Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Nő a múltból
[ Örkény István Színház ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2021. október 17. vasárnap    Mai névnap(ok): Hedvig a - a - a
Verebes István - Jancsó Miklós (1921-2014)
Nem csinált nagy ügyet sem abból, ha megtámadták, sem abból, ha magasztalták, vállra emelték. Közel ötven év során, ha találkoztam vele, ő ugyanaz a Jancsó maradt, mint akit 1967-ben megismertem.
Mert Jancsó Miklós nagyon-nagyon emberből volt.

A rendkívül sokoldalú Verebes István, amióta „befejezte színházi működését” egyre-másra írja, a pályájára visszatekintő könyveit. A pandémia alatt különösen termékenynek bizonyult. Jelenleg is több köteten dolgozik, amelyek megjelenésre várnak.
Ezek közül egyik a VOLTAK, amelyben emléket állít az egykori - ma már lassan feledés homályába vesző -, nagyszerű pályatársainak. Ezekből idézünk – a szerző engedélyével – időnként.

 
A világhír sem rontott rajta.
Nagyságát mindenki elismerte már, de személyes érintkezések során mit sem lehetett annak öntudatából érzékelni tőle. Akárhányszor találkoztam vele, mindig elképesztett a közvetlensége.
Jancsó újdonságtól meglepő filmjei épp azokban az években váltak meghatározóvá -, „SZEGÉNYLEGÉNYEK” (1965), „ÍGY JÖTTEM” (1965), „CSILLAGOSOK, KATONÁK” (1967), „CSEND ÉS KIÁLTÁS” (1967) -, amikor nemzedékem érdeklődése, ízlése, figyelme, és társadalomszemlélete alakulni kezdett, amikor egyre-másra kezdtek hatni arra a korszak rendkívüli alkotásai.
A „CSEND ÉS KIÁLTÁS”-t 1967-ben mutatták be, nem sokkal azelőtt, hogy a főiskola második évfolyamát befejeztem, és már vállalhattunk külső munkákat is. Ezt a filmet még forgalmazás előtt levetítették a Rákóczi úti épület Ódry-termében, és a vetítés után a film rendezője, Jancsó Miklós beszélgetést hirdetett a növendékeknek. Mai fiataloknak nehéz érzékeltetni, hogy az ilyen film mekkora hatással volt ránk, akiknek az akkor negyvenhat éves Jancsó magától értetődően vált idolunkká -, s mellesleg maradt is az élete végéig.

A vetítés utáni beszélgetés során magam is kérdést intéztem hozzá, amelynek lényege abban állt, hogy bár igen erős hatással volt rám a film, de azt nem láttam tisztán, hogy a szereplők közül ki kinek a kije-mije. Jancsónak kapóra jöhetett megszólalásom, mert összefoglalhatta stílusának egyik leglényegesebb vállalását. Körülbelül akképp érvelt, hogy próbáljam meg ne azt keresni, ki milyen rokonságban, vagy bármilyen más viszonyban lehet a másikkal, hanem csakis azt figyeljem, ki éppen mikor miért milyen távolságra – ő úgy fogalmazott: distanciában –, él a többiekkel, és működik kihez-kihez képest. A filmet újranézve nem csak megértettem, amiről Jancsó beszélt, de egyrészt sokkal jobban élveztem, másrészt ez a szemlélet komoly útmutatásul szolgált később színházi fogalmazásaim minőségére is. Jancsó megjegyezhetett magának, mert nem sokkal utána szerepet ajánlott készülő új filmjébe, a „FÉNYES SZELEK”-ben.

CSEND ÉS KIÁLTÁS
 
Jancsónál forgatni nem csak végtelenül izgalmas, de érdekesen aktív, kreatív volt, és hallatlanul „otthonos” is. Miközben lenyűgözően formátumos módon volt jelen, nagyon közel is lehetett kerülni hozzá. Nem egész két hétig éltünk együtt Veszprémben akkori fiatal főiskolások, meg épp hogy végzett színészek, de mind a napi munka, mind a munka utáni együttlétek felejthetetlenek maradtak. Attól tartok, hogy bár akkoriban még fogalmunk sem volt, miben veszünk részt, de annak mindenképp tudatában voltunk, hogy egy nagyon nagy művész keze alatt dolgozunk, és ennek jegyében teljes odaadással is tettük a dolgunkat.

Magam nem érzem hivatottnak a Jancsó életmű különböző korszakainak késztetéseit különböző társadalomlélektani, politikai szempontból elemezni, a művek az én meggyőződésem szerint nem tematikájuk, a korban is egyetemes kérdéseket felvető volta avatja maradandóvá, hanem semmi más, mint az általam megismert Jancsó személyiségének, látásának, viszonyulásainak, természetességének, őszinteségének kikerülhetetlen érdekessége. Van egy sejtésem, hogy tudniillik Jancsó olyan féle ember volt, aki még az ellenségeinek is rokonszenves volt.
Esterházynak már-már értelmiségiek jelszavaként alkalmazott kijelentése, miszerint „bizonyos szint fölött nem megyünk bizonyos szint alá”, ha valakinek alapállásaként érvényesült mindennapos gyakorlatában, az Jancsó volt. Soha nem tapasztalhatott senki tőle nemtelen mondatokat, gyűlölettel teli indulatoskodást -, ha valamitől undorodott, ha valamit megvetett, ha valamivel nagyon nem értett egyet -, azt is csak egyfajta mellékessé utalt elnézéssel intézte el, aminek a nyilvánvaló jelentése inkább így konkludált: „hát, istenem, persze, vannak hülyék, akik így meg úgy gondolkodnak, nem kell közülük túl komolyan venni senkit, ellenben ha erőszakra vetemednek, akkor jól seggbe kell rúgni őket.”

Jancsó - Hernádi
 
Nem csinált nagy ügyet sem abból, ha megtámadták, sem abból, ha magasztalták, vállra emelték. Közel ötven év során, ha találkoztam vele, ő ugyanaz a Jancsó maradt, mint akit 1967-ben megismertem. Nem váltott, nem alakult át, nem hülyült el, tartása, mérsékelt, fegyelmezett öntudatossága igencsak imponáló volt. Ha egy filmbemutatón az előcsarnokban összefutottunk, akárkivel beszélgetett, biztos rámfordult, magához húzta a fejemet, és jelezte, hogy jóban van velem, hogy tudja, mennyire szeretem.
Mert Jancsó Miklós nagyon-nagyon emberből volt.
Egyszer eljött a Mikroszkóp Színpadra, mert hallotta, hogy beszélek róla. Hogy ennek mi volt az előzménye, ahhoz Nánay István egy a Színművészeti Főiskolán 2015-ben tartott előadásából idézek:

„Bár 1971 és 1989 között tizenhat előadást rendezett, nem tartotta magát színházi rendezőnek. Erről több nyilatkozatában is beszélt: „Vonz a színház, mert az a pillanat művészete, a film pedig konzerv. A színház nem arra való, hogy benne a rendező magát megfogalmazza. A rendező »csak« segít a színésznek.” „Olyan előadásokat csinálok szívesen, amelyben együtt van zene, tánc, akrobatika, próza. Soha sem darabban gondolkodom, mindig összművészeti előadásban, azaz közérthető népszínházban.” „Nem vagyok színházi ember, sőt, nem is értek a klasszikus értelemben vett színházhoz. [Éppen ezért] nem is vállalkozhattam a színház megújítására.”
Jancsó tehát nem tartotta magát színházújítónak, mint ahogy a kritika és a szakma sem, sőt, általában idegenkedés és értetlenkedés fogadta munkáit. Az elmúlt évtizedek színházi trendváltásainak tükrében viszont színházi munkássága átértékelődik, és improvizációs próbamódszerétől a blődli-színházinak nevezett kompozíciós gyakorlatáig sok mindenről úgy tűnik: Jancsó színházrendezőként megelőzte korát.”

Rendezett a Gyulai Várszínházban, az Astoria Hotel Bárjában, majd később Kecskeméten. Ezek az előadások már jelét adták, hogy a színházról is mást gondol, másképp és másra „használja”, mint mások. Ha híve lettem volna e törekvésének, akkor sem kerültem volna ki, hogy kabarészínpadon reagáljak „az eseményekre” -, mivel az akkori közéletben igencsak időszerű témájaként kínálta magát. Nyilván a fülébe jutott, mert egy nap a Mikroszkóp színpadáról észrevettem, hogy a hátsó sorok egyikében ott ül Hernádi Gyulával. Természetesen aznap is mindent ugyanúgy, mint minden este, annak rendje-módja szerint taglaltam, és persze utána lelepleztem kettejüket a nézőtéren, „show”-t csináltam csesztetésükből. Nem is volt kétségem, hogy Jancsó és Hernádi belemegy a játékba, és ma is elismerésnek számít, hogy egyáltalán eljöttek, és utána barátságosan megöleltek.

Elmúlt egy-két évtized, és Jancsó egy amatőr filmszemlén kiszúrta a fiam kisfilmjét -, hozzá teszem, hogy a fiam a fantázianevével szerepelt a versenyben -, és onnantól évekig mentoraként segítette, többek között abban is, hogy első nagyjátékfilmjét leforgathassa. Meggyőződésem, hogy semmiképp sem játszott ebben szerepet a személyem, Jancsónak ennél sokkal megbízhatóbb és fedhetetlenebb volt minden minősítése és ítélete.

Addig is nagyon szerettem, de mert a fiamnak is fontos emberévé lett, még közelebb kerültem jelenlétéhez, és ugyanannyira fájdalmas hiányához.

[ kl ] 2021-09-27 00:40:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Verebes István - Dayka Margit (1907-1986)

Azok a nyolcvanas, kilencvenes évek

Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál

Verebes István - Jancsó Miklós (1921-2014)

Egymással, nem egymás ellen

Balogh Robert Várady Ferenc-díjat kapott

Verebes István - Gera Zoltán

Verebes István - Hátraarc

Néhány emlék egy humanistáról

Benedek Tiborra emlékeztek Békéscsabán

Búcsú Lénárt Istvántól, Papitól

Márton László az idei Artisjus Irodalmi Nagydíjas

Taki

Élt, halt a színházért

Gillham, David R. - Asszonyok városa

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]