Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Sirály
[ Örkény Színház ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2018. október 20. szombat    Mai névnap(ok): Vendel a - a - a
Shakespeare reload
(Shakespeare újratöltve)
Mácsai időjátékot játszik velünk. Egyrészt ott vagyunk az 1400-as években, mi magunk is benne vagyunk a lancasterek és yorkok folyamatos harcában. Vagyis a darab történelmi hitele semmit sem csorbul, miközben egyszerre itt vagyunk a jelenben is. (William Shakespeare: IV. Henrik I-II az Örkény Színházban)

Úgy gondoltam a szokásos kritika lesz ez is, hűvös, távolságtartó és tárgyilagos. Csak aztán az előadás oly sok régi emléket ébresztett fel bennem, hogy kénytelen vagyok, már csak a hazai színháztörténethez kapcsolódása folytán is, saját emlékeimet ezen írásba beleszőni. Remélem, megbocsájtja nekem a kedves olvasó, de a kritikus is ember, legalábbis igyekszik az lenni. Még általánosba jártam, amikor felöltöztettek az iskolai ünneplő ruhámba, és az ugyancsak ünneplőbe öltözött nagyapám elvitt magával a Nemzeti Színházba, a Blaha Lujza térre, Shakespeare előadásra. A színházban minden fekete volt, komor, súlyos és mélyen drámai. Fekete volt maga az épület, sötét az alulvilágított színpad. A színészek, akik zengő bariton hangon mondták szövegüket, súlyos és nehéz jelmezekben mozogtak, még maga a végfüggöny is súlyos volt és poros. Az előadás félelmet keltett és Shakespeare így élt bennem sokáig.

Nem sokat változott ez a kép akkor sem, amikor az egyetem elvégzése után a Nemzeti Színház sajtófőnöke lettem. A Hevesi Sándor téren Shakespearet ugyanígy játszották, mint a Blaha Lujza téren, talán az előadások itt már nem voltak annyira komorak, némi, apró kis játékot az itteni rendezők meg mertek engedni maguknak, a felfogás azonban az évek során mit sem változott. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek az előadások ne lettek volna kitűnőek. Sőt nemcsak, kitűnőek, de egyik, másik a magyar színháztörténet kiemelkedő klasszikusává is vált. Éppen ezért számított szentségtörésnek bármiféle változtatás az alapkoncepcióban.

 
Aztán 1972 egy szép napján beütött a mennykő. A Vígszínházban megjelent Peter Brook a társulatával, és az ő Szentivánéji álom rendezésével. Bár az előadás angol nyelven ment, minden fordítás nélkül, minden szakmabéli ott szorongott a nézőtéren. Jónéhányunknak már csak a széksorokat szétválasztó lépcső jutott. Az emeleti lépcsőn mellettem éppen Mészáros Márta ült, aki előadás közben folyton megbökött a könyökével: „Most mit mondott?” – kérdezte, pedig tudta, hogy nincs értelme bármit mondanom, hiszen amíg magyarra fordítanék, addig halad tovább a darab. De nem is ez a lényeg, ez csak valamiért megmaradt bennem. A lényeg, maga az előadás volt. Brook egy agyonvilágított fehér falú dobozba helyezte színészeit, akik trapézon lengtek, ugráltak, bukfenceztek, minden kavargott, az egész előadás olyan volt, mint egy színes álom. Egészen le voltam döbbenve. „Így is lehet Shakespearet játszani?” –kérdeztem magamtól.

Másnap Marton Endre, a Nemzeti akkori igazgatója, aki szintén ott volt az előadáson nézőként, behívatott a szobájába és azt kérdezte, tetszett e az előadás, amire én elkezdtem áradozni. Láttam, hogy a feje egyre vörösebb lesz, majd elönti a düh. „ Te is bevetted ezt a maszlagot? Ez nem színház, ez halandzsa, hókuszpókusz, csalás, Shakespeare megszégyenítése.” - mondta, szinte kiabálva. „Szerintem pedig ez a színház jövője.” –jelentettem ki a nagyhatalmú igazgatónak taknyos huszonévesen. Vastag üvegű szemüvege mögött lángra kaptak a szemei: „ Ha ez lenne a színház jövője, akkor a színház csődbe jutna. Ez az irány zsákutca. Egyszer és mindenkorra verd ki a fejedből! Ennek semmi köze a színházhoz, ez cirkuszi mutatvány, semmi egyéb!” –kiabálta, majd mutatta, hogy kifelé, és dühösen bevágta az ajtót mögöttem.

 
Írom e kis visszaemlékezést annak okán, hogy manapság már minden kosztümös darabot, minden operát szürke vagy fekete dobozba raknak és modernizálnak. Nem kivétel ez alól az Örkény Színházban jelenleg futó IV. Henrik sem. Ma már a klasszikus darabok modern köntösbe öltöztetése igazán nem számít újdonságnak vagy különlegességnek, a kérdés az, hogy ez a modernizálás erőszakot tesz e az adott darabon, vagy ad e valami különlegeset, esetleg újraértelmezi e az adott művet. Jelen esetben ez utóbbiról van szó. Mácsai Pál ezt a darabot nem megrendezte, hanem újrateremtette. Azt a csodát éri el, hogy Shakespearet a XXI. század jeles színpadi írójává avatja, miközben meghagyja a maga helyén.

Egy unalmas, majdnem fekete dobozban, néhány mai bútordarab között, egyazon helyszínen zajlik a játék, mégis ott vagyunk a királyi palotában, a csatamezőn, a kocsmában, vagyis Mácsai eléri azt, hogy a darab a maga teljességében a nézőben születik meg, így a néző aktív alkotóvá válik, anélkül, hogy ennek igazából tudatában lenne.
Mácsai időjátékot játszik velünk. Egyrészt ott vagyunk az 1400-as években, mi magunk is benne vagyunk a lancasterek és yorkok folyamatos harcában. Vagyis a darab történelmi hitele semmit sem csorbul, miközben egyszerre itt vagyunk a jelenben is, amire ékes bizonyíték például, hogy az idei, a 2018-as hazai parlamenti választások lefolyásával is szembesülhetünk. Bármilyen hihetetlen, napjaink televíziós képernyőjét elfoglaló mindennemű politológus helyett Shakespeare igen pontos képet fest arról, hogy a „király” megdöntésére szövetkező hazai ellenzék miért veszített a választáson (széthúzás, visszalépés, távol maradás stb), és arról is, hogy mi volt a kormánypárt kampányának lényege. (Egyébként ennél a mondatnál majdnem felugrottam a székemről azt kiabálva, hogy nem létezik, hogy ezt Shakespeare írta így bele a darabba.)

 
Már ennek az időjátéknak a létrehozatala is maga a csoda, de Mácsai még ezen is túlmegy. Nemhogy nem vesz tudomást a nagyhírű Nemzeti Színházbeli elődökről, (uramisten már milyen réginek és avittnak tűnnek azok az előadások), hanem bizony szemtelenül hátsón billenti a nagyhírű szerzőt, tiszteletlen, és szemtelen vele, amit maga a szerző se venne zokon. Annak idején a Globe színházában Shakespeare ugyanezt csinálta saját műveivel. Színészei szénán és sárban fenteregtek, szereplői ocsmányul viselkedtek, trágárok voltak, igen cifrán káromkodtak, így például éppen a IV. Henrik kocsmajeleneteiben, az olcsóbb helyeken ülők legnagyobb örömére, akik ezekben a figurákban önmagukra ismertek. E mellett drámáiban is fellelhető volt számtalan „farce” elem. Ha valaki nekem korábban azt mondja, hogy egy Shakespeare drámán a nézők többször felröhögnek, azt biztos, hogy bolondnak néztem volna. Pedig ezen az előadáson pontosan ez történik. Miközben halálos öldöklés folyik, árulás, és gyilok, ott van a legmagasabb szintű humor is, amit a közönség harsány nevetéssel fogad. Micsoda felségsértés, ugye? Az már csak ezen csodatételek után hab a tortán, hogy Mácsai több szerepet oszt egy színészére, akiknek lehetőségük van a szemünk előtt egyik jellemből a másikba átváltozni egy szempillantás alatt. Végül még azt is meg kell említeni, hogy a nemek egyenjogúsága nevében, míg Shakespearenél a női szerepeket is férfiak játszották, itt a férfi szerepek jó részét nők. Vive les femmes!

 
Nem szeretnék minden dicséretet Mácsai nyakába önteni, hiszen ez az előadás nem jöhetett volna létre a remek társulat nélkül, amelynek szinte az egésze a színpadon van ezen a három és fél órás csodás estén. Mácsai remek színész is, így jól tudja, hogy művészei mivel tudnak hozzájárulni a darabhoz. Látszik, hogy itt közös munka folyt, a rendező és a színész együtt dolgozott ki minden jelenetet, egészen az apró részletekig. Mácsai hagyja, hogy színészei kiéljék magukat a színpadon, sőt valamennyi főbb szereplő kap egy „jutalom” jelenetet is. Olyan ez, mint egy Duke Ellington jazz koncert, ahol remekül játszik a nagyzenekar, miközben egy hangszeres feláll és előad egy fantasztikus improvizációt. Ilyen fantasztikus improvizáció Kaszás Gergő tolószékes jelenete, és ami mindent felülmúl, Polgár Csaba Paplanos Dolly, női prostituált alakítása. Ha már zene, azt is meg kell említenem, hogy az élő zenekar szerepeltetése a színpadon is nagyban hozzájárul az időjáték csodájának megjelentetéséhez és a kortársi hangulat megteremtésére. ( By the way, imádom a szájharmonikás bluest).

A színészi alakításokról szólva mindenek előtt a csapatmunkát kell kiemelnem. Csak ilyen jó csapatban lehet nagy alakításokat létrehozni. Mint amilyen Csuja Imréé, aki a két legnehezebb szerepet, magát IV. Henriket és Falstaffot alakítja. Falstaff megint a Shakespeare irodalom egyik kényes pontja, hiszen olyan közismert Shakespeare figuráról van szó, amelynek színpadra állítását kialakult sztereotípiák övezik. Csuja azonban mit sem törődik ezekkel a sztereotípiákkal, megszabadítja a figurát a rárakódott és elvárt sablontól, a darabon belül újrateremti a figurát. IV. Henrikje is kitűnő, szinte a szemünk előtt bontakozik ki, ahogy a trónhoz gyilkosságokkal és vérrel jutó herceg a királyságot megszerezve hogyan lesz az országáéért felelősséggel tartozó uralkodó, és a családjáért aggódó, és tékozló fiát megértő apa. Színészileg a két szereppel külön-külön is nehéz megbirkózni, nemhogy egyszerre a kettővel, ami egészen különleges fizikai és szellemi erőfeszítést kíván. Csak a legnagyobb dicséret illeti ezt a kitűnő teljesítményt.

 
Nagy Zsolt különösen azokban a részekben remekel, amikor még „kocsmatöltelék”, pontosan tudja érzékeltetni, hogy még a mocsokban is megvan benne a királyi erény. Pogány Judit mindkét szerepében, mint Főbíró és mint a Disznófő kocsma üzletvezetője egyaránt remek, Polgár Csaba nemcsak prostituáltként remekel, de Szélvészként is kitűnő. Kaszás Gergő elképesztő, Znamenák István ugyancsak mindkét szerepében remek (és remekül szájharmonikázik), és sorolhatnám a sort tovább, de csak a legjobbakat mondhatom el mindenkiről, így talán ez a felsorolás egy idő után unalmas lenne. Kérem tehát azokat, akiket most itt névvel nem említek, hogy ők is fogadják teljes elismerésemet.

Shakespeare darabjai esetében a kis hazánkban másik tabu a magyar szöveg. Az ezerkilencszázhatvanas, - hetvenes években az ortodox Shakespeare szakértők előtt fel sem volt szabad vetni annak a lehetőségét, hogy egyik másik Shakespeare darabra ráférne az újrafordítás. Az újrafordítás után kiáltó művek között volt a IV. Henrik is, amelynek a Lévay József féle igen archaikus nyelvezetű fordítása egy mai magyar ember számára szinte még olvasva is követhetetlen, nemhogy színpadon előadva. Igen kíváncsi voltam tehát Nádasdy Ádám munkájára, már csak azért is, mert annak idején az egyetemen csoporttársak voltunk. Tudtam, hogy nem fogok csalódni, hiszen Nádasdy már akkor messze kitűnt közülünk nyelvérzékével. A fordítás friss és eleven, úgy emeli ki a szerzőt a maga korából, hogy egy szóval sem hamisítja meg, és úgy teszi őt modernné és élvezhetővé, hogy Shakespeare költőisége mit sem csorbul, mindössze archaizmusát veszti. A mostani előadásnak az is az egyik erőssége, hogy a színészek szépen, érthetően mondják a szöveget, még akkor is, amikor a legnagyobb fizikai igénybevételnek vannak kitéve. Külön dicséret érte!

