Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2019. december 5. csütörtök    Mai névnap(ok): Vilma  
   
Békebeli XIX. századvégi, színezett képeslapok, mintha készültek volna tegnap…

DOBAI PÉTER

DOBAI PÉTER

 

 

Békebeli XIX. századvégi,

 

színezett képeslapok,

 

mintha

 

készültek volna tegnap…

 

„Postkarte”, „Post card”, „Cartolina postale”, „Dopisnice”,

„Briefkaart”, „Brefkort”, „Union postale universelle”,

„Weltpostverein” - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

 

Az anzix-kártya kelte és ideje: „Pola, 1904. deczember 26.

B. u. é. K. mindnyájotoknak!”

A címzett szép, győri Jungfer-Fräulein lehetett:

„Őnagysága Bakoss Annus úrleány

Belváros, Apácza utcza 9. sz.

Győr. (:Raab:) in Ungarn”

Az 5 Heller-es bélyegen I. Ferencz József (Ferencz Jóska)

császár és király, Legfőbb Hadúr arca. Fejedelmi fején:

római diadal-koszorú.

A képeslapon karcsú, sudár kadét – fehér, kimenő

uniformisban –

manilakenderből font hágószálon áll, egyik kezével

egy árboc-kötélbe kapaszkodik, a fedélzet legszélén,

másik kezében fekete szalagos, haditengerész sapkája,

azzal integet ama messzi győri kisasszonynak, Annus

úrleánynak…

Óh, pillangószárny-színes, elefántcsont nyelű, könnyű, japáni

napernyők alól, arcukat rejtő spanyol legyezők mögül: életnek,

véletlennek önként, nem kénytelen kínálkozón kipillantó

szépséges kisasszonyok, nemes és nemzetes úrleányok

világtól-ifjúságtól nyugtalan tekintete, mosolygó, regényes

nézése kihívóan állja az őket igen megnéző karcsú, izmos,

sudár termetű kadétok, szép tisztjelölt fiatalurak szemének

beszédes, „sokatmondó” tekintetét!

- - - Óh! azóta ama régi leányzók, ígérkező, emlékes

pillantása

immár mindörökre mozdulatlanná, világtalanná lett…

Tempós, sietős, heves, mégis ringó, játszi könnyed járásuk

- titkos, esti, éjféli randevúkra, frivol légyottokra,

veszélyes találkákra – már régen megállt, lendületük, mintha

lett volna egyszer… véletlen fel nem húzott ó-német óra

ingája…

Soha többé nincsen semerre, senkihez indulásuk! Elveszett

egész világuk!

Minden ifjú álmuk, megszállott fantáziálásuk, merész

ábrándjuk, vágyuk,

jövős reménységük, ajzottságuk, rajongásuk, s olykor már alig

illedelmes vonzalmuk, bátorságuk: szoros tánchoz,

szerelemhez,

boldog, buja öleléshez, delejező erejű leányi lényük,

szépséges, személyes mindenségük, annyit izgult és izgatott

testük: már régen templom körüli, régi temetőkertben,

megsüllyedt,

virágtalan sírhant alatt „van”, végtelen nemlétezésben…

Rózsa-arcuk, orchidea-arcuk, királypálma-testük: csontokig,

koponyáig, szemüregig, porig pusztán… pusztultan…

- - - ahogy nemkülönben azok a daliás, szép

tengerész-kadétok,

hódító hadnagyok is mind egy szálig ott fekszenek, ha ők

nem is

békés, akácos temetőkben, hanem leharcolt, elsüllyedt

hajójuk

szürke páncélkoporsójában, lent… mélyen…

tengerfenéken…

örökre jeltelen… Igen, utolsó szálig mind a legénység: vitéz

matrózok, kormányosok, tüzérek, torpedisták, szép, deli

kadétok,

tisztek, kapitányok, akikért nemes, hajadon úrleányok, igéző

kisasszonyok – azok a nagyon nevetős Jungfer-Fräuleinok

arca pirult, s gyúlt lángvörösre, akikért szerelmes, szerető

szívük

vert vala hevesebben, akik a boldogan-riadó, kisasszony

álmokban

csokor nárcisszal, benne szál kubai fekete orchideával

meg-megjelentek s távoztak is nyomban… tán szalutáltak,

tán hátraarcot vágtak, s a pillanatra felriasztott

Jungfer-Fräuleinok

édes álmából, életük reményéből, sorsuk rövid regényéből

- „bal-jobb-bal-jobb-lépés-indulj” –: végleg kiléptek,

a rombolókra, torpedónaszádokra, cirkálókra visszatértek…

S vigyázzban állva jelentették a halálnak, hogy jelen vannak

a létszámolvasás baljós sorfalában, jelentették,

hogy egy szépleány álmából meghalni önként visszatértek,

jelentették, hogy en garde harcra készek, ütközetre készek,

egy már régen elveszett hazáért, egy idegen tengeren - - -

- - - hogy aztán a táncos, kacagós kisasszonyok, egy életen

át, templomokban a hősökért gyertyát gyújtsanak és

hazatérve,

hálószobájukban – mintha a múló időben – mécses elé

térdelve,

hiába, mindhiába imádkozzanak…

Az ifjú évekből viszontlátásra nem futotta!

 

 

 

A legmagányosabb harcos

 

 

I.

 

Bécs szívében, a Burggarten százados fái alatt

áll a veterán katona,

az Osztrák-Magyar Monarchia

közvitéze, a Habsburg baka…

Hiába van jobb kezében marsallbotja,

úgy áll ott magányosan a nagy dinasztia császára,

Jeruzsálem királya, seregeinek Legfelsőbb Hadura,

mintha rang nélküli, önkéntes őrszeme,

históriai határőre volna elveszett, bukott

Birodalmának…

Szomorú arcán mély a gyász vonása:

öngyilkos fiáért, Rudolf trónörökösért,

a Genfben leszúrt, szépséges bajor királyleányért,

Wittelsbach Sissiért, hitveséért…

a Szarajevóban meggyilkolt Ferencz Ferdinándért…

… és gyászos emléke sok elveszett csatának, háborúnak:

Solferino, Königgrätz, Galícia, keleti front, balkáni front,

olasz front, erdélyi front…

Hiába zengett hát a Radetzky-induló,

hiába a Haydn-komponálta Kaiserwalzer, a fényes,

ünnepélyes Császár-keringő, a „Gott erhalte Franz, den Kaiser,

Gott erhalte unser Kaiser, unser Land…”?

I. Ferencz József (Ferencz Jóska…) császár és király

bronzszobrának talapzatán, a virágtartó kampóvas: üres…

Feledték volna tán a kedélyes, víg bécsiek, mi mindent tett

ez a magányos harcos a szép Ausztriáért, Tirolért,

Stájerországért, Voralbergért, az összes csatolt

tartományokért,

Triestért, az osztrák tengermellékért…?

A magányos veterán harcos teljesen személytelen,

mintha a kanti Ding an sich fogalmát testesítené meg

az az egy-szál bronzalak…

Oh, hát miért nem hoz egy szép szöszi, pisze ifjú leány

egy Jungfer-Fräulein, könnyű, tiroli táncos dirndlibe öltözötten

szál alpesi hóvirágot, szál havasi gyopárt a magányos veterán

közvitéz szobrához, aki dédanyjának császára,

dédapjának Legfelsőbb hadura vala?

 

 

II.

 

Igen, miközben nézem szobrát annak a katonának,

eszembe jut egy másik katona, egy másik közvitéz,

a 13. gyalogos rohamezred 8. századának

géppuskása, a nagyapám.

Eszembe jut Belgrád bombázása, eszembe jut

az Isonzo, a Piave, a Tagliamento

Eszembe jut Monte Grappa, Monte Matajur, Arsiero,

Bassano del Grappa, Monte Verena, Rovereto,

Monte Pasubio, a stilfsi hágó, a Judikária-hasadék,

Asiago, Podgora, Caporetto, Doberdo

Eszembe jutnak a haza soha nem tért sorezredek…

A tőből amputált lábú hadirokkant harcosok, akik

még az én gyermekkoromban is ott koldultak vagy

pucoltak cipőt a Nagykörúton, a Múzeum-körúton,

szerte a köztereken, ahol a Pro Patria szobrok őrizték

az elesett ifjú hősök emlékét…

 

 

III.

 

Én nem viszek virágot a Burggartenben

oly magányosan álló katona bronzszobrához.

Inkább elzarándokolok a távoli tömegsírokhoz,

oda viszek fehér krizantémcsokrot

és egy percig vigyázzban állok!

 

 

 

A 32-es Mária Terézia

 

Budapesti Háziezred

 

„Pro Patria” bronzszobránál

 

 

Régi rohamezred egy régi regimentből a Mária Terézia

32-es Budapesti Háziezred… Igen: „Vitam et sanguinem…”

ezeknek a régen elesett harcosoknak ez volt a jelmondatuk.

A súlyos talapzat tömbjébe belevésték csatáikat, ütközeteiket,

hadjárataikat: Obernberg 1742, Hochkirch 1758, Belgrad 1789,

Bassano 1796, Caldiero 1805, Aspern 1809, Leipzig 1813,

Novara 1849, Solferino 1859, Skalitz 1866, Stolac 1878, Sabac

1914, Borowa 1914, Tatárszoros 1917, Doberdo 1917, Caporetto

1917, Montello 1918 - - - és mennyi vérengző csata, ütközet

még:

Isonzo, Piave, Tagliamento, Monte Pasubio, Monte Grappa,

Rovereto,

Hermada, Podgora, Arsiero, Asiago…

Hajnali harci kürtökre mennyi ifjú halál, a Radetzky-indulóra,

a Prinz Eugen Vormarschliedre mennyi menetelés,

mindhiába…

átkelni a Dolomitokból, az Alpesekből alázúduló folyókon,

fel hegycsúcsokra,

fel szirtekre, sziklákra, jeges hágókra, bele géppuskatűzbe,

lángszórók

halálos csóvájába, áttörni aknavetők repeszekre, szilánkokra

élő, ifjú testeket darabokra tépő, túlélhetetlenül sebző

sortüzén - - -

És, most, annyi fényes nemzedék, annyi kurta emberöltő

eltűnte után:

mégis ott áll a bátor, híres ezred névtelen közvitéze,

roskadó bronzában,

rohamsisakban, övében bajonettel, hajításra emelt

kézigránáttal,

szuronyos puskával, ahhoz tölténytáskákkal, mint a

világtörténelem

sebesült bohóca, pojácája minden hideg, üres hatalomnak,

közkatonája minden királyi koronának, minden

köztársaságnak,

minden diktatúrának, minden szabadon választott polgári

kormánynak,

minden parazita képviselőháznak… Igen, ott áll az ifjú harcos,

szemben a XXI. századi, pesti Nagykörúttal és nem biztos,

hogy halott, hiszen illik a polgároknak félni tőle, meglehet,

hogy

holtában is tüzet nyit rájuk, csak azért is, hogy elmaradt

táncos

esküvője, azért, mert a menyegzőn menyasszonya, mátkája

oltár elé hiába várta… Üres maradt az oltár, szótlan maradt

a pap,

miközben még éltek, még harcoltak az arcvonalak - - -

Igen, rohamra, kézitusára, közelharcra készen áll ott a

katona,

mintha bronz Pro Patria szobra hallaná még a dobpergést,

a hajnali trombitákat, a vezényszavakat, az ellenség

pusztító pergőtüzét… Végül szobor lett. Mögötte

lombjuktól,

zöldellő levélzetüktől megfosztott koratavaszi fák,

a megfulladt fák mögött polgári bérház, meghitt, hazug

otthonok

muskátlis, csipkefüggönyös ablaksorai… balkonjai…

- - - de akkor régen, egy másik történelemben, őt ifjúságában

lángszórók, géppuskák, lövészárkok, szögesdrótok,

aknamezők,

előre, gonddal mélyre megásott tömegsírok várták

és az ifjú harcos: parancsra, időben oda is érkezett - - -

- - - Hitvány zubbonya mellzsebében talán megtalálták

dögcédulája mellett, a menyasszonyának, távoli arájának

tintaceruzával írt, utolsó szerelmeslevelet,

amelyre válasz sohasem érkezett - - -

[DOBAI PÉTER]
Cikk nyomtatása
Írások listája
TARNAI LÁSZLÓ
SZIGETI GYÖRGY
SZAUER ÁGOSTON
ONAGY ZOLTÁN
ÖRDÖGH SZILVESZTER
KARAFFA GYULA
KELEMEN LAJOS
LAZÁNYI ISTVÁN
NYÍRFALVI KÁROLY
OLÁH ANDRÁS


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap