Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2019. augusztus 20. kedd    Mai névnap(ok): István, Vajk  
   
KÉRI ELEMÉR

KÉRI ELEMÉR

 

 

Megkezdett öröklét

 

 

SZABÓ TIBOR DANTE-KÖNYVÉRŐL

 

 

Vannak olyan remekművek (mondottam volt gyakran hallgatóimnak), amelyeknek ismerete azért is nélkülözhetetlen, mert bennük van az Ember érzéseinek, érzelmeinek, lelki életének, gondolatainak, filozófiájának, művészetének, erkölcsének, tudományának, nyelvi kifejezésének, tárgykészítésének, technikájának jól érzékelhető, átélhető, élvezhető, érthető alakulása, fejlődése, s ebben az értelemben egész történelme: az eddigi ember alkotó-pusztító-újrateremtő természete.

Ezeket a műveket minden iskolában tanítani kell(ene), mindenki számára hozzáférhetővé kell(ene) tenni, hogy ne vesszen el az ember sok évezredes tapasztalata, önismerete (hogy ne kelljen mindent elölről kezdeni, egy ne adj' isten katasztrófa után).

A Színjáték, a Faust, Az ember tragédiája ilyen munkák. Mindegyik összegezi az ember megtett történelmi útját, s belőlük a jövő víziója, látomása, az ember „természete” is felsejlik.

E művek megkerülhetetlen és kimeríthetetlen kulturális vonatkozási pontokká váltak. Minden utánuk következő alkotói nemzedék újra és újra megvallotta hozzájuk való kötődését. Kötelék, kapcsolat, hozzájuk való viszonyok szövedéke, hálózata épült ki a kutató műhelyekben, iskolákban az összehasonlítás, az egymásra vonatkoztatás lehetőségéből, s ilymódon e nagy művek befolyásolták a következő korok gondolkodását, egész kultúráját.

Így alakulhatott ki Dante (Shakespeare, Goethe vagy Madách) „folyamatos jelenléte” a nemzeti kultúrákban, tehát a világkultúrában. (Az ember tragédiája is kilépett a világ színpadára /ha – egyelőre – nem is olyan mértékben, mint azt „megérdemelné”/ esztétikai és gondolati értéke miatt.)

Azt nem állítom, hogy e művek folklorizálódtak, vagy hogy oly mértékben folklorizálódtak, mint sok zenemű, ének, dal, vers, de azt igen, hogy közvetetten, a nemzeti kultúrákra való hatásuk révén, túllépték az országhatárokat s a szakmai, értelmiségi körök zárt világát. (A Színjáték egyes részeit énekelték, sőt „széténekelték” /Kardos Tibor/.) Az is bizonyos, mert tény, hogy Dante s kiemelkedően az Isteni Színjáték ott él zenénkben, szobrászatunkban, festészetünkben, színházainkban, filmművészetünkben, iskoláinkban, különböző tudományágakban, teológiában, filozófiában. Más kérdés, hogy mennyire szövődött bele a közgondolkodásba, mennyire és hogyan járta át szellemünket, s hogy megfelelően van-e jelen iskoláinkban?

Még 1972-ben Nádasdy Kálmán (kérésére utána néztem egy állítólag nemlétező Kodály dalnak a milánói Biblioteca di Brera-ban, s meg is találtam, kottázva és olasz nyelven: Rivelazione d’amore /per canto e pianoforte/ címmel Dent-ro al bosco i tagliatori kezdőszavakkal – in La lettura 1933. április. 312. o.) örömében ezt írta egy nekem ajándékozott könyv első lapjára:

„O voi che avete gl’intellèti sani

Mirate la dottrina s’asconde

Sotto il velame degli vèrsi strani!” (INF. IX. 61-63)

(ULRICO HOEPLI – EDITORE-LIBRAIO

DELLA REAL CASA – MILANO – 1905).

