Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

L1 Táncművek - Michaela Pein
[ L1 Táncművek ]
fotó Ajpek Orsi
 
Dátum: 2017. szeptember 21. csütörtök    Mai névnap(ok): Máté, Mirella a - a - a
Benkő Géza - Az Öreg (3)
Írását folytatásokban közöljük
Benkő Géza(* 1969. okt. 28. Kiskövesd) Színész, rendező. Királyhelmecen érettségizett, majd színészdiplomát szerzett Pozsonyban. Szabadfoglalkozású. A szlovákiai magyar színházak mellett másutt is szívesen látott vendég. Beckett Godot-ra várva című abszurdjában nyújtott teljesitményéért a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb alakítás díját.

2016. november 29. - Kedd

Fél tizenkettő. Éjjel. Basszus, átaludtam az egész napot. Szerintem a többiek is.

Álltunk kis ideig a sírnál, elmondtunk egy miatyánkot, aztán hazamentünk. Mint egy lassított filmben, úgy mozogtam. Hirtelen minden annyira nehéznek tűnt. Levenni a csizmát, átöltözni, lemosakodni. Pedig a mozdulataim ugyanazok voltak, mint megannyiszor. Tudom, hogy nem nyomott el az álom azonnal. Feküdtem az ágyban, egy ideig hallgattam szívem dobogását, vajon te is ráncos vagy ott belül, mint a bőröm? Meddig bírod még szusszal? Itt dobogsz bennem nyolcvannégy éve szakadatlan. Mi végre? Keringteted a vért egy testben, aminek a gazdája lószart nem tett le az asztalra, pedig volt rá ideje elég. Még utódot sem nemzett, hiába pumpáltál alfelébe megannyiszor vörös nedűt. Csikar a lábait vágatná le, nekem meg a farkam kellene lenyisszantani, lifityeg évek óta, hugyozásra jó már csak.

Persze hogy rám jött a vizelés. A francnak kellett ilyenekre gondolnom, nagy nehezen felkeltem, elcipeltem szottyadt, vén testemet a vécére, pisiltem, nem voltam biztos magamban, hát inkább leültem, mi van, ha nemcsak pisi lesz. Hogyan kerültem vissza az ágyamba, arra már nem emlékszem.

Most meg fél tizenkettő van. Éjjel. Erre mondják, hogy felborult a bioritmus? Mert, ha igen, akkor az enyém rendesen bedőlt az út menti árokba.

Visszafekszem.

2016. november 30. - Szerda

Magam sem értem, mi a francnak feküdtem vissza az ágyba, hiszen minimum tizenhat órát átaludtam. Elbámulni a plafont reggelig? Ehhez nem volt nagy kedvem, felöltöztem, lassan és komótosan, időm, mint a tenger, gondosan megválasztottam az alulöltözékem, réteges legyen, úgy tovább bírja az ember a hideget. A fészerből kiszedtem a kis taligát, nyikorgott mindkét kereke, megolajoztam, ne csapjanak zajt éjnek idején.

Régi, míves darab ez a fotel. Úgy rakták össze, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Nem spórolták ki belőle az anyagot, nem úgy, mint manapság mindenből. Megvolt vagy hatvan kiló. Pont, mint a tisztelendő urunk. Hozhattál volna ásót is, a szaros életbe, átkoztam magam. A fotel, hála a november végi éjjeli fagyoknak, szabályosan odafagyott a földhöz. Lehet, hogy napközben felengedett, de most, az éjszaka derekán hiába veselkedtem neki bármelyik oldaláról, képtelen voltam még csak megmozdítani is, nemhogy felerőszakolni a taligámra. Bezzeg fiatal koromban, ment volna mint a karikacsapás. Márpedig nem mész haza dolgod végezetlen, gondoltam, beleültem a fotelbe, csak hogy erőt gyűjtsek, s ahelyett, hogy átjárta volna testemet a hideg, a fotel, mint valami bástya, körülölelt, őrizve testem melegét.

Azt hittem, félni fogok, de a holtak aludtak. Ha pedig volt is szellem a temetőben, az messzire elkerült. Minek zargatna túlvilági lélek egy ilyen halálmadarat? Az égen egy felhő sem volt, a hold s a csillagok szegényesen ugyan, de megvilágították a sírokat körülöttem. Szinte mindenkit ismertem személyesen, aki itt nyugszik. Jövök én is hamarosan közétek. Vajon hol lehet most a tisztelendő urunk? Meg sem kérdeztem, mennyi pénzt vitt magával, hol hajtotta álomra a fejét. Mekkora távot tehet meg egy késő őszi napon gyalog majd' nyolcvanévesen valaki? Vele van-e az ő Istene, aki az én Istenem is egyben? Felnéztem az égre. A falunkat biztosan nem lehet látni a világűrből, nem úgy, mint a nagyvárosokat, itt este tízig van közvilágítás, az is olyan, hogy jó, ha minden második utcai lámpa világít, fényszennyezésről beszélni elég merész lenne, olyan sötét van itt nálunk éjjel, mint a macska valagában. Elmondhatatlanul szép volt, amit odafenn láttam. Hogy is van az a vers? Nem jutott eszembe. Az istennek sem jutott az eszembe.

Hagytam a fenébe az egészet. Fotelt, taligát, mindent. Délben mentem vissza, a fotel engedett, a taligám sem nyikorgott, és persze senki nem látott meg, ahogy toltam hazafele fura csomagomat, szar, kihalt falu ez.

A kályha mellé tettem a fotelt. Most abban ülök. Este van, a kályhában ropog a tűz, és rég voltam ilyen nyugodt. Azt is mondhatnánk, hogy boldog. Kezemben könyv. Olvasok.

"...Bizony, ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem, barátom, hogy a porban, hol lelkek és
göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam."
Mégsem vagyok annyira szenilis.

2016. december 04. - Vasárnap

Advent első napja. Ilon képtelen volt palástolni meglepődöttségét. Reggel hatkor benyitott, tett két lépést a hálóm felé, majd megállt. Pedig annyira szerettem volna, ha bemegy a hálóba, és nem talál az ágyban. De a nők... fene a szaglásukat. Az is igaz, hogy erre gondolnom kellett volna. Megérezte a frissen főzött kávé illatát. S bár nem gyújtottam lámpát a konyhában, a hajnali derengés belopakodott már annyira, hogy a tárgyak megszokott sziluettjein kívül feltűnjön neki az asztalon a két kávéscsésze, a cukortartó, a tejesbögre, és az a majdnem harminc centis gyertya, amit az asztal közepére tettem, egy kistányérra. Én, mint egy taknyos kölök, lapultam a kályha mellett, a tisztelendő úr foteljében, a templomi ünneplőmbe öltözve.

Nem szaporítom a szót. Lényeg a lényeg, istentisztelet után felrakom a fotelt a taligámra, és visszaviszem a paplakba.

Ilonnak igaza van. Mindig igaza van. Nincs itt helye ennek a fotelnek. Nem volt jogom elhozni. Azért is neheztelt, hogy a negyven éves rituálénkat hipp-hopp felrúgtam. De legalább a kávé ízlett neki. Szerencsémre hamar feledte buta meglepetésemet, az új tiszteletes személye jobban izgatta. Negyven évig hallgattunk a konyhában vasárnap reggelente, most meg, be nem állt a szája, minden lehetséges variációt felsorolt, kiféle, miféle embert küld majd ide az egyház, időset, fiatalt, nőst, özvegyet, életuntat, erőtől duzzadót. Nekem a mi tiszteletesünk kell. Ő jöjjön vissza. Ilon is ezen az állásponton volt. Ebben maradtunk, már a verandán állva, beoltotta a cigimet, majd megcsókolta a homlokom, s én ugyanúgy, mint negyven éve mindig, megvártam, amíg el nem tűnt a kerítés mögött.

Fél tizenegykor megint a verandán, templomba indulásra készen, egyik cigit szívtam a másik után, a harang meg kussolt. A falunak nincs harangozója, azt mindig a tisztelendő úr szokta csinálni, igaz, hogy az új harang felavatása után már csak egy gombnyomás volt az egész. Fél tizenkettőkor feladtam. Úgy látszik, nem akadt szabad pap, aki el tudott volna jönni az isten háta mögé. Felhívtam Ilont. Most akartalak csörgetni, mondta, kettőkor gyere a kocsmába. Csatlós Pista bisztrója közelebb van, de mi oda nem járunk. Az a hely a suhancoké a csocsójukkal, meg a tüctüc zenéjükkel.

"...És ha feldobom a talpam? Nincs egy szaros pap ebben a kurva országban, aki idejönne szolgálni? Ott fogok megrohadni a halottas házban, mert nem lesz aki eltemessen."

"Majd eltemetlek én, Csikar, ne szarj be!" mondta kaján vigyorral Karó.

"Te csak szeretnél túlélni engem komám, csak szeretnél." vágott vissza Csikar, s kortyolt egyet a söréből.

"Múlt héten kellett volna mennem ellenőrzésre." szólalt meg csöndesen Bagoly.

"Nem vagy normális! Havonta egyszer kell menned vérvételre, reggel mész, délben jössz." Kis lelkiismeret furdalásom volt, mert szólhattam volna neki, mindig szólni kell Bagolynak, hajlamos elfelejteni.

"Mi a baj?" kérdezte Ilon, de ekkor már minden szempár Bagolyra szegeződött, ő eltolta maga elől a söröskorsót. "Adjon már valaki egy szaros cigit" mondta, előkaptam egy szálat, meg is gyújtottam neki. Mélyet beleszívott. "Te mióta dohányzol?", kérdezte Csikar.

"Tulajdonképpen cigizhettem is volna egész életemben. Falu, friss levegő, zöldség, gyümölcs a kertemből, nem ezek a tartósított szarok. Kurvára mindegy."

Nem akartam hallani, ami ezután következik. De Bagoly csak egy pillanatra hagyta abba, épp csak annyira, hogy újból letüdőzze a következő slukkot. Köhögött egy sort, ami érthető is, soha nem dohányzott. "Agydaganat. Operálhatatlan. Nem tudják megmondani, mennyi van hátra. Béla! Hozzál egy féldecit mindünknek, a legjobból, amid van!"

A plafonon lustán körözött a ventillátor, szétzavarva a felszálló füstöt. A tévében valaki nagyon magyarázott valamit a szája elé tartott mikrofonba, de a tévé le volt halkítva, hogy ne zavarja meg a zenegépből ömlő slágereket, csakhogy a zenegép már legalább egy éve elromlott.

Ültünk csendben, csak Béla csapott valami zajt, ahogy kitöltötte a feleseket. Kihozta tálcán, remegett már a keze, de azért sikerült letennie az asztalra anélkül, hogy kiömlött volna egy csepp is.

"Nem megyek kórházba meghalni. Egészségünkre."

Fasza. A papunk valahol a Szent Márk tér és a falunk között félúton, itt meg a haldokló Bagoly épp megrendelte a második kör finn vodkát.

"Most halálra akarod inni magad? Meg minket is halálra itatsz? Mert ha igen, benne vagyok", mondta Csikar. Ez megtörte a fagyos, világvégi hangulatot. Bagoly is elmosolyodott. Ilon maradt csak komoly. "Mióta tudod?", kérdezte. "Egy ideje, nem mindegy? Minden reggel hánytam, szédültem, fájt a fejem. Csináltak pár vizsgálatot. Aztán havonta ellenőrzés. Elég volt. Belefáradtam. Béla, hozz egy utolsó kört!"

A második felest még meg sem ittuk, így kisvártatva tíz féldecis pohár lett az asztalon. Bagoly exre megitta mindkét felesét, felállt, kifizette a számlát, legyetek csak, mennem kell, majd találkozunk.

"Vérvétel. Mindig ezt mondta, hogy az miatt megy." Karó mereven bámulta az asztalt. "Mi a szarért titkolta? Senkije sincs, csak mi. Mért nem mondta el hamarabb?"

"Ilon, meg fogod inni?" Ilon szó nélkül Csikar elé tolta mindkét poharát.

"Ne baszd már meg, Csikar, hogy a piára gondolsz most!" Karó teljesen kikelt magából.

"Aztán mire gondoljak? Ilonnak nem kell, nem fogom itt hagyni, ha már egyszer ki lett fizetve! Megiszom, és nem kell majd gondolnom semmire sem!"

"Hát ne gondolkozz, cseszd meg, ha az neked úgy jobb, de toljon téged haza a halál, nem én!" Azzal Karó felpattant az asztaltól, s elviharzott. Csikaron meg sem látszott, hogy öt féldeci táncol a gyomrában. Az ajtajáig engedte, hogy toljuk, innen megoldom magam, mondta, mi pedig ott maradtunk Ilonnal Csikar portáján. Vártunk kis ideig, nem kér-e mégis segítséget, Ilon be is lesett az ablakon. "Menjünk, elaludt." Benéztem én is. A villany felkapcsolva, Csikar a konyhaasztal mellett ült tolókocsijában, feje a mellére bukva.

"Akarod, hogy átjöjjek este?" De nem mondtam ki, csak gondoltam, Ilon pedig nem tett a tenyerembe cetlit.

Ahogy átléptem a házam küszöbét, megnyikordult a kiskapu. Visszafordultam, egy kék autó állt az út szélén, a kapumon meg egy harminc körüli nő lépett be.

"A bisztróban mondták, hogy magát keressem, a falu új lelkésze vagyok."

Amíg lefőtt a kávé, megtudtam, hogy eltévedt idefele, ezért késte le az istentiszteletet. "Szóval, maga az új tisztelendő urunk, vagy úrnőnk, vagy mi. Hány cukorral tetszik?"

"Feketén, köszönöm."

Nem szép nő. Koravén. Megviselt az arca. Különben is, egy pap legyen férfi, nem? De nincs mit tenni, fehérszemélyt küldött az egyházmegye. Ezeknek jó lesz az is, gondolhatták. És rögtön engem talál meg. Ideges lettem, meg sem kérdeztem, dohányzik-e, rágyújtottam. Nem kínáltam meg cigivel. Miközben ontotta a kérdéseit a faluról, az emberekről, a tisztelendő urunkról, én egyik cigit szívtam a másik után, igyekezve telefüstölni a konyhát, de nem zavartatta magát, lassan, komótosan kortyolgatta a kávémat, tőmondatos, foghegyről odavetett válaszaim után azonnal újabb kérdések záporoztak felém."Nézze tisztelendő asszony, Bagoly haldoklik, Karó agyvérzést fog kapni a tehetetlen dühtől, hogy elveszíteni a barátját, Csikar bebaszva alszik a tolószékében, Ilon, ahogy ismerem, nekiállt sütni, én meg vissza kéne vigyem a paplakba ezt a fotelt, de tudja mit? Nem viszem vissza! Magának nincs joga ebben a fotelben ülnie! Dolgozzon meg érte! Vigasztaljon! Adjon reményt, basszameg!"

De csak gondolatban mondtam ezt, nem hangosan.

Elszégyelltem magam.

"Ha megitta a kávéját, elkísérem a paplakba."

Nem engedtem, hogy hazavigyen azzal a kék autójával. Megköszönte a segítségemet, én pedig eljöttem. A katolikusoknak sokkal könnyebb. Elcsesznek valamit, s meggyónják. Nekem maradt a séta, és a monológom Istenhez. Nem jött válasz. Ma sem. Nyolcvannégy éve hallgat. Nem baj. Én azért bocsánatot kértem, hogy gondolatban így kifakadtam újdonsült lelkésznőnk ellen, imádkoztam Bagolyért, a többiekért is, s amikor hazaértem, jöttem rá, hogy a fotel még mindig ott van a kályha mellett. Ne haragudj, Ilon, visszaviszem, de nem most. A fotelben ülve nyomott el a buzgóság.

A tűz már kialudt, mégsem a hideg ébresztett. Álmodtam valamit. Képtelen voltam visszaemlékezni a történetre, de az a rettentően kellemetlen érzés bennem, ami felriasztott nem szűnt meg, hanem egyre erősödött. Felöltöztem, kimentem az utcára, meg sem álltam Bagoly házáig. Az ajtaja előtt valaki mintha megérintette volna a vállamat. Oldalra kaptam a fejem, Bagoly állt mellettem. Nem szólt egy szót sem, csak mosolygott. Majd a mosoly halványodni kezdett, vele együtt Bagoly alakja is, s már nem volt előttem senki sem. "Nem!" nyögtem fel, berohantam a házba, de csak öreg barátom holttestét találtam odabenn. Már elszállt belőle az élet.

2016. december 09. - Péntek

Öngyilkosságnál kötelezően törvényszéki boncolást kell csinálni. Természetes halál esetén kedden lett volna a temetés. Mínusz nyolc fok. Képtelenség volt kiásni a sírgödröt. Mini bágert kellett hívni, de az meg nem tudott behajtani a sírhelyhez. Szét kellett szedni a temetőkerítést a szántóföld felől, s ott, a kerítés tövében kaparta ki a földet. Végül is mindegy Bagolynak, hol nyugszik.

Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem ismerte, szépen eltemette a tisztelendő asszony. Röviden, gyorsan. Semmit nem mondott el abból, amit elmeséltem neki Bagolyról, kiféle, miféle ember volt. Talán jobb is. Barát volt. Legyen elég ennyi. Az örök életről beszélt, meg a feltámadásról, de összességében szép volt. Megható. Csendes. És szar. Nagyon szar.

"Elfáradtam. Méltóságteljesen akarom. Nem összeroppanva, magatehetetlen öntudatlanságban, valami elfekvőben. Jó volt veletek. Ne haragudjatok rám."

Ennyi. Szándékosan nem mutattam meg a búcsúlevelet senkinek, csak a temetés után, amikor összegyűltünk Bagoly házában. Nem a halotti tor miatt kellett odamennünk. A jegyző kérésére gyűltünk ott össze, mi öten, hogy felolvassa Bagoly végrendeletét. S most egy ötöd része a házának, a kertjének, a szőlőjének az enyém.

Mit kezdjek-kezdjünk vele?

(Folytatjuk) (A helyesírás a szerző sajátja)

( Fot? Nyári )
2017-08-14 06:29:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Konrád Mónika - Az ég alatt, a Gangesz fölött

Szláv kaleidoszkóp

Tamási Áron 120

35 színház - Rekordszámú látogató

Cserkuti Dávid kiállítása

Marton Mária - Vendetta

Fergeteges siker a békéscsabai Macskajáték

Születésnapi levél - Kamuti Jenőnek

Amikor olvasólámpák fénye világítja be a Földet

Öt éves Rózsavölgyi Szalon Arts & Café

“One Belt, One Road” (“Egy övezet, egy út”)

Öregkori lángolás

Véget ért a 74. Velencei Filmfesztivál

A Külhoni Magyar Nemzeti Színház évadnyitója

Velence túl a félidőn, díjesélyes ír filmmel

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
OSA Archívum állásajánlat
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]