Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2018. június 23. szombat    Mai névnap(ok): Zoltán, Zoltána  
   
A történet vége

SZÁNTÓ ANDRÁS

SZÁNTÓ ANDRÁS

 

 

A történet vége

 

 

 

– Mi marad?

 

Egy tonett-szék, ürességét meredi egy spot-lámpa.

Megreccsenő

székek a megszegetlen, maradék csönben. Poros

színpad, csosszanó

lábak, csossz-csossz, elfojtott suttogások harsánynak

hatnak, a

várakozások összegződött izzadtságszaga, majd ez a

szag agresszív

bűzzé változik; megtelő papírzsebkendőkké, félig

homályban rebbenő

tekintetek, nehogy megismerjenek, nehogy, …,

mereven előre nézni.

– Mi marad?

 

Tonett-szék, spot-lámpa fényköre.

 

– Mi marad?

Nem ismerlek, in medias res vittél, cibáltál, engedtél

életedbe, a te

életedbe?, a vége nincsbe, a közepe bizonytalanba, az elején

reményüket vesztett, vakként tapogatódzó gyönyörök

sorába.

– Gyöngy.

– Gyönyör.

– Jelenés három perc múlva. Kéretik…

– Mi marad?

– Nehogy megismerhesselek. Megismerhetlek egyáltalán?

Hány falat kell

még lerombolnom? Akartad? Mit akartál, mit akartam?

Ismerni,

hazudni, elvenni, ami „jár”, elvinni azt is, ami nem? Kilakol-

tatni a másikat saját testéből? Gonosz vagyok/gonosz vagy?

Mi az,

hogy gonosz?

Fellapozza a kezében gyűrködött puhafedeles könyvet,

bele- és

felnéz, lerakja a széket, kilép a lámpa szivárványából;

ekkor

a spot-lámpa elalszik, cigarettát vesz elő, az öngyújtó

fényében

az arc pillanatra látszik, majd csak a cigaretta ide-oda

rángatódzó parazsa.

 

– Mi marad?

– Mi marad?

 

Jég. Hideg. Jég, jég és csak a jég. Szememben még

mindig szemed

barnája, bőrömbe beleivódott bőröd, mégis az ölelés

jég, a kéj jég,

a fagy kígyója mellemen körbe-körbe, mint groteszk

priznic.

Táncolj hát te kis hülye, minden notesz elcsöndesült,

a kétrét

mondatok hamutálcákban, egyedül a percmutató pörög

egyre

gyorsabban, a zárójelek sem adnak menedéket. Végülis

hol

van a kegyelem?

Arc az arcban. Arcom az arcodban? Arcod arcomban.

Ki

szedi le már végre ezt rólam?

 

– Mi marad?

– Remélhetőleg megtanultad kék-nyugodt-hideg szemekkel

megölni

azt, akit a legjobban szeretsz. Pedig istentelenséged nem

kívánta

ezt a mélybarna szemeidtől, amelyeket kéknek látok. Végülis

meg-

tanultad. Önmagad tanára. Saját magad óraadó tanára. Talán

túlságosan is jól. Mennyi volt az óradíj? Vagy csak úgy,

ingyen?

Tonett-szék, alvó spot-lámpa, por, recsegő székek,

erősödő

moraj.

 

– Mi maradt?

[SZÁNTÓ ANDRÁS]
Cikk nyomtatása
Írások listája
TARNAI LÁSZLÓ
SZIGETI GYÖRGY
SZAUER ÁGOSTON
ONAGY ZOLTÁN
ÖRDÖGH SZILVESZTER
KARAFFA GYULA
KELEMEN LAJOS
LAZÁNYI ISTVÁN
NYÍRFALVI KÁROLY
OLÁH ANDRÁS


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap