Méh
Csak édes lesz lágy sárga massza
fel-felaranyló
mely – ha beveszed – meggyógyít az
új nyárnak
e mézért hát újra
kirajzás döngicsélés
illatok hídja egyik virágtól másikig
pásztorórák sziromágyban
a porzót gyűrkélni
lábbal gyúrni míg nem omlik – ömlik
zamat aroma
mindenütt mindenben
vasszorgalom ösztönből s megszentel a haszon
te kis eleven gép
gyűjtsz töltekezel hazaszállsz
haza
feledve királynőt s monarchiát
haza
mielőtt
a barnás
deszkadoboz csukódna - - -
Egy pohár bor
Pince vagy süllyesztő lépcsőfokain,
hűvös félsötétben,
a társaság és fecsegésük is
ismerős,
görbe szavakba akadt józanságuk,
a mesebeli szövegek –
s hogy mit mutat tükre
egy pohár bornak: meghullámzik,
noha alig ittál,
a bolthajtás, az ajtófélfa,
meg ez az egész benti vakvilág;
öröm-sírás szövedéke, mely,
mire fölfedeznéd,
mintha nem is volna