Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2019. december 5. csütörtök    Mai névnap(ok): Vilma  
   
BENE ZOLTÁN

BENE ZOLTÁN

 

 

Virágének

 

 

Virág kétségtelenül a legcsúnyább lány a telepen. Betegesen sovány, szánalmasan nyeszlett, sehol nem gömbölyödnek testén azok az ingerlő gömbölyűségek, amelyek a többi lányt oly kívánatossá teszik. A haja szélfútta lobonc, az arca be-esett, foltos és érett pattanások éktelenkednek rajta. Ajkai keskenyek és vértelenek, tekintete semmitmondó. A bőre is visszataszító: mintha pikkelyes volna; pipaszár karikalábai pokoli nagy lábfejben végződnek, járása kacsázó. Semmi kétség: nincs nála rondább teremtmény a telepen.

Virág minden reggel lekacsázik a faluba, hogy bevásároljon a családnak. Az apja, mióta bezárt a bánya, ki sem mozdul a portáról, az anyja folyvást a kertet túrja, télen meg a tévét bámulja. Virág kenyeret, tejet, kolbászt és kannás bort vásárol minden reggel. Iskolába nem jár, kima­radt a nyolcadikból, s eszébe sem jutott, hogy kezdjen valamit magával sem akkor, sem azóta. Nem mondta neki senki, hogy tanulhatna tovább, neki pedig így is jó. A szüleit sem érdekli, mi van vele, örülnek, hogy eljár a boltba és megfőz. Azt hallották, akkor sincs esélye, ha tanul. Járt már úgy a telepről fiatal, hogy csak elkanászodott a középiskolában. Meg aztán a taníttatás pénzbe kerül. Pénz viszont nincs.

Egyetlen adottsága miatt irigylik a telep bandába verődő kamaszai, a fiúk és a lányok, egyetlen isteni adománya miatt nem fordulnak el tőle a felnőttek, egyetlen okból nem gúnyolják a gyerekek: csodálatos, lelket gyönyörködtető, lágy hangja miatt. Virág bármerre jár, bármit csinál, állandóan dúdol magában. Akár a falu felé baktat, akár a csillagokat lesi esténként, akár a fakanál jár a kezében, akár a kertben gyomlál, mindig dudorászik. És mindig akadnak, akik gyönyörködve hallgatóznak a nyomában. Gyönyörűséget lopnak semmihez sem fogható, semmire sem emlékeztető dúdolásából.

Tibor a legvagányabb fiú a telepen. Nyolcadikba jár, reg-gelente az ő vezetésével vonulnak le a telepi gyerekek a falusi iskolába. Erős és tekintélyes, a többiek tisztelik. Ő köp a legmesszebb­re az egész iskolában, szkanderban sem talál legyőzőre, a focipályán is egyike a legügyesebbeknek, s bár a tanulásban nem jár élen, az anyja mégis büszke rá. Az apja is az volna, ha nem omlott volna rá a tárna évekkel ezelőtt, mikor még működött a bánya. Tibor alig tudja felidézni a vonásait.

Egy tavaszi reggelen Tibor megvárja Virágot. A lány megpakolt cekkerrel jön a falu felől, a fiú a telep első házainál lép elé, elveszi kezéből a szatyrot, és szelíden arra kéri, dúdoljon kicsit hangosabban. Virág szívesen teljesíti a kérést. Így ballagnak egy darabig. Aztán Tibor megfogja Virág kezét, és gyengéden maga után húzza a telepszéli mező irányába. A lány nem ellenkezik, mélán zümmög, akár a méhecske. A madarak visszafojtják lélegzetüket, a repülő rovarok némán lebegnek körülötte, hogy élvezhessék csodaszép hangját. A pókok előszaladnak hálószéli rejte­kükből, a mókusok összebújva fülelnek a fák ágain, és a szemük könnybe lábad.

A fiú és a lány a mező közepére érnek. A tavaszi nap fénye körbeöleli őket, a levegőben illatok sokasága rezeg. Tibor leteszi a bevásárlószatyrot, mindkét kezével megfogja Virág vállát, maga felé fordítja. Énekelj, kérleli, énekelj hangosan, és Virág mosolyogva énekelni kezd. Ismeret­len, mélyről fölzengő, semmihez sem fogható dalt. Tibor érzi, meg kell szereznie ezt a kincset! Kigombolja a lány blúzát, simogatja lapos melleit. Mikor elunja, megforgatja a lányt, felsőtestét előre dönti, majd a szoknyáját felhajtja és lehúzkodja a bugyiját. A nyamvadt kis feneket marko­lássza, egyre kapkodóbban liheg. Hangosabban énekelj! Virág hangja puha takaró a réten. Tibor hanyatt dönti a fűre a lányt, szétrakja lábait. Nézi satnya ölét, a rőtes, hosszú szőrt, szája nyitva, hörögve zihál. Még hangosabban énekelj! Ujjaival a combok közé nyúl, egyre vadabbul dörzsöli és nyomkodja a húst. Torkából artikulátlan hangok törnek elő. Még hangosabban énekelj!!! Letolja a nadrágját, és előremeredő, kissé görbe, vöröslő hímtagját a lány altestébe löki. Vonaglik, vicsorog, látása elsötétül, a harmadik mozdulatra rekedten kiált, aztán a nyeszlett testre rogy.

Néhány perc múlva tűnik fel neki, hogy elhallgatott az ének. Feltápászkodik, a nadrágját gombolja. Virág üveges te-kintettel bámul rá a földről. Énekelj! A lány erőlködne, torkát, nyakát nyomkodja. Énekelj! Virág a fejét ingatja, bénultan öltözni kezd. Tibor undorodva nézi, majd legyint, hátat fordít és futni kezd a telep felé.

Virág felmarkolja a cekkert. Dúdolna, de néma. Botorkál hazafelé. Érzi, valami megcsur­ran a torkán, valami édeskés szivárgás. Ügyetlenül köp: véres folt a fűben. És csak csordogál az a meleg, parányi csermely. Lenyeli, nyeli, nyeli. Aztán nyeldekel, köpköd, köpköd, nyeldekel. Von­szolja magát hazafelé. A madarak értetlenül nézik.

Otthon először észre sem veszik, hogy valami nincs rendben. Csak néhány óra elteltével kezd hiányozni a lányból áradó lágy dalolás. Az anya nyit rá. Virág a szobában kuporog. Már az orrán is vér szivárog, a füleiből is vér csordul. A lábai közül, ahonnan kellene, nem! Erőtlenül, segélykérően néz az anyjára. Apja az anya sikolyára ront a helyiségbe, cifrát káromkodik, rohan a szomszédba telefonálni.

A mentőautó sikítva fékez a ház előtt, Virágot hordágyra teszik, szirénázva viszik a kórházba.

Három hét múlva hozzák haza. Még sápadtabb, még véznább, még elesettebb. Csak sipító, fülbántó hangokat tud kipréselni magából.

Azóta nem hallgatóznak a nyomában. A gyerekek kicsúfolják, a madarak ügyet sem vetnek rá, a rovarok összecsipkedik, a pókok közömbösen összegömbölyödnek, ha megpillantják, a mókusok elfordítják a fejüket.

 

Cikk nyomtatása
Írások listája
TARNAI LÁSZLÓ
SZIGETI GYÖRGY
SZAUER ÁGOSTON
ONAGY ZOLTÁN
ÖRDÖGH SZILVESZTER
KARAFFA GYULA
KELEMEN LAJOS
LAZÁNYI ISTVÁN
NYÍRFALVI KÁROLY
OLÁH ANDRÁS


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap