Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2019. augusztus 20. kedd    Mai névnap(ok): István, Vajk  
   
DONKÓ LÁSZLÓ

DONKÓ LÁSZLÓ

 

 

tél temető téltemető

 

Halott anyám emlékére

 

 

napok óta csapáz a hó

ridegen hull: pityerészik

néha szaharai fakó

másszor hókán csontfehérlik

 

betakarja sírgödreit

randa ősznek rideg télnek:

szűzi rackagyapjat terít

megkövült tehénlepénynek

 

a felbúgató-kan nyomát

fedi sűrű hóhomállyal;

egyszeri disznók gyásztorát

ködbe rejti fátyolával

 

leplet húz – tán a jézusét –

múlt nyáron meghalt anyóra

– s kiülnek a hullafoltok

a vérehullató hóra…

 

 

 

másnak és másként

 

Csanády Jánosnak

 

 

annyi halott: enyém s másé

– sorban mint a papírmassé

a gipszmás  a sószobor  fa-

faragás  a szellemfotó

 

az volt a végh gyula bátyám;

luzsi nagybácsi;  s a kálmán

a snájdig huszárőrmester;

az a kelemen  kispesten

villamoskalauz; ritka

szép hölgy: a kovács margitka

– budaörs  semmelweis utca;

aquincum: a komár péter

római-part  ezer méter

duna: ókori boldogság

– most mocskot hord  a más mocskát;

 

keverednek élők holtak:

kik nem s kik már meglakoltak

viszik bűnük hordják terhük

megtért lélek sincs már bennük;

szíkké lesznek sose hinnék

veti mind halottas ingét

ki dunához ki tiszához

ássa gödrét  tiszafához

– annyi halott annyi élő

venne isten tenyeréből

ERŐT – halként és kenyérként –

hogy megformázhassa képét

papírmasséként  gipszmásként

sószoborként  faragásként:

dicsőségért –

                                                elmúlásért…

 

 

 

temetőkapu kitárva

 

szépanyám szépapám emlékére

 

temetőkapu kitárva

szél feszül – mint húr gitárra –

s valami zsoltárt zenélget

szórakoztatja a népet

akik ott benn elfeküsznek

vadul egymásnak feszülnek

mint szépapám szépanyámnak

– tépni egymást ha kedvük támad

 

majd békülve kéz a kézben

kitántorognak merészen

mint lágerból csontsoványan

ég tükrében-foncsorában

csak jönnek nevetve felém

– s elfekszem sírgödrükbe én.

Cikk nyomtatása
Írások listája
TARNAI LÁSZLÓ
SZIGETI GYÖRGY
SZAUER ÁGOSTON
ONAGY ZOLTÁN
ÖRDÖGH SZILVESZTER
KARAFFA GYULA
KELEMEN LAJOS
LAZÁNYI ISTVÁN
NYÍRFALVI KÁROLY
OLÁH ANDRÁS


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap