A bevezetőben a szerző így fogalmaz: „Meggyőződésem, hogy Debrecen művelődéstörténete feldolgozásának legnagyobb fehér foltja a színháztörténet. Lehet-e teljességre törekedni? – teszi fel a kérdést. Törekedni lehet. Aki nem ezzel az igénnyel kezd hozzá egy ilyen munkához, azonnal hagyja abba. Szándékon tehát nem múlik. A szándék azonban önmagában kevés, kevés hozzá a szorgalom, a kutatási kedv, kevés az elszánás is. Az igényt, az akaratot a lehetőségek korrigálják. Reményeim szerint legalább abban segít ez a kézikönyv, hogy felébreszti kortársaim és utódaim buzgóságát: folytassák, teljessé tegyék az általam megkezdett munkát.”

Csak az elismerés hangján szólhat, aki kezébe veszi a vaskos – kézikönyvnek igen nehéz – 736 oldalas kötetet. A színházi ember természetesen az általa is személyesen ismert neveket keresi. Az első benyomások azt mutatják, hogy azonos ízlésünk a szerzővel. Már az elején hangsúlyozza, hogy nem lexikon, amelyet forgatunk. Szubjektív adattár talán a megfelelő jelző. Ha kedvet kaptunk lapozgatására, rövidesen azt tapasztaljuk, hogy a magára maradt szerzőnek – és az olvasónak – jót tett volna egy színházi szaklektor. A nevek mellett szerepelnek a születési és halálozási dátumok, amelyek jelentős része pontatlan és hiányos! Többeket élőnek jelez, miközben sajnos már nincsenek közöttünk, mások halálozási dátuma nem szerepel, vagy téves. Nem olyanokról beszélek, akik már régen nincsenek köztünk, hanem a közelmúltról. Néhány kiragadott példa: Kurtág György zeneszerző születési dátuma után egy kérdőjel, mintha már nem élne, csak nem tudjuk a halálozási dátumot, Kovalik Balázs a már világhírű operarendező születési dátumát (1969) nem hiszem, hogy olyan nehéz megtudni. Ladányi Ferenc a kitűnő színész halálozási dátuma a kötet szerint 1956. márciusa, miközben én a Nemzeti Színházban még 1962-ben is dolgoztam vele, a születési dátum sem jó, a valódi adatok: (1909. december 10. - 1965. március 10.). Mikó András az Operaház kitűnő rendezője 1998. december 17-én hunyt el. Első átlapozásra, Mikó András az 52., akinél nyilvánvaló a hiány vagy hiba, és még csak az M betűnél tartunk. Azért bosszantó ez, mert az óriási teljesítményű munka hitelét rontja. Bényei József, hatalmas munkával olyan ismeretekkel gazdagítja az egyetemes magyar színházművészetet, amelyekhez más munkáknál nem lehet hozzájutni! KAPCSOLÓDÓ ÍRÁS