Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2019. augusztus 20. kedd    Mai névnap(ok): István, Vajk  
   
JUHÁSZ FERENC - I.

Gyémántcsontmeteor- csontvázrepülőgép

 

gyémántmeteor-csontvázrepülő-

 

gép-I

 

 

J.A. 100. – II.

 

 

Kihull a világ önmagából,

mint a meteorzápor.

 

Mint a meteorzápor,

hull ki a világ önmagából.

 

Kit kell föltámasztani,

akit nem kell föltámasztani?

 

Kinek a hullás a halála?

Kinek a halál a kozmosz-virága?

Mi az, amit a szív az égitestből kivehet?

Sóbányát, gázolajat, sziklakövet,

őskori őserdőt, élőlét-halált, lét-szemetet?

Sziklahegy-őssárkányok csontjait,

gigászi sárkánymadarak csónak-nagy csőrét,

szárnycsontvázát, szárnyrongyát: az ősmúlt lepedőjét.

 

Még egyszer, utoljára,

talán még lehet!

Sírodból nyögve kiemeltelek,

mint a fűgyapjas fűből egy óriás követ.

 

Mint a kőbánya gótikus sziklafala alatt,

a kőcsigaházas, kőkagyló-legyezős sziklalemezek,

kőpalák, kődeszkák, kőgerendák, kőcikkelyek

talajig-hullása, föld-érintkezése

előtt a földből kiálló

titáni szemölcs, rózsás bőr-rügy, összesült láng

volt a kalász-darazsas, varangyosbéka-zöld,

tüzeshasú béka pirosmohájú, tehéntőgyszerű kutyatejes

idő-égett sziklakő.

Mint a megbénúlt, nehéz, árva idő.

A sárga fűtető

alatti lávasír-temető.

 

Ó, te Üzenet, Követség,

keletkezés-láng megszakadt terhesség,

magzati koraszülött halál!

Ó, te plazma-sár gyémánt-nyál!

 

Költő-kín Isten-próba!

 

Mert belecsapódtál a Földgolyóba,

mint egy űrből hullott roppant-bő

gyémánthő meteorkő,

lángkő, lángvonalsúly robbanással

és kozmosz-szív fénnyel,

gyémánttá aszalódott őstűz-titokmúlt, gyémánt-jövő,

te világmindenség-mélyből idezuhanó lény,

titoksúly-űrszökevény,

szerkezet-működés rácsromboló vérpörgés-idő,

düh-angyalszem,

a Mindenség-tölgyfa izzó makkja, kőnyál-salakja,

űrtérből földi térbe zuhant angyalkönny,

szívembe fúródott láng-vonítás, kősikoly-magányerő.

 

Véremben te vagy a festék!

 

Ó, te űrbeli szüzesség!

Izzadáscsönd tűzvonal-esték,

ó, te mindenség-virágpor

szív-nemző meteorzápor.

Ó, te fénykőből aranyrács,

virághullásból megtorlás,

tűz-irgalom világbomlás,

akkor is csók, hogyha romlás,

űrkőből láng-kalászringás,

megsemmisülés-széthullás,

vonzásból kihullott hullás,

izzáscérna rózsakorbács,

a Föld szemhéját kaparó

aranyköröm, lángtakaró,

aranydüh-robbanás-olló,

Földgolyóval tűz-üzekvés,

bűneink metsző gyémántkés,

űrfátyol parázs-placenta,

utószülés-palacsinta,

ó, te büntetésünk anyja,

gyászéjszakám tűzharangja,

anya-kötény tűzfüggönyből,

égi téboly izzó kőből,

láng-emlőkből csöpögő tej,

anyamellből csorgó étel,

ami etet, ami nyugtat,

ami csikar, ami altat,

mit az űr cseppenként ad,

csecsemő-szívembe alvad.

Védelmem: páncélos fény-had.

Férfi-nemző testemen fény:

lángból szőtt takaró kötény.

Csillagbokor hamvas kökény.

Te megváltás férfi-anyja,

föl nem támadás haragja.

Kék irgalom, fekete fény,

emberpáncél-kristályszekrény,

törhetetlen és törékeny,

elmúlásból sarjadt Éden.

Világtojáshéj iszonyból.

Bűn, aminek lombja gondból!

 

Sorsunkkal vittelek!

 

Sírodból kiemeltelek

gyémántmeteor-eszmeütközet,

halál-csatavég szív-temető,

üldözés gyémántja szeretet,

gyémánttömegtűz csatavesztés,

hűtlenségbe kevert hűség,

hűségbe kevert hűtlenség,

valóság-szerelem szó-áldozat,

bonyolúlt átok

és bonyolúlt egyszerűség,

hit, bűn, szégyen, szerelem-kárhozat,

örökös győzelem,

örökös kárhozat.

Galád

Istenhiány-mindenségbarát,

varázs-

darázs,

aki megtermékenyítetted

az elevent és a hullát.

S vállamon vittelek,

mint végzet-úton a végső keresztgerendát.

 

És csontvázad könnyű volt,

mint egy kifújt tojás,

mint egy kifújt tojás,

törékenyen is kemény mészhéja:

a mész-zománc pórushal-puttonyos buborék, a sárga sejtház,

csontvázad könnyű volt,

mint egy ércérnás halhólyag

a hal-boncoló véres tenyerében.

Csontvázad könnyű volt,

mint egy érett búzakalász,

mint a halszálkás sejthalpikkelyes koponyájú búzaszál,

mint a hangtalan villámcikkanás,

csontvázad könnyű volt,

mint a megfagyott sárga szappanhab-sörény,

amit a téli udvarra öntött anyám a nagymosás után,

mint egy kihullott dércsipke-tokos kakasfarok,

könnyű volt, mint egy nyitott-szárnyú citromlepke

csontmozaikhólyag szemekkel, csáp-csontbuzogányokkal,

könyvként szétnyitott koponyás repülőlapokkal,

csontvázad könnyű volt, mint egy spirituszban

halálra-áztatott aranyszínű szitakötő:

bunkós arany-szelvényhorog,

önmaga szögletes, öves, szem-alma koponyás

gyémánt-koporsója.

 

Nem oly nehéz,

mint a kétoldalt vaskorongos vastengely

a súlyemelő két krétapor-kesztyűs kezében.

És szíve tenyérben tört papírhéjú dióként ropog,

míg a súly-győzelmet feje fölé emelve

terpeszben állva izzadtan tántorog.

 

És a megfeszítettek keresztjénél mégis nehezebb!:

te négyszárnyú gyémánt-magány,

te kétszárnyú bársony-könnyűség, kiszáradt lobogás,

befőttként halállá tartósított néma kristályszivárvány.

 

De nemcsak veled

őrjöngött a történelem-képzelet.

 

Velem

is történik a történelem.

 

Agyamban az idő,

az öreggé szőrösödő,

a mégse folyamként elfolyó,

nem sejtesedő, nem tűzviharként,

tűzözönként lobogó,

mint egy gombostűkkel sündisznósan

teleszurkált élő szemgolyó,

nem halottan súlyosodó,

nem kocsonyásan, hervadva száradó

a volt látás-dió,

a pupillás krokodil-mohó,

s a tűszálak körül tölcséres

vérgejzírek nőnek

s az egész domború gombostű-felhő

olyan, mint jégdombon egy tűzliliom-erdő.

Mért öröm az embernek, ha felnő?

Cikk nyomtatása
Írások listája
TARNAI LÁSZLÓ
SZIGETI GYÖRGY
SZAUER ÁGOSTON
ONAGY ZOLTÁN
ÖRDÖGH SZILVESZTER
KARAFFA GYULA
KELEMEN LAJOS
LAZÁNYI ISTVÁN
NYÍRFALVI KÁROLY
OLÁH ANDRÁS


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap