2011-ben a legerősebb kategóriában, a „nagyfesztiválok” versenyében a Sziget lett Európa legjobbja. Ízelítő a könyv fejezetcímeiből: A kezdet bája és hibája – Woodstock nyomában – Tarlós és a keresztapa – Alapítóatya-portré 1: Müller Péter Sziámi – Az átfordulás – Szocio tekintet – a középosztály Szigete – A szivárvány minden színében – Voltok, wattok, ventilátorok – Alapítóatya-portré 2: Gerendai Károly – A Sziget és a politika – Sztárok, sztorik, szteroidok – A fesztiválbiznisz

Felütés – a szerző személyes vallomása – „Egy horvát szigeten, a háború kellős közepén, éjszaka, a csillagos égboltot bámulva találkoztam először a Szigettel. A hozzá vezető médium: egyszerű drót, műanyagba burkolt rézhuzal, többé-kevésbé karikába hajtva. A szakadt Ladán ezt csúfoltuk világvevő antennának. Az istennek sem akart beállni, folyton félrecsúszott, aztán úgy este tízkor beindult a mozgás, a surrogás, érkeztek az első hangfoszlányok, majd váratlanul Sziámi szólalt meg az éjben. És miközben a háború miatt kihalt Cres szigetén a feleségemmel a Tejút általunk korábban sosem látott teljességében gyönyörködtünk, egy nagydarab szőke hang, abban a rozzant, sistergő rádióban nagy álmokról, gigantikus házibuliról meg csillagközi utazásokról mesélt. Delejező vízió, szimpatikus elszántság, merész ötlet. Akkor, 1993-ban még persze nem tudtam, hogy a Sziget 2012-re olyan lesz, amilyen; hogy e baráti alapú kivonulás professzionális programgyárrá, e civil kezdeményezés nemzeti intézménnyé válik. Idén pedig több százezer fiatal Európa legjobb fesztiváljának szavazza meg. Persze nem feltétlen tudatosan történt ez így. Inkább az emberi, a társadalmi, a politikai környezet, illetve ezek nagymértékű hullámzása és átalakulása formálta ilyenné. És avatta mindenekelőtt az egész térség legjelentősebb, legsokszínűbb, egyben legellentmondásosabb kulturális eseményévé. Ahol tényleg megtalálja mindenki azt, amire vágyik. Legyen szó szakadt punkról, köldöknéző bölcsészről vagy szórakozni vágyó bankvezérről. Ez a könyv a huszadik Szigetre ráfordulva az elmúlt tizenkilenc évet igyekszik minél több irányból megragadni, annak legfontosabb eseményeivel, jelenségeivel, vetületeivel. Hogy miként indult el ez a kezdetben bájos történet, miként váltott véresen komollyá, különösen az elmúlt tizenpár évben. Hogy hol a helye az időközben öt napra rövidült, de a nulladik és mínusz egyedik nappal mégis újra „egy hét együttlétnek” a külföldi és hazai fesztiváltörténelemben, és hol napjaink Európájában. Hogy lehet-e még időben és térben bővülni, az Adriától Szentpétervárig terjeszkedni. Hogy milyen technikai, infrastrukturális és egészségügyi hátteret igényel; mit lát a biztonsági főnök, az ifjúságkutató, a nagyker vezetője, a kommunikációs és a szolgáltatásfejlesztő részleg szeme. Hogy milyen sztárok, sztorik, szteroidok kötődnek hozzá; meddig jöttek a személyes kedvencek és mikortól indult be a szavazógép. Hogy miként hullámzott a Sziget és a politika kapcsolata; miként épült ki a Sziget portfólió, milyen rendezvények és médiumok voltak, vannak és lehetnek körülötte. Mindenkinek megvan a maga Sziget-képe. Az enyémet ebbe a kötetbe préseltem bele.”