Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2019. december 5. csütörtök    Mai névnap(ok): Vilma  
   
TORNAI JÓZSEF

TORNAI JÓZSEF

 

 

Galilei

 

 

 

Galilei ette az egészben-sütött kacsát,

itta az arcestri bort,

amit a lánya hozott be neki

egyszerű fatálcán.

Apácafőkötője fehéren

ért le a nyakába.

 

 

A tanítvány megkérdezte:

szóval ez volt a terv,

hogy megmentse magát?

 

 

Nem. Féltem a lassan perzselődő hús,

a lángoló bőr, az

égő idegek fájdalmától.

 

 

A Szent Hivatalban megmutatta neki

a hóhér

a tűz fölött lustán forgó kereket,

a vashüvelyket,

a lánccal-mozgatható kínpadot,

a közepén tüskés

korong dudorodott ki.

 

 

A pápa úgy rendelkezett, hogy

ne használják,

csupán lássa,

hiszen fizikus.

 

Barberini, a bíborosi kalapban, várt.

Az járt eszében: ha a látvány

eredménytelen maradna…

Galilei megesküdött,

hogy a föld nem mozog.

 

 

A tanítvány sem mozdult, míg professzora

a lépesméz

maradványait le nem nyalogatta

a két ujjáról és

hirtelen előrántotta az iratcsomót

a ruhája alól. Andrea

kezéből könyvlapok szálltak Európa minden

tája felé.

Kint harangok kondultak meg.

A pápa ősz hajszálat húzott

ki a Szentírás sorai közül.

Valaki azt mondta: ez már új galaktikák

nyitott tenyere.

Galilei szájához emelte a boroskupát.

 

Tudták az inkvizítorok, hogy

nem tud parancsolni

az érzékeinek.

 

 

 

Nem mennydörgött még soha

 

versben…

 

 

Nem mennydörgött még soha versben iszonyúbb átok,

mint mikor a csalódás szörnyű magja Illyés szívében

megfogant.

 

De most a zsarnokságot fölfalta a szabadság:

a vért, vért, vért fröcskölő fenevad!

 

Vagy

 

 

Nem talál utat a sereg.

Éjben tudósok, polgárok, varázslók.

 

Maradnak az imák, templomkövek,

szűzmáriás jajszók.

 

Vagy a lehajtott, tiszta fejek,

zászlók.

 

 

 

Kuruc-fejünkkel

 

 

Soha, sohase tudja meg, milyen is volt a mi lelkünk,

kivel a „Besenyei kertek alatt folyik a szerelem-patak”

 

vagy a „Fölszállott a páva a vármegye házára”

dalait nem zengtük.

 

Soha, sohase tudja meg, milyen isten

káromkodott velünk együtt,

 

kinek nem forrt a csókja vérbe, mikor a szép Dózsa-nászért

kuruc-fejünkkel fizettünk.

 

 

 

Disznókba démonoknak?

 

 

Milyen rég volt, hogy meg akartam írni

a IX. szimfóniát! Mióta készültem

a nászra Schiller versével! Milyen sokáig

nem jutottam közelébe! Pedig mennyire

igazam volt: mióta megírtam,

az egész föld ezt énekli. Freude, Freude!

 

De mi lett a földön az emberekkel,

akiket úgy szerettem, ahogy az isteneket

sem? Olyanokat is hallani, hogy Beethovent

a világháló embere már nem tudja élvezni. Mi az

én bűnöm? Az, hogy én Szellem maradtam,

ti meg visszabújtatok a disznókba démonoknak?

 

Cikk nyomtatása
Írások listája
TARNAI LÁSZLÓ
SZIGETI GYÖRGY
SZAUER ÁGOSTON
ONAGY ZOLTÁN
ÖRDÖGH SZILVESZTER
KARAFFA GYULA
KELEMEN LAJOS
LAZÁNYI ISTVÁN
NYÍRFALVI KÁROLY
OLÁH ANDRÁS


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap