Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2017. november 25. szombat    Mai névnap(ok): Katalin, Katinka  
   
Egri csillagaim
Egressy Zoltán
Évszakod a nyár. Színed a piros. Ízed az édes. Ezt játszd el, Andrea. Ezt is eljátssza Bozó Andrea. A próbafolyamat közepén írtam neki egy életrajzot. Ebben például az állt, hogy Kiseszter, akit játszik, 1976. augusztus elsején született. Harmonikus gyerekkora volt. Apukája szakszervezeti bizalmi, anyukája háztartásbeli. Van egy bátyja. Kislányként fodrász akart lenni. Aztán gyors lett.

Csendes László
 
Amikor 2003 tavaszán mégis úgy döntöttem, hogy megrendezem 4×100 című darabomat a Merlin Színházban, egyetlen dologhoz ragaszkodtam: azzal a hat színésszel szerettem volna dolgozni, akikkel aztán dolgozhattam is. Később, évad végén történt egy szerepátvétel, így került az előadásba Bozó Andrea után a második egri színész. De ez sem könynyített sokat a Merlin művészeti titkárának gondjain. Ő már a bemutató környékén előrevetítette a produkció hányatott sorsát: tudta jól, hogy enynyire elfoglalt színészeket nem lehet normálisan egyeztetni.
Akkor is nehéz volt, de azóta sokat romlott a helyzet. Most már szinte sehogy nem lehet. Az anyaszínházak előnyt élveznek, így történhetett meg, hogy október és január között összesen három (!) előadásra sikerült öszszehozni a szóban (és előadásban) forgó három fővárosi, két vidéki és egy külföldön élő színészt. Csak érdekességképpen: a legkönnyebb Kató Emőkét egyeztetni. Aki Szatmárnémetiből jár Budapestre Hóvirágot játszani. Az okos megoldás a titkár szerint az lett volna, ha ismeretlen, keveset foglalkoztatott, ráérő színészek kerültek volna az előadásba. Ennek kapcsán folytattunk egy sehova nem vezető vitát, melynek részemről az volt a lényege, hogy nem véletlenül szeretne az ember nem ismeretlen, nem keveset foglalkoztatott, nem ráérő színészekkel dolgozni, ők ugyanis talán nem véletlenül nem ismeretlenek, keveset foglalkoztatottak és ráérők. Jó, de így meg ritkán megy. Jó, ritkán megy, de jó.

Bozó Andrea, Pelsőczy Réka, Pogány Judit
 
Az említett szerepátvétel a darab egyetlen férfi figuráját érintette. Egy júniusra, Egerbe kitűzött vendégelőadás időpontjában az eredeti Dali gyúró, a nagyszerű Sinkó László filmet forgatott. Egyetlen módon lehetett csak elkerülni azt, hogy elmaradjon az előadás. Az egri direktor ötlete volt Csendes László beugrása, akinek – szintén egyeztetési problémák miatt – egyetlenegy próbát sikerült összehozni. Ezzel az egyetlen próbával ugrott be. Úgy beugrott, hogy azóta is benne van. Tökéletes szövegtudással érkezett – a példány mellett egy voltaképpen nézhetetlen minőségű videofelvétel segített neki az előzetes felkészülésben –, és a próba során példátlanul türelmesnek, készségesnek, kreatívnak bizonyult. Igyekeztem nem Sinkó Lászlót keresni benne, igyekszem ma is, ami persze nem könnyű, hiszen egy évadon át Sinkó volt Dali. Csendes más módon alkotta meg a fáradt, rezignált, bölcs bohócot. Ő is magából építkezett, én ezt tartom legfontosabbnak. Ő tehát máshogy lett ironikus, önironikus, abszurd. Dali nagyon nehéz szerep: ő maga a tragikomédia. Csendes pontosan tudja, mit játszik, az első pillanattól tudta. Úgy állt a szeme. Pedig milyen nehéz. Például az, hogy Dali gyúrónak kell a közeg, ahol nem értik őt. Ezt élvezi, ebben lubickol. Nem hülyéskedik, mégis bohóc. Zsarnoki szeretet fűzi az edzőnőhöz, de ezt lazán kell ábrázolni. A poénokat ejtve mondani. Nem poénra – és mégis. A stílust megérezni. Csendes Laci az első – egyben utolsó – próbán gyönyörűen megérezte a lényeget.

Pelsőczy Réka, Kiss Eszter,Kató Emőke, Bozó Andrea
 
Hogy Dali a földhöz képest valami égi a darabban. Ő a költészet, amely ott kezdődik, ahol az értelem leteszi a fegyvert. A szerelembe, csalódásba, reménytelenségbe szerelmes ember, aki közben nevet is ezen az egészen. Magán. Úgy kell kimennie az utolsó jelenetről, hogy ne tudjuk eldönteni: aludni indul? Inni? Meghalni? Megbolondul, megtér, vagy valami más történik vele a következő órákban? De ne olyan módon, hogy egyszerűen csak ne tudjuk, hanem úgy, hogy mindenből legyen egy kicsi a kivonulásban. Egy hős távozásában, aki a lemondásban találja meg magát, de aki rá is lát mindenre. Csendes tudja azt, ami az ábrázolás sikerességéhez alapvetően kell, hogy minden az ellentétében érdekes: a nyersben szép például a lírai. Dali a futólányokhoz képest nincs benne az alapvető viszonyrendszerben, külön világa van. Hogy mi a halálhoz való viszonya, az a kérdés. És tudom, hogy Csendes Dalijának mi.
Bozó Andrea szerepe hozzá képest kevésbé bonyolult, de cseppet sem könnyebb. Egy női négyes fogat egyik tagjaként ő a többiekhez képest nyár. A többiekhez képest édes. A nők természetesebbek a jóságban, alázatosabbak, tisztább lelkűek – ez robban a darabban. És ami a szövegben a nyelv zenéje, az a színpadon ugyebár a test. A 4×100 testi darab, bár az eredeti szándékaimnál kevésbé lett testi előadás. Bozó Andrea egyfelől nagyon szép.

Pelsőczy Réka és Sinkó László
 
De ez kevés lenne. Rebbenékeny arcú, bizonytalan lelkületű, félbehagyott mozdulatokkal öntudatoskodó Kisesztere a figura tulajdonképpen tökéletes megoldása – pontosan olyan, ahogyan elképzeltem. Alkatilag is hiteles, de színészi intelligenciája szempontjából is nagyon-nagyon jó választásnak bizonyult. Kulcsszerep az övé, valamilyen szinten rajta keresztül szurkolunk a váltó tagjainak, és lehet rajta keresztül szurkolni. Tétje, súlya van színpadi jelenlétének, komédia esetén ez kötelező. Bozó Andrea jellemábrázolása elsőrangú. Öröm nézni. Azért ilyen, mert aprólékosan, komolyan, alázattal próbált, mindennek a végére akart járni. Addig nem hagyott békén, amíg nem értett pontosan minden másodpercet a színpadon. Én úgy látom, érti az összest. (És nemcsak a többiekhez képest édes lány, mert ez a teremtett figurára vonatkozik. Úgy általában is az. Ami viszont már civil dolog.)
A két egri színész azt a brechti alapvetést is tudja, hogy a színésznek a dráma egészét kell szolgálni. Összefüggést látni, az egymáshoz képestséget, a darabbeli funkciót pontosan érezni. Ez Brecht szerint fontosabb a túlzott jellemrajznál – persze, hogy így van.
Természetesen itt vannak a többiek is, de ők nem egriek, róluk tehát nem esik szó ebben az írásban. De azért essék: Pelsőczy Rékának, Kiss Eszternek, Pogány Juditnak és persze Sinkó Lászlónak szintén köszönöm az előadást. Ha tudja, játssza a Merlin. Néha tudja.

Fenti képek: A szerző felvételei

Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember