Nádudvari Fazekasság


Ördöngös mesterségnek tartja a fazekasságot a nádudvari Fazekas Lajos: "A korongot az ördög találta fel, aki kitalálta azt is, hogy korsót is lehet csinálni. Megkereste hozzá az agyagot, majd elmarkolta, úgy, mint a mai napig szoktuk, de száraz kézzel. Mindannyiszor, ahányszor maga elibe ütötte az agyagot, mindig a kezéhez ragadt. Erre elkezdett dühösködni, hogy hiszen már minden megvan hozzá, és a korsó mégsem akar sikeredni. Ráhajolt a korongra, és mérgében elkezdett sírni. Kicsordult a könnye, rá az agyagra, a korong ekkor megszaladt, s a nedvesség által megcsúszott rajta a keze. Így kitanálta, hogy csak vízzel lehet korsót csinálni. Ezért hívják a fazekasságot ördögi mesterségnek, ebben van is igazság, mert ebben kontárkodni nem lehet."

A nádudvari fazekasság kialakulása a feledés homályába vész. A szájhagyomány úgy tartja, hogy a török szultán isztambuli háreméből egy nádudvari csalikorsó menekítette ki a helybeli bíró szép lányát. A bíró készíttetett egy kétrekeszes csalikorsót, amelybe egyszerre lehetett vizet és bort önteni, ezt adták a pasának váltságdíjként.
A XVII-XVIII. században a nádudvari fazekasok műhelyei a Kistót, Nagytót és a Derzs utcában lehettek. Kútásáskor, házépítéskor igen sok cserép, sőt égetőkatlan került elő. A feudalizmus idején a nádudvari fazekasok a mesterséget valószínűleg földesúri engedéllyel, jórészt háziiparszerűen űzték. A fazekasok, hogy gazdálkodhassanak, az eladott cserepek árán földet vettek. Portékáikat jobbára a mezőgazdasági munkák szüneteiben vagy télen készítették. A XIX. század utolsó évtizedében a feketekerámia mellett kialakult a festett, mázas fazekasság is. 1891-ben telepedett le Nádudvaron az addig Mezőtúron lakó Csáki Áron, aki elsők között készített - a mezőtúri hagyományokat követve - festett, mázas kerámiákat.
A nádudvari fazekasság és a Fazekas család több mint másfél százada összetartozó fogalmak. Eleinte nem fazekasoknak, hanem korsósoknak hívták őket, mert főleg korsóval, vagy nagyobb víztartó edények készítésével foglalkoztak. Később már apróbb használati tárgyakat is készítettek, bár fő termékük a korsó maradt. Ezért a korsósok elnevezés a legutóbbi időkig rajtuk maradt. Nemcsak Nádudvaron hívták korsósoknak az úgynevezett fennálló edények készítőit, hanem az Alföld más fazekas-központjaiban is, szemben a lapos edényeket, a tálakat, tányérokat készítő tálasokkal. Fazekasnak eredetileg csak azokat a mestereket hívták, akik főzőfazekat készítettek. A mesterség apáról fiúra öröklődött.


A feketemázas technika lényege:
Égetés előtt gondosan megválasztott, kellően gömbölyű kaviccsal belesimították a motívumokat az edény falába. Az égetőkemencében keletkező korom az edényt feketére festette. A kaviccsal kialakított motívum fényes fekete felületet adott, míg az edény többi része matt maradt. Végezetül a teljes felületet parafinnal vontál be, hogy a korom jól megtapadjon.

Forrás:

Szabadfalvy József: Fazekas István és a nádudvari fazekasság, Bp.Corvina Kiadó, 1981.

Fazekas István fazekasmester

Képgaléria

további információk Budavári Klára honlapján