[Ágak, lombok]
akár
útvesztőben konok falak
mélyükön
a titok
akárha
bányák sötétjén kutatok
ismert
kincsek után…
…
az a rengeteg
hol
elveszettnek érzed magad
magvai
benned csíráznak
ahogy
átkozódsz
álomnak
véled az összes suta
mozdulatot
és felkelvén
talpad
cserepek szabdalják…
temetők
rettentő csendje
az
a rengeteg szív
akár
útvesztőben konok falak
mögött
a titkok
akárha
bányák sötétjén kutatok
ismert
kincsek után…
[toposz]
A nyugodt helyek ismeretlenek.
Nevenincsek. Leírhatatlanok.
Jelöletlenek.
Sírokra ne gondolj,
temetőkre sem, élet folyik, seb-
ződik ott, a televény nyugalomban.
A nyugodt helyek másutt vannak, vagy
benned, bennem, bennünk, bévül a sajgás
mentén.
Lélekre ne
gondolj, háborog
az még, ha nem is látszik, percekre
csak.
A
nyugodt hely megnevezés és el-
határozás kérdése, miként
a
sírban sem
fekszenek mindig.
Pulzál,
hív, csalogat,
vakon is rátalálsz, ha
nem keresed, de
szíved nyitva.
[koan]
a külső erő
a föld mélyén lakik
a belső erő
a szív körül lakik
a külsőt teremtő erő
a szív körül lakik
a belsőt teremtő erő
a föld mélyén lakik
[egy újsághírre]
Mindig azokról készül műemlék,
akiknek nincs rá igényük –
a történelmi paradox szemben úszik a
logika, a tisztelet dagadó árjával,
mi pedig egy talapzaton állunk
a csírázó és forró ganajban.
Valakit mindig temetünk, valakire
mindig emlékezünk, s a gondolat
kevés; tárgyak, szobrok, egyebek kellenek.
Jelölt és
jelöletlen sírhelyek a föld
fekélyes kérgén.
[illeszték]
Amikor pontosan érzi, a mondat
végére pontot írhat, felnő végre,
és bevégzi, amit félbehagyott
addig mindenkor.