Haumann Péter
|
Egerről az jut eszembe, hogy ott szeretnek. Több oldalról alá tudom támasztani. Az első: 1956. október eleje van, harmadikos Toldy-gimnazista vagyok. Egerhez közel, Szarvaskőre kirándul az osztály Sárkány Gyula osztályfőnök vezetésével. Pont oda, ahová az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium növendékei is. Fontos mozzanat: kiderül, a két osztály főnöke egyetemista korában szerelmes volt egymásba. Ez a körülmény nyomós ok arra, hogy a mi fiúosztályunk és az egri lányosztály, ki-ki a párját megtalálva, azon nyomban egymásba bolonduljon. Tombol féktelenül az osztályközi érzelem. Annyira ám, hogy egy hét múlva nyolcan, a legszerelmesebb srácok, szombat reggel biciklivel elindulunk Egerbe. Amikor átjutunk a gödöllői hajtűkanyaron, a hatvani emelkedőnél már úgy kifáradunk, hogy megállítjuk a miskolci csatornázási művek pótkocsis vontatóját.
|
|
|
Hegedűs a háztetőn – Molnár Piroska, Haumann Péter
|
| |
A sofőr szívélyesen beinvitál a csatornába, bele is férünk mindnyájan, ám azt nem mondja a mocskos, hogy belül „bitumenezve” van. Amikor éjjel egykor koszosan, büdösen megérkezünk Egerbe, azonnal ruhát váltunk, megfürdünk egy szökőkútban, aluszunk egyet a vasútállomáson, és reggel tízkor üdén, tisztán és illatosan jelenünk meg az érsekkerti randevún. Az én párom Stecz Ilona. Négy órán keresztül sétálunk a városban. Végzetesen beleszerettem…
Azóta se láttam. Annyit tudtam meg róla, hogy Kanadában él. Valahányszor Egerben járok, elmegyek a házukhoz...
Emlékezni. Negyvennyolc év telt el, nekem mintha ma lett volna...
Teltek az évek, a Szókratész védőbeszédével hívtak meg Egerbe a nyolcvanas évek végén. Megható szeretettel és gondoskodással fogadtak, oda vittek, ahol nagyon jól éreztem magam, olyan egri emberekkel ismerkedtem meg, akik a szívembe lopták magukat.
A harmadik ok: mindez tavalyelőtt és tavaly a Hegedűs a háztetőn Tevje szerepének eljátszásakor még jobban elmélyült. Élveztem a színház minden értelemben igaz tisztaságát. A próbák után hoszszú sétákat tettem. Megfogott az emberek szívélyessége, a város szépsége. Jó volt kiruccanni a csodás környékre, belemerülni és felfedezni ízeket, illatokat.
Van egy régi fénykép, azon egy K.u.K.-
beli katonatiszt árnyéka vetődik a mellette lévő ház falára. Megvárom azt a napszakot, amikor az árnyék odaér, éppen úgy, akár a fotográfián. És beállok a valaha ott állt egri katonatiszt helyére. Jó játék! Tele a lelkem Egerrel.
Fotó: Gál Gábor
|
|
