SZAUER ÁGOSTON
Szótár
Kivagdosott betűiből
minden más könyv megírható,
van ebben némi megható –
egy címet mondhatsz bárkitől.
A mester vág, és nyújt csipeszt,
mint filmekben a névtelen,
helyén van minden szóelem,
lassan a hosszú címbe kezd,
és kész egy újabb nagyregény.
Mosásra vár ecset s edény,
a műhelyben csiriz szaga.
Kabátot ölt, de megmaradt
néhány betű a polc alatt –
egy új szót visz megint haza.
Elemzés
Tekercs, nem látta senki még soha.
Fénynégyszög élesen a főfalon.
Csészék nyomának barnuló sora,
parázs és gyűrött zacskókból halom.
Órányi állókép a ház mögött.
Egy macska. Messze hátul átszökött –
most meg-megállnak, ismételgetik.
Viták indulnak és füstfellegek –
hangsúly, egy név. A film csak egyre
megy,
s már mint legendát nézik reggelig.
Szcenika
Minden terep koncentrikus,
folyton egy drámát indukál,
s a hold álarc, egy-egy típus,
minden helyzethez más dukál,
és pontos, lógva átsuhan,
díszletnek látszólag kevés,
öröktől fogva párhuzam,
homályos, mély értelmezés.
Sajtóhiba
Először még egyenletes,
majd horpadás jön hirtelen,
közelről lyuk, s ki már leles,
elképed: szinte végtelen –
egy alsóbb szintből két betű,
mely így kivágva látható,
bár tudni, összetett terű,
de lent papírfehér a hó,
s mint jégtáblák, a részletek,
nem ismerhetni lényegük,
félig torlódva mind lebeg,
s a vers marad, mélyén velük.