 

Beszélgetésre hívott, ilyenkor mindig beszélt Bartókról, Kodályról, Verdiről, Adyról és most Dantéról, s az is szóba került, hogy a „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” nem csupán elterjedt, hanem – a műtől elszakadva – önállósult mondássá vált, sőt „szétfogalmazottá” is. Ezt én is megerősítettem: az egyik, száz évesnél is idősebb somogyi borospince bejárata fölött láttam fába vésve: „Ki itt belépsz, barátom, magad mögött hagyod majd búd-bajod”.

Azt is tapasztaltam (immáron nem rövid tanári pályámon), hogy Dante pokla, rondabugyrai is beépültek a beszédbe, sőt gondolkodásmódja és értékítéletei is, mert sok hallgatóm benépesítette a dantei poklot mai bűnösökkel. Még ünnepi köszöntőben is hallottam: „Na, neked is lenne helyed Dante poklában”.

Hallgatóim vélekedéseiből néhány: „Értelmiségi, művész em-bernek a legeszményibb hely a Purgatórium”. – Kérdeztem is azonnal: miért? – „Onnan belátni mind a Pokolba, mind a Paradicsomba, sőt, be is járhatnánk, talán egy Beatricével és egy Vergiliusszal a Poklot és a Paradicsomot, s azután mindkét helyről visszajönnénk, s itt, az Előpurgatóriumban megírnánk utazásunkat, mint a Firenzei, mert: »Van itt alkalmam ily elmélkedésre« (Purg. IV. 13.) »mert más képesség, amivel figyelsz, / és újra más az értelem egésze.« (Purg. IV. 10-11.); vagy: »Van törvény, de kezelni kire bízod? / mert elégtelen pásztor jár elől itt: / kérőzni tud, de körme nem hasított (Purg. XVI. 97-99); vagy: az »új világosság, az új nap, amely felragyog ott, / ahol a régi lenyugszik.« (Vendégség. Első értekezés 969); »Kifeszítem az ész vitorláját vágyam szelének és tengerre szállok.«

Sokan felidézték: „Ne hódolj a hazugság szellemének:

akinek viszket, az csak hadd vakarja!

És minden látást mondjon el az ének.”

(Par. XVII. 127-130)

Kivétel nélkül felfedezték a következő sorokat is:

„Óh, boldog Magyarország! Csak ne hagyja

magát félrevezetni már…” (Par. XIX. 142-144)

 

*

 

Szabó Tibornak sikerült olyan könyvet írnia, amely megfelel mind a tudományos követelményeknek, mind a jólolvasható tankönyvekének, s ennélfogva a legjobb értelemben vett ismeretterjesztésnek is. A szerző elkerüli a szakzsargont, s világos, logikus, áttekinthető szerkezetet ad könyvének.

Értelemnek, érzelemnek jólesik megtudni e könyvből, hogy Dante jelen van, beleszövődött és beleszövődik ma is a magyar kultúra színes szőttesébe. Természetesen csak akkor, ha vannak olyan emberek, akik el is végzik ezt a munkát, s ha a kutatók, pedagógusok, olvasók között megvan a hagyományt életbentartó áramlás.

Miért sikerülhetett a szerző vállalkozása? Válaszként első helyre teszem a könyv mottóját, amely a szerző nézőpontja is:

„Gondoljatok az emberi erőre:

nem születtetek tengni, mint az állat,

hanem tudni és haladni előre!” (Pokol XXVI. 118-120)

 

Hogy ezt minél több ember megérthesse, Dante a nép élő nyelvét tette, választotta költészete nyelvévé. Emiatt ki is zárták az irodalmárok társaságából, mert „ahogy beszél, abból kiderül, hogy… szijjártók, molnárok és hasonló népség” barátja kíván lenni, egy nyelven akar velük beszélni, s ezért „a hű Szegénységet visszakölti” (Par. XI. 75.); rájuk támaszkodik mind az egyházi, mind a világi „grandi” ellen.

A könyv erényei: 1./ Pontos áttekintést ad Dante művének magyar fordításairól. A fordítás pedig – amint Babitstól tudjuk – „a kultúrák szeretkezése”. Ebben a vonatkozásban eltűnik a politikában természetesnek tartott nagyobb erő = nagyobb érték, nagyobb igazság hatalmi, birodalmi gőgje, mert a kultúrában az értéknek van tekintélye, ereje, „hatalma”. Ezért szólalhatnak meg kis nyelveken is az egyetemes értékek. Ebben az értelemben „Az apró bolygó éppen annyit ér kicsiny körében, mint a Végtelen Fény, az Őslélek végtelenjén”. (József Attila) 2./ Bemutatja a hazai vitákat, Dante-értelmezéseket, esztétikai, filozófiai, teológiai megközelítéseket, s egyben a magyar Dante-kutatás állását. 3./ Megmutatja Dante hatását a magyar költészetre, zene-, tánc- és színművészetre, képzőművészetekre, filmre. 4./ Együttláttatja a magyar kultúra különböző területein megteremtett Dante-hatásokat (a felsoroltak mellett) a rádióban, televízióban, az oktató filmekben, az egyetemeken, az interneten s még a reklámban is. 5./ Azt is megmutatja, hogy a magyar és külföldi kutatások kölcsönhatásából milyen ösztönzések teremnek. 6./ Noha az ezredforduló csillagászati értelemben jelentéktelen, mégis jó, hogy ez a könyv a század- és ezredfordulón jelent meg, az új század nemzedékei számára tájékozódásul, összegezésként, amíg az új nemzedékek is „rákényszerülnek” újabb összegezésekre. 7./ Azt is a könyv erényei közé kell sorolnom, hogy mind a könyv szövegéből, mind név- és irodalommutatójából ismeretet kaphatnak az olvasók a magyar Dante-kutatók munkáiról, s azokról a mesterekről, akiknek a tanítványok adományozzák a „Mester” nevet, minthogy azt kinevezni nem lehet. 8./ Nem hagyhatom ki annak a gondolati, emberi bátorságnak a megemlítését sem, amely bár mindenekelőtt Dantéból árad, de amelyre ez a munka is természetesen hívja fel az olvasó figyelmét. Ebben Dante elévülhetetlensége, ha úgy tetszik, korszerűsége jelenik meg, hiszen Dante megvédi az eredeti keresztény emberfelfogást, -eszményt: az emberek Isten előtti egyenlőségét, és nem hagyja a társadalmi hierarchia alá s fölé rendelő kategóriáiba kényszeríteni, mivel az szemben áll mind a rabszolgaság, mind a rendiség világával, a hatalom világával, s ehhez Dante akkor is ragaszkodott, amikor a pápával került szembe. Felvilágosító ereje nyilvánul meg abban is, hogy megkülönbözteti a született, öröklött nemességet és a munkával, magatartással megszerezhető „új nemességet”, s ez utóbbi mellett tör lándzsát. Ezért vélem úgy, hogy az eredeti Dante szövegekből nem Dante kultusza következik, hanem Dante kultúrája. (A kultuszt meghagyom a félúri Magyarország miniszterének, vagy akár a mai Magyarországénak.) 9./ Dante a „csöppnyi rög” mai lakóinak is létfontosságú kutatási témákat ad a tudomány, az ész, az értelem, a moralitás és a legalitás, a művészet, az intuíció, a hit-hata-lom-értelem stb. összefüggéseiben.

Dante az egész fennálló uralommal, renddel szemben világítja meg, hogy a világ nem úgy jó, ahogy van, és hogy lehet is, kell is másként élni és gondolkodni.

 

(Balassi Kiadó, Bp., 2003.)

Cikk nyomtatása
Írások listája
TARNAI LÁSZLÓ
SZIGETI GYÖRGY
SZAUER ÁGOSTON
ONAGY ZOLTÁN
ÖRDÖGH SZILVESZTER
KARAFFA GYULA
KELEMEN LAJOS
LAZÁNYI ISTVÁN
NYÍRFALVI KÁROLY
OLÁH ANDRÁS


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap