Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2019. december 5. csütörtök    Mai névnap(ok): Vilma  
   
JUHÁSZ FERENC - II.

S a pupilla-feketében,

gyémántmeteor-csontvázrepülő-

 

gép-II

 

 

J.A. 100. – II.

 

 

 

S a pupilla-feketében,

a fekete korong-fekélyben

a szenvedés tűszáras csipkelombja

mint a szegénység emberiség-gondja,

a negatív tű-torlódás zöld lomb-zuhogó,

mint egy fenyőerdő-árnyas hegyi tó.

Mint kövek, mohák a tóban,

zöld vízmélyi páfránycsönd-lengések a mélység víz-dióban.

 

Jobb lenne lenni, menni!

 

De nehéz a Mindenséget vinni!

 

Pedig csontvázad könnyű volt,

mint a repülőgép-modell,

amit én csináltam tizenkét-évesen,

s ott lógott a polgári iskola

tornatermének mennyezetén

drótkúp-kampóval fölakasztva.

A szárny-hónaljakban a drótmérleg-hinta.

 

Ó, te sírbeli csontszáraz repülőgép-modell!

Villásan tört-szárnyú áttetsző könnyű szerkezet

balsafa-bordákból, négyzetmilliméter vastag

balsafa-lécekből összeragasztott enyv-sebhelyes könnyűség,

kopoltyús halfejű, celofánrózsa-szemű szitakötő-láz,

mint egy domború szálkaesernyős halcsontváz,

celofánnal mozaikosan beragasztott szitakötő-parázs,

celofánbőrös törékeny elmúlás-megmaradás

celofánuszonyfarokkal, balsafa-légcsavarral,

gumiszál-motorral működő levegősatírozás-korong,

s a léc-szerkezetre feszült átlátszó papírbőr

alatt látszott a géptitok-ház csontváza,

mint az angyalok borotválkozása,

az angyal-belső túlvilága,

s a lécek közé szorított fénykristály-idomok

ragyogtak, mint az Utolsó Ítélet,

s az albínó babszemlánc-alsóbordás, ízelt

fényrovarhas alatt lefele-meredő

romlás-idő

hurkapálca-lábszárakon a gombostűkkel

odatűzött cipősdobozból ollóval kivágott

két keménypapír-kerék

lógott, mint a bikaherék.

 

Ó, te vállamon cipelt csontváz-repülőgép

embercsontváz, ami a Kozmoszba ragasztva,

könnyű voltál, mint az a hal-úszóhólyag:

feszes vérérpelyhes könnyű hártya-levegőtojás,

könnyű voltál, mint egy zöldszárú fehér liliom,

mint a nagypelyhű lassú hóesés

szikradoboza magasság,

mint a rókában a ravaszság:

imádkozó sáska háromszög fejében

a szemsárga láng-hűvösség,

mint a derengő petróleumlámpa-gyerekkoresték,

mint az éhezőben a bőség,

a képzelet-veszettség,

mint diófa zöld szilánkhullám-árnyékában a hőség,

mint az árulóban az elfelejtett hűség,

mint hívő halottban a föltámadás-lehetőség.

 

Ó, te embercsontváz-repülőgép!

Kiemeltelek a földből, mint gigászi gyémántrögöt,

gyémánttá aszalódott őstüzet.

És mégis szép voltál, mint egy nyári szitakötő,

az állati gyémánt, az állat-gyémánt,

akinek két gyöngymorzsa-földgömb  ikerszem-feje

szivárványparázs szemhéjtalan kopaszság,

egyhelyben zizegő négyszárnyú fénykereszt,

hisz te is élted ugyanezt!,

és könnyű voltál, mint egy hártyásra fújt üvegcső,

mint egy földig-érő vastag szelvényzsák-potrohú

hártyaüveg-szöcske,

télhajszálakból gyűlt kristály-díszkakas,

kristálypihe-páva

és lángoló, mint a szégyen öccse

a fűdomb-tevék púpjain könyörögve.

 

És szép voltál, mint jéghegyen a tűz,

mint a földig-érő fehérgyász tejút-fűz,

mint dércsipke-nász a rózsabokron.

 

Világsúly-halott,

miért lettél szárnyas könnyűszép csillogás-ház,

mint egy celofánnal sejtesen, ízelten, mozaikosan

beragasztott halcsontváz?

 

És miért így Halott?

Széttépve, összetörve, véresen.

Levágott karral, betört, agylékes koponyával.

Leszakadt ingujjal,

haláltól önvesztesen.

 

Tudom, mi az

a tél-virág fagy-őrűlt nem-tavasz!

 

Én már temettem öngyilkos asszonyt,

önakasztott Skizofrén Gyémántrózsát!

És a gázcső alatt parfümös kicsi selyemzsebkendő,

sárga vizelettócsa

csillogott, mint a megolvasztott arany.

És a gyászhintó üvegdobozán

üveglapokba satírozott fehér babérkoszorúk.

Ez a sors-gőg csontváz-háború

és rothadó haj, hónaljszőr, szeméremszőrzet,

ibolyaszín, nefelejcs-kék körömhervadás

és a gyöngyvirág-koszorú fogsorok.

 

Nem lehet a rettenetet hinni!

De nehéz a könnyű Mindenséget vinni!

 

 

Ahol együtt az egészben

a törhetetlen és a törékeny

és mindenféle más

elbomlás, fulladás, őrület, föltámadás.

 

Hányszor másztam át én is

a lassan, súlyosan, csilingelve megmoccanó

tehervonat alatt

a hajnali állomáson,

mert mögötte állt meg a személyvonat,

amivel Budapestre kellett mennem,

iskolába, gyárba: az üvegsejtház-cérnapalotába.

Sínek, talpfák, gránitszilánk-kövek,

óriás vascsavarok, körvályús vagonkerekek,

palacsinta-gomba vasütközők rugótok-szárral,

s a mázsás lengőkapocs, mint óriás gémkapocs

himbálva csilingelt arcom mellett.

De menni kellett!

 

Csak az ember tudja,

mivé lesz,

mivé lett

a nemzett és megszült

kezdet és romlás,

az emberlétté sűrűsödött atom-láz.

A növény nem tudja,

csak az állat,

az állat csak tudja, nem hiszi,

míg a világban önmagát viszi,

hogy dolga nem más,

mint az általa teremtett hasonmás,

nem tudja, hogy múltja van

és halála lesz jövője,

s nincs más dolga tenni,

mint nemzeni, szülni, szoptatni, ragadozni,

aludni, őrködni, enni, inni,

s kicsinyét hátán, mellén, hálós hát-kutaiban

vinni, mint a Pipabéka:

a vastag, óriás, csipkerombusz szederfalevél,

mint nyálas kicsinyéről a születésenyvet nyalni,

a nyafka, habos rongybaba kölyköt

fogsora között vinni,

fiókáit féreggel, kukaccal, lárvával etetni,

vízbe-pottyantva elfeledni,

s mögötte és körötte a színes kicsinyek,

mint tengerben kavargó lepketömeg,

vízmélyi lombhullás tavasz idője.

S a cethal lebeg, mint a szegénység

titáni lukas tenisz-cipője,

a plankton-szürcsölésre várva

a fehér-gumi bálna.

 

De hát ez az ember-alatti anyag

gyönyöre és közönye sors.

 

Csak az ember tudja,

hogy szívében köbmilliméter nagyságú pokol van:

s az egész ismert és ismeretlen világegyetem tántorog abban,

az apró lángocskába zárva

az önmaga-árva

világ végtelen örvénye, árulása, habja, kútja,

s a Sátánöreg áttetsző buborék-kövér,

beláthatatlan szikratérháló fekete sűrű vér,

csönd és robaj, robbanás, sűrűsödés,

hömpölygés, keringés, gyászhattyú Isten-halál!

 

Tűz, ami emberiséggé szárad.

S a halál abban, mint árnyhorda özönlik, árad,

s viszi habján az anyaggá csomósodott időt.

 

Az üresben a tér-jövőt.

 

Tudod-e Halott?

Tudod-e, hogy a lángokban

jégoszlopok, jégbarlang-városok,

jéghegy kristálytutajok

virrasztanak

olvadhatatlan daccal és fölénnyel.

 

És nyögnek, mint az émely.

 

 

S a túlvilágban a szégyen megy gyalog,

mint az égitestek közt az angyalok,

a csöndszivacs-belsejű küldetés-madarak,

a tizenkét-szárnyú gyémánt-sűrűgyász csöndtekercs-

csigaház-farkú aranykoronás csikóhalak.

 

Szorongva árnytömeged úgy vonul,

mint a rénszarvasok vándorlás-vonulása,

agancsbozót robogás-hegyvonulatok,

röfögő, fújó, barnaősz-mohamellényű halál-sövények,

jajgatás-sörények,

mohacafat-zászlós szarvlapátok, forró és élő

titok-fák, állati özönlés gőztrombita-végzetvirágvonulása.

 

A menekülés-kása!

Szegény vándorcsillag-futásgomolyok.

A nyomor és éhség bozótcsont-gőzmozdony-futása.

 

Te meg oly árva vagy,

mint a holdas éjszakai pusztán

a csipkecsönd árnyerdőfal gyász előtt

a világító tanyaház-ablak.

Pedig ott hajnalban tűz-zománc fácánok:

tyúkok, kakasok rézből és szivárványból,

csörgőláz-fürjek, nagyfülű bársonycsönd-nyulak,

fehérpettyes barnacsönd-őzek ácsorognak, futnak,

sikítva szállnak, bársonycsönd kérdőjelként szaladnak,

rókák osonnak vörösen, okos háromszög-fejükkel

szimatolnak, mint a róka-égitestek az űrt,

nagy sárga farokbojtjukat húzva a hóban,

mint a mitikus üstökös-uszályt.

Földig-érő lemezes szőrű nehéz ólomharang-kutyák

ugatnak, vonítanak,

mint a láncravert istengyermek-sötétségőrök.

 

És vonít a túlvilág,

mint a szegény pusztai kutyák.

Ugat az éber magány,

 

mint havazásban a kutya-szomorúság

fény-szomjúság.

 

Hol vagy Halott?

Szívembe vetlek,

most újra eltemetlek

Isten-verejtéke szép

könnyűség

mélygyémánt-üdvösség:

Gyémántmeteor-csontvázrepülőgép.

 

 

Cikk nyomtatása
Írások listája
TARNAI LÁSZLÓ
SZIGETI GYÖRGY
SZAUER ÁGOSTON
ONAGY ZOLTÁN
ÖRDÖGH SZILVESZTER
KARAFFA GYULA
KELEMEN LAJOS
LAZÁNYI ISTVÁN
NYÍRFALVI KÁROLY
OLÁH ANDRÁS


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap