Marton Mária 1953-ban született, Budapesten. Az Eötvös Gimnáziumban érettségizett, majd a Magyar Újságírók Országos Szövetségének újságíró iskoláját végezte el. A Kettős vallomás két ciklusra bontott verseskötet. Marton Mária verseiben sem tagadja meg önmagát, mint eddigi prózájában is, a nagy kérdések és válaszok izgatják.
Írói világa a dráma, a próza és a költészet. Két drámáját mutatták be, a Bádogszívet az RS9 Színház vitte színre Lábán Katalin rendezésében, Igó Éva főszereplésével. A Bohóc-szvit című drámáját Kováts Adél adta elő a Magyar Írószövetség Felolvasószínpadán. Jelentős társadalmi regényeinek – Istentelen század; Tájképre nincs idő – történetei a múlt századtól napjainkig játszódnak. Marton fekete humora, éles jellemábrázolása kitűnik drámáiból és regényeiből egyaránt. Interjúkötetei korunk jeles embereiről szólnak, az egyik az író édesapjáról, Marton Frigyes rendezőről, a másik három kötet a képzőművészet és az irodalom kiválóságairól, Lázár Ervin íróról, Varga Imre szobrászművészről és Csukás István író-költőről.
E kötet lírai vallomás a szerelemről, a barátságról, a családról, a hitről, az igazságról és a hazugságról, öniróniával, fanyar humorral.
APU-emlék
Szól hozzám.
Levegőn ül.
Testét követeli
Rajtam.
Belém bújik.
Testem az
Övé lesz.
Nagyot lépek
Az úton.
Féltem
Titkaimat.
Rászólok.
Testemet
Követelem.
Néha sóhajt
Néha nevet
Néha félt.
Néha hadar
Néma hangján.
A legváratlanabb
Pillanatokban szólít.
Tegnap azt mondta
Nevezzem koboldnak.
Jólesik kimondani: APU.
Hollósi Frigyesnek Majdnem azt írtam: boldog voltam, hogy sok-sok tagját láttam annak a
legendás szolnoki társulatnak, amelynek Hollósi Frigyes közel két
évtizedig kiemelkedő művésze volt. Boldog akkor lettem volna, ha nem
azért futnak össze annyian a Nemzeti Színház előcsarnokában, hogy
Frinyótól vagy Fricitől - ahogy minden képzeletet felülmúló
szeretettel beszélnek róla - búcsúzzanak. –( Horváth Gábor Miklóstól)
