíron) a szerzőt 15 százalék haszon illeti meg. A fordítók döntő többsége éhbérért dolgozik – jóllehet a Bolgár Fordító Szövetség (régi intézmény) táblázatokba foglalt sordíj- s ívdíjminimumokat szabott meg. Kegyetlenül diktál, szorít le azonban a piac. Bulgáriát – ki tudja, mennyi időre,végleg? – az utóbbi másfél évtizedben elhagyta népessége egytizede: leginkább fiatalok, diplomások. Hivatalosan hazautalt pénzük a legnagyobb állami bevételi tétel. A lakosság nem kis hányada (hozzátartozók, rokonok) számára ez az egyetlen pénzforrás, megélhetési mód. A könyvet vásárlók nem a gazdagok közül kerülnek ki.

A Rózsák völgye és a Szerző Pomogáts Béla és a Szerző a rilai kolostorban
 

( Műhelyek még) Ciela, Sztigmati, Zsanet 45 – a három kiadó, mely a kortárs bolgár irodalom megjelentetéséért kockázatot vállal. Közülük az első nyereséges nagyvállalat, mely megteheti, s újabban kicsit meg is teszi, a második a már említett Malina Tomováé, egyszemélyes könyves műhelye áldozatos munkával bizonyít küszködve évről évre, a harmadik Bozsana Aposztolova jelentős nyomdaipari kapacitással rendelkező plovdivi vállalkozása, mely a bolgár irodalom és kultúra voltaképpeni mentsvára. Nem amely, hanem aki – a költőnő vállalkozó: szintiszta, példaadó mecénás. És: a baloldali szerzők múltból „áterősített” könyvindusztriája, az Ivan Granitszki igazgatta Zaharij Sztojanov Kiadó – vezetője, stábja promóciókkal, régiszabású író-olvasó találkozókkal az országot járja, termékei ott vannak mindenütt. Mellettük a harmadik csoportnak titulált „írók” nagypéldányszámú könyvei.

( Folyamatos jelen) Tíz éve halt meg az a kivételes bolgár költő – emlékkonferenciáját jövőre tervezik -, akinek verseskönyve külföldön mindmáig csak Magyarországon van (1991-ben!); még javításaival ment nyomdába utolsó kötete: Binyo Ivanov akkurátusan kiigazította a nyelvileg bizton már keservvel tagolható szótalálkozásokat: „mellett ült. patinás pókhálóval dekorált semmi mentén / penészelt kenyérhajat szemezgetett a kürtpittyeken a / hajlatokban legjobban. kihúzta az utolsó böglyöt morog / és kollabáló paszt ad az emberi éppen-barátnak és / fuldoklónak. jóval hatékonyabb a nyulánk kandallónál. / károgott Lucso. erejefogyottan szűkölt a kanadallópa / tina s az agglángú tuskó előtt. ájtatos sikollyal: / „boldog születéshalált!” (részlet Kafka kutya problémái című szövegéből). Beszélhetünk becses bolgár boglárokról, de pontot tudatosan majd az ivanovi citátumot követő mondatok végén teszek: a kuszaság tisztul, a stilusforrongás csitul, a bolgár irodalom új és újabb alkotók jelentkezésével erős időszakát éli, s bár neveket jóformán alig említettem (pár tucatnyit bátran kiemelhettem volna), beszédes - ugyanakkor ha óvatlanok vagyunk, akár félrevezető is lehet - a tény, hogy külföldi díjakat is nyernek, kritikai elismerést vívnak ki újabban világnyelvre fordított bolgár regények: Teodora Dimova, Bojan Biolcsev, Georgi Goszpodinov, Emilija Dvorjanova, Vladimir Zarev, Alek Popov, Anzsel Vagenstajn nevét említem, a költők közül Mirela Ivanováét. A bolgár könyv nemzetközi kiállításokon a kiadó ügyességének köszönhetően van jobbára jelen, a bolgár szerző is sokszor véletleneknek, kapcsolatoknak hála ér el sikert külföldön .... De ez külön téma. Téma, mely megérdemli, hogy beszéljünk róla - a két ország gyakorlatának összevetésében, egyúttal az 1989-től máig tartó hangsúlyok és tendenciák elemzésének igényével: a magyar és a bolgár irodalomban. Erre kerül sor 2008. október 13-án Szófiában, midőn a bolgár irodalomtörténeti intézettel „karöltve” a Balassi Intézet támogatásával konferenciát szervezek négy magyar meghívottal, sok bolgár előadóval .... Csengetnek.

Megjegyzés(em): az előállott fenti kép különb-különb érintettségtől lehet billegő: Sz.Gy. 34 éve a két kultúra között, a két kultúrában tevőlegesen benne; 1999-2004: a Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója; sok említett antológia összeállítója; 2003-tól a Napkút Kiadó vezetője…

Kapcsolódó linkek:
   • A Napkút honlapja

[ Szondi György ] 2008-05-07 23:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Covid mentes Ünnepeket Kívánunk!

Wisinger István – Pulitzer

Marton Mária - Ki hitte volna

Szabó András - Torzulás

Hazám-díj 2020

Születésnapi levél - Szakonyi Károlynak

Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás

Ősbemutató Székesfehérváron

A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]