Méh

 

 

Csak édes lesz lágy sárga massza

fel-felaranyló

mely – ha beveszed – meggyógyít az

új nyárnak

e mézért hát újra

kirajzás döngicsélés

illatok hídja egyik virágtól másikig

pásztorórák sziromágyban

a porzót gyűrkélni

lábbal gyúrni míg nem omlik – ömlik

zamat aroma

mindenütt mindenben

vasszorgalom ösztönből s megszentel a haszon

te kis eleven gép

gyűjtsz töltekezel hazaszállsz

haza

feledve királynőt s monarchiát

haza

mielőtt 

a barnás

deszkadoboz csukódna - - -

 

 

 

Egy pohár bor

 

 

Pince vagy süllyesztő lépcsőfokain,

hűvös félsötétben,

 

a társaság és fecsegésük is

ismerős,

görbe szavakba akadt józanságuk,

a mesebeli szövegek –

 

s hogy mit mutat tükre

egy pohár bornak: meghullámzik,

noha alig ittál,

a bolthajtás, az ajtófélfa,

meg ez az egész benti vakvilág;

öröm-sírás szövedéke, mely,

 

mire fölfedeznéd,

mintha nem is volna