Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A kék madár
[ Vígszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2017. szeptember 21. csütörtök    Mai névnap(ok): Máté, Mirella a - a - a
Benkő Géza - Az Öreg (4)
Írását folytatásokban közöljük
Benkő Géza(* 1969. okt. 28. Kiskövesd) Színész, rendező. Királyhelmecen érettségizett, majd színészdiplomát szerzett Pozsonyban. Szabadfoglalkozású. A szlovákiai magyar színházak mellett másutt is szívesen látott vendég. Beckett Godot-ra várva című abszurdjában nyújtott teljesitményéért a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb alakítás díját.

2016. december 11. - Vasárnap

Két nappal Bagoly temetése, és tizenhárommal a tisztelendő urunk távozása után.

Nem mentem templomba. Képtelen voltam rá.

Bagoly halála óta benn cigizek a házban. Most is, ültem a konyhában füstöt eregetve, nem a fotelben, azt hiszem, sosem viszem már vissza a paplakba azt a fotelt, de bele sem ülök, egyszerűen itt ragadt nálam. És magasról leszarom, hogy mit ígértem Ilonnak. Nem érdekel ez sem. A cigi sem érdekel, csak szívom.

A tisztelendő asszony nem is kopogott. Azt láttam, hogy nyílik az ajtó, ő belép rajta, s megáll előttem.

"Játszhatjuk ezt is. Nekem van időm. És higgye el, több, mint maguknak. De egyet tudjon. A barátjukat eltemettem. Imádkozzon, hogy ne haljon meg, amíg itt vagyok szolgálatban, se maga, se senki, mert ez volt az első és utolsó temetésem a faluban. Vagy eljárnak templomba, és akkor temetek, vagy fütyülnek rám, de akkor én is fütyülök magukra."

S bevágta az ajtót. Lassan eljutott a tudatomig, mit is mondott. Ezek szerint ott ült egyedül a hideg templomban, és nagy ívből leszarta őt az egész falu. Én is. Ilon, Csikar, Karó is. Nem nőnek való pálya.

2016. december 12. - Hétfő

Arra ébredek, hogy büdös van. Majd rájövök, hogy ez nem álom. A házamban van bűz. Megszagolom a párnámat. Büdös. A paplanom is az. A konyhában sem jobb a helyzet. Büdös a kávé is. Mi az isten? Megszagoltam mindent, hogy rájöjjek, honnan ered, de semmi. S akkor, a fürdőszobában, nem szándékosan, a tükörbe néztem. Magamat még nem szagoltam. Pedig elsőnek azt kellett volna. Csesszemeg. Nem is tudom, mióta nem mosakodtam. Egy hete talán. Amikor rátaláltam Bagoly holttestére. Igen. Szégyenletes. Vizet engedek a kádba, rohadt forró, várnom kell, míg kihűl, ott állok anyaszült meztelen a fürdőkád előtt majd' fél órát, amikor eszembe jut, hogy elég lett volna hideg vizet önteni hozzá. Bemártom a könyököm, jó lesz ez már, nyakig elmerülök a meleg vízben. A szappan a mosdókagylón maradt. Ki kell másszak a kádból, eltotyogok a érte, óvatosan, nehogy elessek, még a végén itt döglök meg, majd vissza a kádba, sikálom magam, a bőrömet már teljesen kiszívta a víz. Pont, mint gyerekkoromban. Szerettem fürdeni. Anyám teletöltötte a fadézsát, ott gubbasztottam, amíg dideregni nem kezdtem. Fából faragott csónakot apám, azzal játszottam. Nem maradt egyetlen játékom sem. Hova lettek? Abból a kisgyerekből sem maradt semmi. Hova tűnt el belőlem?

"Megmosom a hátadat"

Mikor jött be Ilon? Most itt áll előttem, kezébe veszi a szappant, én előredőlök, jólesik, ahogy sikálja a koszt rólam.
"Íme a kendő, törülközz meg!"
Mi? Honnan ismerős ez nekem?
Bagoly mosolyog a kád szélén ülve. "Moss le magadról engem. Engedj el." Ezt mondja.
Ilon fölém hajol, letöröl egy könnycseppet az arcomról. Hagyom.
A fürdővizem hullámzik, a facsónakom elsüllyedt.

Megnyikordul a kiskapu. Lépések zaja. Valaki megragadja a karomat. Fáj. Pofoznak. Ég az arcom az ütésektől. Hangok. Távoliak. Emeld, fektessük le, rumot kellene, forralt bort, nem is, hanem teát…

"Mit kerestek ti itt?" semmit sem értek. Ülök a konyhában, a tisztelendő úr foteljében, két pokrócba csavarva, Ilon kezében bögre, az orrom tele fahéjillattal, Karó a kályha mellett áll, Csikar a tolószékében az asztal mellett.

"Legközelebb zuhanyozni tessék a nagyságos úrnak, és nem bealudni a forró vizes kádba!"

Csikar dühös. Karó is. Ilon szemében aggodalom és szeretet. Mosolyog rám.

"Leveled jött. A tisztelendő úrtól. Tulajdonképpen neki köszönheted, hogy még élsz. Ajánlott levél, a postás kopogott, dörömbölt, de semmi. Átjött hozzám. Rögtön tudtam, hogy baj van. Felhívtam Karót. Az utolsó pillanatban érkeztünk."

"Ne nézz rám" morgott Csikar "engem kihagytak a jóból. Megmentettek, csak utána jött el értem Karó, s tolt ide hozzád. Nesze, a leveled." Felvette az asztalról, Ilon kezébe adta.

"Kibontod? Vagy bontsam én?" Nem várta meg a válaszom, feltépte a borítékot "Hozzam a szemüvegedet?"

"A hálóban van", túlviláginak tetszett a hangom, de ez Karót szemmel láthatóan nem hatotta meg, bement, kihozta, még a szememre is tette, "De most már hangosan olvasd, ha egyszer itt vagyunk, ez a minimum." szólt ellentmondást nem tűrő hangon.

Csikar előredőlt a tolószékében, mintha attól jobban hallana majd, Ilon lehajtotta a fejét, Karó pedig leült a fotel támlájára.

"Ne adják fel."

Elnehezedett a papírlap a kezemben. "Na, tovább?" Csikar dülledt szemekkel bámult rám.

"Ennyi." mondtam. "Ne adják fel. Ennyit írt."

"Mit ne adjunk fel?" Karó elvörösödött. "Ő adta fel! Itt hagyta a rábízott közösséget! Minket! Egy álomért. Bagolyt kellett volna eltemetnie, nem poroszkálni Velence felé, megnézi azt a teret. Na és? Mit lát már ebből a felesége?"

"Neked sosem volt álmod, Karó?" Ilon szelíden szólt. "Valami, amit nem tudtál beteljesíteni. Nem vágyódtál, nem vágysz valamire, ami még vár rád? És te, Csikar?" Hallgattak. Ilon folytatta.

"Amióta az eszem tudom, menni akartam. Világot látni. És mi lett az életemmel? Férjhez mentem fiatalon, megözvegyültem, gyerekem nem lehetett, itt ragadtam a faluban. Szeretek itt. Szeretek Veletek. De, ha tehetném, mennék. Beleszagolni a levegőbe egy dombtetőn. Egy réten. Nézni a nyüzsgő tömeget egy városban, ahol senki nem ismer. Hallgatni, hogyan duruzsolnak körülöttem emberek vadidegen nyelven, amiből egy kukkot sem értek. Elmondani egy fohászt egy katedrálisban a világ másik felén." Rám nézett. "S neked? Te mire vágysz?"

"Rád. Nekem nem kell semmi, csak Te. Egész életemben Téged várlak, nincs nekem semmire sem szükségem. Ami neked jó, az lenne jó nekem is." De csak gondolatban mondtam ezt, nem hangosan. Ilon szemébe néztem és hallgattam. Megint nem kértem meg a kezét.

2016. december 16. - Péntek

A 07.10-es busszal felzötykölődtem a városba. Úton-útfélen megáll, bő két órába telt, mire odaért. Azt hittem, nem jutok el a nyilvános vécéig, alig bírtam menni. Rég esett ennyire jól a pisilés. Pedig kosz és bűz volt bent. Tele falfirkával. A piszoár fölé egy telefonszám volt írva. Hívj, ha segítség kell. Romlottak az emberek. Nálunk a faluban nincs ilyesmi. Igaz, nyilvános vécé sincs.

Nem hívtam taxit, pedig a könyvesbolt jó messzire esett a pályaudvartól. Időm, mint a tenger, a többieknek azt mondtam, hogy orvoshoz megyek, estére jövök, ne idegeskedjenek. Alig tudtam lerázni Ilont, erősködött, hogy elkísér. A végén azt tudtam kinyögni, hogy egyedüllétre van szükségem. Jobb indok eszembe sem juthatott volna, de komolyan. Egész életemet egyedül éltem le. Ilon mélyen a szemembe nézett, természetesen egy szavamat sem hitte el, sem az orvost, a magány utáni vágyódásomat pláne nem, s csak ennyit mondott, menj, ha menned kell, várni foglak. Majd megszakadt a szívem a gyönyörűségtől. Kikísért a buszra. Még integetett is. Az utasok azt hihették, milyen szép ez, így szeretni egymást, ilyen idősen.

Szokatlan ennyi ember egy rakáson. Senki nem figyel a másikra, mennek valahonnan valahova, sietve. Ilon szemével akartam látni a várost. Az épületeket, a nyüzsgést, utamba esett egy templom, bementem, leültem kicsit pihenni, elmondtam egy fohászt Bagoly lelkéért.

Képtelen voltam úgy nézni, ahogyan Ilon tenné. Az igazi az lett volna, ha ott van mellettem, s én átérezhetem az ő boldogságát, ahogy a várost járja.

Kis híján pánikba estem, amikor az eladó odavezetett az útikönyvek részleghez. Egy percig sem gondoltam, hogy hipp-hopp megtalálom a nekem megfelelő könyvet, de ekkora választékra nem számítottam. Az eladó, egy jóképű fiatalember, láthatta tanácstalanságom, megkérdezte, mit is keresek pontosan. "Világlátó könyvet akarok venni. Olyat, amit, ha fellapoz valaki, akkor olyan érzése legyen, mintha beleszagolt volna a levegőbe egy dombtetőn, egy réten. Mintha ő maga nézné a nyüzsgő tömeget egy városban, ahol még sosem járt. Hogy szinte hallja, hogyan duruzsolnak körülötte az emberek vadidegen nyelven, amiből ő egy kukkot sem értene."

A fiatalember elmosolyodott. "Megnézem, mit tehetek Önért."

Ettől féltem. Nincs is ilyen könyv a világon. Leültetett egy olvasóasztalhoz, várjak ott rá. Velem szemben egy testes hölgy lapozgatott éppolyan testes könyvet, mint ő maga. Mulatságos. Kis idő múlva megjelent az eladó, s lerakott elém az asztalra három vaskos útikönyvet. Mindbe belelapoztam, én még ennyi csodát egy helyen sosem láttam. Megveszem mindhármat, mondtam, majd amikor a pénztárnál közölték az összeget, azt hittem elájulok. Jaj de sokba leszel te nekem, Ilon!

Most itt ülök a konyhában, előttem a három könyv, én barom, nem kértem díszcsomagolást, ki sem merem nyitni őket, nemhogy átnyálazni, még megtörnének a lapok, hát csak a fedelükön levő képeket nézegetem, s előre izgulok, vajon mit fog mondani Ilon, amikor a házába hozza neki Jézuska a világot.

2016. december 18. - Vasárnap

Öreg vagyok már az ilyen izgalmakhoz.

Ilon jött, mint rendesen, Ilon hazament, mint rendesen. De azt a fél órát, amíg nálam volt, nem kívánom senkinek.

A könyveket eldugtam tegnap este. A konyhaszekrénybe tettem őket, a nagy lábasba, amit Isten a tudója, mikor használtam legutoljára. Pont belefértek. Letakartam a lábast a födővel, de nem tudtam ágyba bújni. Ilon, a kávé miatt a konyhaszekrényben is szokott matatni. Kivettem a könyveket a lábasból, s eldugtam a szemetes mögé. Gratulálok barom, még ki is látszik a szélük. A hálószoba. Igen! Betuszkoltam a könyveket az ágy alá. Na de, ha véletlenül rosszul húzom fel a papucsom, vagy megcsúszok, neadjisten elesek, elterülök a padlón, Ilon berohan, megpróbál felsegíteni, le kell hajoljon hozzám, csak egy pillanat, és lebuktam. A szekrény teteje. Ott lesz jó helyen. Ehhez be kellett hoznom a konyhából a széket. Egyik kezemben a három könyv, egymásra rakva, másik kezemmel fogtam a szék támláját, mire felegyenesedtem a széken, legurult egy izzadtságcsepp a homlokomon, csiklandozta az orrom, tüsszenthetnékem támadt, de a könyvek még mindig a kezemben, döntenem kellett. A tüsszentés győzött. A sors keze, gondoltam, s letettem arról, hogy a szekrény tetején nyugodjon Jézuska méregdrága csomagja Karácsonyig. Amúgy is belepné a por, vigasztaltam magam.

Na most az volt a baj, hogy innentől, nem igazán emlékeztem, hova a francba is rejtettem el a könyveket.

És akkor ne stresszeljen az ember, amikor Ilon ott sertepertél vasárnap reggel a házában?

Ahogy eltűnt a kerítés mögött, berohantam és tűvé tettem mindent, de a könyvek sehol. Majd templom után megkeresem, gondoltam.

Amikor megszólalt a nagy harang, elővettem a kabátomat a szekrényből. Hallelujah! Mindhárom könyv ott lapult a sarokban.

Szóval nem a szekrényre, hanem a szekrénybe sikerült eldugjalak titeket! Ez nem lesz így jó. Elviszem Csikarhoz. A francokat, Ilon takarítja Csikar házát. Az ünnepek előtt, biztosan kisuvickol mindent. Karó. Nála biztonságban lesznek. De Karó meg nem tud titkot tartani.

És akkor megvilágosodtam. Hiszen, nekem van egy házam! Egy másik. Igaz, hogy az egyötöde van a nevemen, de akkor is. Bagoly, Isten nyugosztaljon, ugye nem haragszol meg, ha nálad rejtem el kincsemet? Vagyis, Ilon kincsét.

Az istentiszteletet vigyorogva ültem végig, mint valami idióta barom. Pedig, csak örültem, hogy milyen zseniális ötletem támadt. Öten voltunk a templomban, a tisztelendő asszonnyal egyetemben, szerintem Bagoly is ott volt velünk, bár nem tudom, hogy öngyilkosok szelleme beszállhat-e templomba. Majd, ha meghaltam, el ne felejtsem megkérdezni valami beavatott túlvilágitól.

Idétlen vigyorom nemcsak Ilonéknak szúrta a szemét.

"Hazakísérhetem?" kérdezte búcsúzás helyett a tisztelendő asszony az ajtóban.

"Menjetek nyugodtan, majd a kocsmában találkozunk." mondtam Karónak, aki azonnal elvörösödött, tudtam, hogy az a baja, egyedül nem fogja bírni fékezni Csikar tolókocsiját a dombról lefelé. Ilon, persze ki más, odaállt Csikar jobbjához, megfogta a kocsit, "Karó, segítenél?"

Egy perc alatt leértek.

"Tudna még maradni kicsit?" és a tisztelendő asszony, visszament a templomba. Követtem, pedig legszívesebben a könyveimhez mentem volna haza, hogy átvigyem Bagolyhoz őket.

Az első padsorba ült be, én mellé. Nem nézett rám.

"Tudom, hogy nem fogok soha férjhez menni. Kinek kellene, egy csúnyácska vénlány? Egy lelkésznő? Senkim nincs, a szüleim meghaltak, a rokonsággal nem tartom a kapcsolatot, a teológián jelesre végeztem, mégsem kellettem egy gyülekezetnek sem. Nő vagyok. A lelkész, ha férfi, akkor lehet akármilyen. De férfi. Isten szolgája. A nő...annak nem a szószéken a helye. Nem furcsa? Pedig szépen prédikáltam. Tudom, hogy maga nem figyelt, egész idő alatt bámult a semmibe, fülig ért a szája. Azt hittem, engem nevet ki. De a többiek sem értették, mi van magával. Ha én lettem volna a céltábla, akkor mind a négyen ezt csinálták volna. Nem akarok semmit, csak jól csinálni, amire felesküdtem. Ha négyüknek, akkor legyen így. Nem tudom, mikor, miért halt meg ez a falu. Ez a pár nap...elmentem minden családhoz. Bemutatkoztam. Volt, ahova be sem engedtek, a kutya ugatott, de nem kötötték láncra, a kapuban váltottunk pár szót.

Csak meg szerettem volna köszönni, hogy eljöttek. Vagyis...hogy eljött. Hogy itt volt. Köszönöm."

"Ne tessék megnyílni nekem, kérem! A minap kaptam levelet a tisztelendő úrtól, majdnem belefulladtam a fürdővízbe, Bagoly minden éjjel ott ül az ágyam szélén, mosolyog, szeretek egy nőt, aki sosem lesz az enyém, nekem nem megy ez. Nem tudok mit kezdeni a gyónásával." De csak gondolatban mondtam ezt, nem hangosan.

"Van három könyvem. Ajándék lesz. Egy barátomnak. Elrejtené Karácsonyig?"

Nem tudom, miért mondtam ezt. A lelkésznő rám nézett, majd megölelt. "Köszönöm," rebegte "hogy a bizalmába fogadott."

Ne haragudj, Bagoly.

2016. december 24. - Szombat

Egy szem hó nem sok, annyi sincs. Viszlát fehér Karácsony. Kaptam rétest, jól süt a tisztelendő asszony. Mondtam neki, jöjjön át Ilonhoz holnap este, megköszönte a meghívást, de nem fogadta el. Majd jövőre. Talán.

Megnyikordult a kiskapum. Egyszer, kétszer, majd harmadszor is. Csikar. Ki más. Egyedül. Az is csoda, hogy idáig elgurult valahogy. Az ölében egy pálinkásüveg. Épp csak az alján lötyögött benne valami.

"Tolj má' be bazdmeg, megfagyok!"

A kályha mellé toltam. Kortyolt egyet az üvegből.

"Tudod, mi az én vágyam?" Nehezen forgott a nyelve. "Belerúgni egy focilabdába, még egyszer. Hogy érezzem. Ilon könnyen beszél. Mehet, ha akar. És nem az a lényeg, hogy elmegy-e világot látni. Hanem, hogy megteheti. Én mi a szent szart kezdjek a vágyammal?"

Elsírta magát. Nem tudtam, mit mondhatnék. Nem lehetett mit mondani. Az üres pálinkásüveggel csapkodta béna, élettelen lábait.

"Kurva élet, kurva élet, kurva élet."

Egyre szaggatottabban beszélt, csak ezt a két szót ismételte, bele-beledadogott, majd, mintegy varázsütésre, horkantott egyet, s elaludt. Két kurva élet között.

Hagytam, hadd aludjon. Kimentem az udvarra, az égen milliárdnyi csillag. Hol vagy, Bagoly? Melyik a Te csillagod? S melyik lesz az enyém? Az Iloné mellett lesz-e? Eszembe jutottak a könyvek. Basszus, hova a francba rejtettem őket? Ja, igen! A tisztelendő asszonynál vannak már.

Választanom kell. Vagy hazatolom Csikart, vagy elmegyek hozzá, s elhozok egy pelenkát.

A tolókocsijából még átraktam az ágyamba valahogy, levetkőztetni sem került nagy erőfeszítésembe, de ahogy álltam az ágy mellett, kezemben a pelenkával, előttem Csikar mezítelenül, hortyogva, öntudatlanul, egy ideig nem tudtam mozdulni sem. Gyerekkorom óta a barátom. S most itt feküdt előttem, teljesen kiszolgáltatottan, gyámoltalanul.

Ki mos meg engem, ha majd fekszem kiterítve? Ki borotvál meg? Ki vágja le a körmömet? Nem akarom, hogy Ilon tegye. Csinálja akárki, csak ne ő. Ne lásson így, mint én Csikart.

Bolond, vénember, Csikar még él! Szedd össze magad, tedd rá azt a pelenkát!

A tisztelendő úr foteljében aludtam. Azaz, csak aludtam volna, de Csikar olyan hangosan horkolt egész éjjel, hogy a hálószoba bezárt ajtaja sem segített. Mégis elnyomhatott a buzgóság hajnaltájt, mert nem hallottam, ahogy megnyikordul a kiskapu, azt sem, amint kinyílik a konyha ajtaja, s belép rajta Ilon.

2016. december 25. - Vasárnap

Hétkor ébredtem. Elcsigázva, összetörve. Kényelmes a fotel, de mégsem arra tervezték, hogy ott töltse az ember az éjjelét. Az asztalon egy kávésbögre, tele kávéval, a bögre alatt egy levélke.

"Csikart betakartam, szellőztettem, elviselhetetlen a pálinkabűz a hálódban. Néztelek, ahogy alszol. Szerettem nézni, ahogyan alszol. Ilon."

Ha volna vér a pucádban, akkor most átmennél hozzá és megkérnéd a kezét. Persze, nem volt vér a pucámban.

"Szégyellem magam." Ennyire tellett szegény Csikartól, fájt a feje, émelygett a gyomra, Képtelen volt megenni a rántottát, amit sebtiben összeütöttem neki, "Narancslevem nincs, ne haragudj. Felejtsd el a templomot, pihend ki magad, Karó megy majd érted este hatra."

A tisztelendő asszony rám kacsintott. A szószékről. Nem hittem a szememnek. Cinkosság volt abban a kacsintásban. Akkor tette ezt, amikor a prédikációjában, ami eleve a szeretetről szólt, az ajándékozáshoz ért. A legnagyobb ajándék, amit a másiknak adhatunk, az egy darab magunkból. A lelkünkből. A szeretetünk által. Hogy ez miben nyilvánul meg, szóban, cselekedetben, vagy tárgyi ajándékban, akár egy könyvben, mindegy. Ha átitatja a szeretetünk, boldogság az osztályrésze annak is, aki kapja, s annak is, aki adja.

Kacsintás.

Elvörösödtem. Azonnal Ilonra néztem, ő vissza rám, elmosolyodott, s én megnyugodtam. Semmit nem vett észre a tisztelendő asszony kalóz akciójából.

Valahol, a távolból szirénázás hallatszott. Halkan, majd egyre erősebben tört be a kellemetlen vijjogás a templom falain. Tűzoltók. Egyre közelednek. Valahol tűz van.

Ebben a pillanatban kinyílt a templom ajtaja, s Béla, a kocsmáros jött be, ahogy átlépte a küszöböt, levette a sapkáját, egyenesen hozzánk sietett, lehajtott fejjel, láthatóan szégyellte magát, hogy megzavarja az istentiszteletet. A tisztelendő asszony abbahagyta a prédikációt.

"Elnézést kérek" mondta rekedten, majd Karóhoz fordult. "Haza kéne tolni Csikart, van egy kis baj."

Karó megfeszült. "Hazatolni? Nem látod, hogy nincs itt?"

Béla értetlenkedve nézett körül, falfehér lett az arca. "Uramisten! Uramisten! Ha nincs itt, akkor otthon van? Istenem! Ég neki a háza!"

2016. december 31. - Szombat

Nem sok mindenre emlékszem az elmúlt napokból. Pillanatokra, képekre. Egy tűzoltóra, aki rám ripakodott, hogy menjek hátrább, ne akadályozzam a munkáját. Ilonra, ahogy térdre rogyott, amikor nagy robajjal leszakadt a háztető. A hópelyhekre, amik akkor kezdtek el hullani az égből, amikor végre eloltották a tüzet. Csikar elszenesedett holttestére, meg sem próbált menekülni, a tolókocsijában égett halálra a konyhában. A pofonra, amit az egyik taknyos kölyöknek kevertem le, amikor a fülem hallatára megjegyezte, hogy legalább nem kerül pénzbe a hamvasztás. A taknyos kölyök apjára, aki azzal fenyegetőzött, hogy feljelent, mert bántalmaztam a kisfiát. Az arcára, ahogy belesápadt, amikor elmondtam neki, miért is kapta a pofont a szaros kölke. Ilonra, ahogy belém karolt a temetésen. s úgy mentünk végig a falun, mint egy házaspár. Karó szemére, ahogyan megtört benne a fény.

Holnap egy új esztendő kezdődik.

Ma elővettem tisztelendő urunk levelét.

"Ne adják fel."

(Folytatjuk)

(A helyesírás a szerző sajátja)

( Fot? Nyári )
2017-08-15 00:53:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Konrád Mónika - Az ég alatt, a Gangesz fölött

Szláv kaleidoszkóp

Tamási Áron 120

35 színház - Rekordszámú látogató

Cserkuti Dávid kiállítása

Marton Mária - Vendetta

Fergeteges siker a békéscsabai Macskajáték

Születésnapi levél - Kamuti Jenőnek

Amikor olvasólámpák fénye világítja be a Földet

Öt éves Rózsavölgyi Szalon Arts & Café

“One Belt, One Road” (“Egy övezet, egy út”)

Öregkori lángolás

Véget ért a 74. Velencei Filmfesztivál

A Külhoni Magyar Nemzeti Színház évadnyitója

Velence túl a félidőn, díjesélyes ír filmmel

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
OSA Archívum állásajánlat
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]