[Ágak, lombok]

 

 

akár útvesztőben konok falak

mélyükön a titok

akárha bányák sötétjén kutatok

ismert kincsek után…

 

… az a rengeteg

hol elveszettnek érzed magad

magvai benned csíráznak

ahogy átkozódsz

álomnak véled az összes suta

mozdulatot és felkelvén

talpad cserepek szabdalják…

 

temetők rettentő csendje

az a rengeteg szív

akár útvesztőben konok falak

mögött a titkok

akárha bányák sötétjén kutatok

ismert kincsek után…

 

 

 

 

[toposz]

 

 

A nyugodt helyek ismeretlenek.

Nevenincsek. Leírhatatlanok.

Jelöletlenek.
                                   Sírokra ne gondolj,

temetőkre sem, élet folyik, seb-

ződik ott, a televény nyugalomban.

 

 

A nyugodt helyek másutt vannak, vagy

benned, bennem, bennünk, bévül a sajgás

mentén.

             Lélekre ne gondolj, háborog

az még, ha nem is látszik, percekre

csak.

                   A nyugodt hely megnevezés és el-
               határozás kérdése, miként a

sírban sem fekszenek mindig.
                                                              Pulzál,

hív, csalogat, vakon is rátalálsz, ha

nem keresed, de szíved nyitva.

 

 

 

 

 

[koan]

 

 

 

a külső erő

a föld mélyén lakik

 

a belső erő

a szív körül lakik

 

a külsőt teremtő erő

a szív körül lakik

 

a belsőt teremtő erő

a föld mélyén lakik

 

 

 

 

 

 

[egy újsághírre]

 

 

 

Mindig azokról készül műemlék,

akiknek nincs rá igényük –

a történelmi paradox szemben úszik a

logika, a tisztelet dagadó árjával,

mi pedig egy  talapzaton állunk

a csírázó és forró ganajban.

Valakit mindig temetünk, valakire

mindig emlékezünk, s a gondolat

kevés; tárgyak, szobrok, egyebek kellenek.

Jelölt és jelöletlen sírhelyek a föld

fekélyes kérgén.

 

 

 

 

[illeszték]

 

 

 

Amikor pontosan érzi, a mondat

végére pontot írhat, felnő végre,

és bevégzi, amit félbehagyott

addig mindenkor.