 
Örömmel hallottam, hogy a darabot a színház a következő évadban is műsoron tartja. Tessék szépen elmenni és megnézni! Ha nem teszik, önmagukat fosztják meg egy maradandó élménytől.

 
SZÍNLAP

Történelmidrámapr> Fordította: Nádasdy Ádám, 2017-ben
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara

Szereplők:

IV. Henrik, Anglia Királya - Csuja Imre
Henrik, a fia, a Walesi Herceg - Nagy Zsolt
Warwick gróf - Vajda Milán
Westmorland őrgróf, a Király sógora - Ficza István
Főbíró - Pogány Judit
János herceg, a Király kisebbik fia - Jéger Zsombor
Falstaff János lovag - Csuja Imre
Poins Edward lovag - Znamenák István
Bardolf - Novkov Máté
Peto - Dóra Béla
Id. Henry Percy, őrgróf - Kaszás Gergő m.v.
Ifj. Henry Percy, a fia, becenevén Szélvész - Polgár Csaba
Worcester grófja, az id. Percy öccse - Takács Nóra Diána
Lövő, bűnöző - Kaszás Gergő m.v.
Szobainas - Zsigmond Emőke
Katalin, Szélvész felesége - Kókai Tünde
Szaporáné, üzletvezető a Disznófő kocsmában - Pogány Judit
Ferkó, pincértanonc a Disznófő kocsmában - Kókai Tünde
Mortimer gróf, Katalin bátyja - Novkov Máté
Owen Glendower, walesi főnemes - Znamenák István
Lady Mortimer, Glendower lánya, Mortimer felesége - Zsigmond Emőke
Douglas, skót főnemes - Dóra Béla
Küldönc - Novkov Máté
Vernon lovag - Zsigmond Emőke
Yorki Érsek - Vajda Milán
Hastings gróf - Herczeg Tamás
Blunt - Vajda Milán
Lord Bagot - Máthé Zsolt
Travers, id. Percy alkalmazottja - Ficza István
Morton - Polgár Csaba
Rendőr - Jéger Zsombor
Mowbray gróf, főkamarás - Novkov Máté
Lady Percy, id. Percy felesége - Takács Nóra Diána
Paplanos Dolly, prostituált - Polgár Csaba
Humphrey herceg, a Király fia - Kókai Tünde
Tamás herceg, a Király fia - Zsigmond Emőke
Kopár - Znamenák István
Csöndes vidéki bírók, sógorok - Darvas Ferenc m.v.
Rozsdás - Dóra Béla
Hűvös - Ficza István
Vékony - Nagy Zsolt
Sebes - Jéger Zsombor
Maczkó falusi újoncok - Vajda Milán

Dalszöveg: Máthé Zsolt
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Díszlet: Izsák Lili
Jelmez: Benedek Mari
Zene: Darvas Ferenc, Herczeg Tamás, Kákonyi Árpád
Súgó: Kanizsay Zita
Ügyelő: Mózer Zsolt, Sós Eszter
A rendező munkatársa: Szabó Julcsi
Rendező: Mácsai Pál
bemutató: 2017. október 14.

( Fot? Horváth Judit )
[ Barcs Endre ] 2018-05-21 06:51:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Müller Péter - Vallomások a szerelemről

Charlie Chaplin - A diktátor

Végel Dániel és Végel László - VVV – Végel, Város, Víziók

Daniil Trifonov CD-je Chopin Evocations

Az aradi vértanúk

Kalmár Tibor Jiddische mamák

Fekete Sándor - Lenkey tábornok

Lackfi János - Levágott fül

Légrádi Gergely - Nélkülem

Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka

Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad

Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA

Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával

VII. Országos Stúdiószínházi Táncfesztivál Egerben

Steven Levitsky – Daniel Ziblatt: A demokráciák halála

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]