A Pannon Filharmonikusoknál új korszak kezdődött 2012-ben: Bogányi Tibor vezető karmester 1+3 évre szóló szerződést írt alá az év elején az ezt megelőző, ismerkedési időszak után. Bogányi Tibor éveken át Finnországban élt, dolgozott, a fiatal finnországi karmester-generáció legtehetségesebb tagjaként tartják számon. 28 évesen a Turku Philharmonic Orchestra vezető karmesterévé nevezték ki, 2003 és 2006 között töltötte be ezt a posztot. 2008-tól a Lappeenranta Városi Zenekar zeneigazgatója és vezető karmestere. A bérletzáró hangversenyen, május 11-én Bogányi Tibor és Perényi Miklós francia estet ad olyan népszerű művekkel, mint Debussy: A tenger és Ravel: Bolero című műve, valamint Henri Dutilleux ritkán játszott csellóversenye. A műsor: Henri Dutilleux: Danse fantastique (Fantasztikus tánc) Henri Dutilleux: Tout un monde lontain (Egész távoli világ) - csellóverseny Debussy: A tenger Ravel: Bolero

Bogányi Tibor

A XX. század második felének francia komponistája, Henri Dutilleux (1916- ) Debussy és Ravel zenéjének mentén haladva határozott egyéni stílust alakított ki. Noha a megkomponált művek mennyisége viszonylag kevés, minőségüket és a szerző eredetiségét hangos nemzetközi elismerés övezte. Dutilleux a hatvanas évek közepén találkozott Msztyiszlav Rosztropoviccsal, az orosz származású gordonkaművésszel, aki egy versenymű komponálásával bízta meg. A Csellóverseny a Tout un monde lointain (Egész távoli világ) címet kapta. Az öt tételes mű – a hangszer XX. századi repertoárjának egyik jelentős darabja - a szerző legnagyobb volumenű alkotásai közé tartozik. A Tout un monde lointain éjszaka-hangulatú, meditatív-misztikus mű finom hangszereléssel és felettébb virtuóz szólóállásokkal. A darab bemutatójának szólistája Rosztropovics volt 1970-ben. A XIX. század második felétől alkotó komponisták – kevés kivételtől eltekintve - nem szívesen írtak szimfóniát, műveiket inkább más címmel jelölték. A műfajt túlhaladottnak tekintők táborához tartozott Claude Debussy (1862-1918) is, aki különösen idegenkedett a hagyományos szerkesztésmódoktól. Érdekelte az egzotikum, a festőiség, a „természet és képzelet titokzatos megfelelésének” szépség-törvénye, és mindenek felett a víz a maga összes csodájával –bármilyen szerkezeti keretek közé illesztve. A tenger (francia címe szerint La mer) 1903-1905-ig készült. Műfaji megjelölése – Három szimfonikus vázlat- mögött voltaképpen egységes, 3 tételes szimfonikus mű rejtőzik. A nyitó tétel (Hajnaltól délig a tengeren) a szürkület ködéből előidézve az ötfokú rendszer hangzataiból bontja ki a felkelő napot. A 2. tétel (Hullámok játéka) bevezető ütemeinek színei csakhamar spanyolos karakterű táncdallam köré szövődnek. A záró tétel (A szél és a tenger párbeszéde) végül mintegy a természet himnuszaként méltó zárása a műnek.

Perényi Miklós

Maurice Ravel (1875-1937) Bolero című művéről (1928) elmondható, hogy merő véletlennek köszönheti létét. Ida Rubinstein, az orosz balerina kérte meg a komponistát egy Albéniz-darab zenekari változatának elkészítésére, de a művet egy másik szerző jogilag már lefoglalta magának. Ekkor született meg egy olyan új mű, amelyet zeneiségében egy bolero nevű spanyol tánc ihletett. A darab alapötletéről szólva Ravel játszott barátainak zongorán egy dallamot, majd így szólt: „Kifogástalan, ugye? Megpróbálom fejlesztés nélkül ismételni, amíg lehet és a zenekari jelenlétet egyre fokozni –legjobb tudásom szerint.” A végeredmény egy pergődob-ostinatoval induló, mindig másképpen hangszerelt, számtalan árnyalattal és folyamatos crescendoval színesített zenei matéria lett. A premier éppen a kompozíció eredetisége miatt ellentétes reakciókat váltott ki, a művet végül Arturo Toscanini vitte világsikerre.