SZAUER ÁGOSTON

 

 

Szótár

 

 

Kivagdosott betűiből

minden más könyv megírható,

van ebben némi megható –

egy címet mondhatsz bárkitől.

 

A mester vág, és nyújt csipeszt,

mint filmekben a névtelen,

helyén van minden szóelem,

lassan a hosszú címbe kezd,

 

és kész egy újabb nagyregény.

Mosásra vár ecset s edény,

a műhelyben csiriz szaga.

 

Kabátot ölt, de megmaradt

néhány betű a polc alatt –

­egy új szót visz megint haza.

 

 

 

Elemzés

 

 

Tekercs, nem látta senki még soha.

Fénynégyszög élesen a főfalon.

Csészék nyomának barnuló sora,

parázs és gyűrött zacskókból halom.

 

Órányi állókép a ház mögött.

Egy macska. Messze hátul átszökött –

most meg-megállnak, ismételgetik.

 

 

Viták indulnak és füstfellegek –

hangsúly, egy név. A film csak egyre megy,

s már mint legendát nézik reggelig.

 

 

Szcenika

 

 

Minden terep koncentrikus,

folyton egy drámát indukál,

s a hold álarc, egy-egy típus,

minden helyzethez más dukál,

 

és pontos, lógva átsuhan,

díszletnek látszólag kevés,

öröktől fogva párhuzam,

homályos, mély értelmezés.

 

 

Sajtóhiba

 

 

Először még egyenletes,

majd horpadás jön hirtelen,

közelről lyuk, s ki már leles,

elképed: szinte végtelen –­

 

egy alsóbb szintből két betű,

mely így kivágva látható,

bár tudni, összetett terű,

de lent papírfehér a hó,

 

s mint jégtáblák, a részletek,

nem ismerhetni lényegük,

félig torlódva mind lebeg,

s a vers marad, mélyén velük.