Arra a több millió gyermekre gondolva, akik számára színházépület (főképp a kifejezetten az ő számukra, az ő igényeikre tervezett színházépület) nem elérhető, művészként ki kell tágítanunk a színházról alkotott elképzelésünket, ha valóban fontosnak tartjuk, hogy a művészethez való hozzáférés alapvető emberi jog. Természetesen ez a gondolat nem új a színházak történetében, de valahogy a formális és informális megkülönböztetése még mindig meghatározza az értékrendünket és a minőségről alkotott elképzelésünket, amikor a gyerekeknek szóló színházról beszélünk.
A színház hatására egy piszkos játszótér, egy terem a községházán, egy iskolai osztályterem vagy egy menekülttábor varázslatos hellyé változhat át, ami nem csak ezért fontos, mert praktikusabb és olcsóbb a gyerekekkel a saját, mindennapi körülményeik között találkozni, hanem azért is, mert így megtapasztalhatják a varázslatot.
A színház mindig az átváltozásról, a varázslatról szól. Megvan az a képessége, hogy általa az átlagos vagy épp válságos helyek és helyzetek átalakuljanak valami különlegessé, ahol a képzelet működik, és ahol váratlan lehetőségek tárulnak fel. Egy pillanatot jelent, amikor a gyerekek folyamatában tapasztalhatják meg a társadalmi változást. Amikor látják, hogy a változás lehetséges. Hogy a hétköznapi dolgokból is születhet varázslat. Hogy lehetséges örömöt találni a hátrányos helyzetű területeken is. A színházi élmény minősége, amely révén létrejön ez a csoda, nem kevesebb, mint az, amely lehetővé teszi, hogy egy különlegesen tervezett selyemgubóban repüljünk, ahol a technika és a dizájn teljes mértékben a rendelkezésünkre áll.
Természetesen ezzel nem vonjuk kétségbe azt a különleges élményt, amelyet a valódi színházi térbe belépés jelent, de azoknak a gyerekek, akik kénytelenek megtapasztalni a mindennapos erőszakot egy háborús övezetben, vagy akik isten háta mögötti helyeken, esetleg nagyvárosi mélyszegénységben élnek, ez az élmény nem elérhető – ugyanakkor az átváltozás, amit a színház jelent meghatározza, hogyan tapasztalják meg a világot.
Nekünk, színházi emberek új színházi megoldásokban kell gondolkozunk, és meg kell kérdeznünk, hogyan lehet képes a színház a valódi átalakulás és varázslat élményét nyújtani mindenhol, ahol van közönség.
Dolgozzunk együtt azon, hogy minden gyerek eljusson a színházba, és minden gyerekhez eljusson a színház 2018-ban is!
|