Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2019. december 5. csütörtök    Mai névnap(ok): Vilma  
   
VÁZLATOK

NYÍRFALVI KÁROLY

NYÍRFALVI KÁROLY

 

 

Vázlatok

 

 

I.

 

 

Az aprócska konyha gőzében felcsapom a könyvet, a lábasban csirkelábak, macskaeleség mind. --- Ha elmegyek, megjövök. Ha megjövök, elmegyek újra. Hogy elmenjek, meg kell jönnöm. Hogy megjöjjek, el kell mennem. Tologatom a szót, és mélázom, lábam lóbálom, hangom visszafogom és rám mutat az anyag ujja…

 

Az út szélén csahos eb piheg közelebbről kukacvirág bokrokban. Anyámra gondolok, ő jut eszembe… Úgy vagyok vele, akár drogos az anyaggal: örökös téma, semmi nem ví-gasztal, belenyugszom hát…

 

Az utcák nem visznek sehová. Olykor házfal áll a végükön, tövükben békés nepperek; vagy taxiba szállsz, s már visz is a cél felé, az utcák sorát másnapra elfelejti. Még a név sem támpont. Csak szíved vezet és a lábad, arcodnál fogva a csalfa lélek, kinek hinni szeretnél. Az út már nem is számít, csak hogy megpihensz a végén. Oda pedig ezernyi út visz, közben nagyokat tódítunk te meg én, mert az utcák nem visznek sehová.

 

Nagypénteken eljutok a moziba, hol már nem vetítenek semmit, a falon a régi helyárak, valami szebb időket jelez, mégis rosszul érzem magam; másra használják, az utca neve Rádió, annak sincs nyoma… Jegyzetelek meghajolva az ismeretlen idő előtt…

 

Akár egy megvilágosodás, miről nem tudok, csak átélem éppen, éppen most, ebben az egyetlen percben, amely még jó arra, hogy leírjam e pár kusza gondolatot…

 

A veszélyeztetett tájba belerondít egy korai munkagép hangja, ami elindítja a napot, de én akkor már túl vagyok szinte mindenen, csak a test és a szellem járja még külön útjait…

 

 

 

II.

 

 

Múlván a hónapok, öregebb lettem.

Ilyenkor mindig anyámra gondolok.

A küszöbön ülve nézem a lassan

elfolyó délutánt, izzik az évszak;

a csatorna száraz, esőkre várok,

lusta bárányfelhők terülnek fölém,

ülök a küszöbön.

 

Az ég alatt keskeny utcák szaladnak

a sugárutak felé, autók

szédült tülkölését hallom, a kávét

lötykölve, kavargatva az útra

figyelek, jön-e valaki, marad-e

a délután riadt csendje, nem teszek

semmit a szemlélődésen túl.

 

Lábam keresztben; szalmára, törekre

vetül a tekintet, valaki majd

felveszi, valaki ott hagyja; a

talicska üresen nyikorog a

lassú szélben, ma teázom, holnap

újra kávé, mélázó tekintet,

várakozó toporgás.

 

Nedvedző szemével megáll előttem

az idegen macska, egyszer csak itt van,

kicsi még, reszket, fél, tejet rakok

elé, nem fogadja el, durcásan

sorsára hagyom, az utca végéből

kutyaugatás hallik, esőre állnak

szépséges felhőim.

 

Nem vonom meg a nap mérlegét, elfolyt,

akár a másik az utca mélyén, a

kutyák nem ugatnak, a hold még nincs fent,

macskák noszogatnak: adjak enni, a

telefonra gondolok, Mozart forog

a sírjában ezerrel, egyetlen

mosolyrágta szájam van szólni hozzá.

 

Elázott kávét kortyolok, a sok

víz feloldotta a koffeint is,

látszik a macskák bőre, nem húzódnak

tető alá, mert odajön mind, mit

akarnak tőlem ételen, vízen kívül,

beszélek hozzájuk, mintha mesét

mondanék, banalitás a szépség is…

 

 

III.

 

 

A nap lenyugszik.

Nézd, milyen forró a hold.

Fürdik a tóban.

 

*

 

Kis dobozban elképzelt

bárányokat altat.

A cselekvés verseit írja

toll és papír nélkül.

[Nyírfalvi Károly]
Cikk nyomtatása
Írások listája
TARNAI LÁSZLÓ
SZIGETI GYÖRGY
SZAUER ÁGOSTON
ONAGY ZOLTÁN
ÖRDÖGH SZILVESZTER
KARAFFA GYULA
KELEMEN LAJOS
LAZÁNYI ISTVÁN
NYÍRFALVI KÁROLY
OLÁH ANDRÁS


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap