Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2018. május 24. csütörtök    Mai névnap(ok): Eszter, Eliza  
   
„Kakajósbögre”
Rick Zsófi
Jordán Adélt először jó pár évvel ezelőtt láttam a Katona József Színház színpadán. A Paul úr című előadásból néhány kép él már csak a fejemben, de köztük van az, ahogy egy néma kislány rövid szoknyában boldogan ugrál egy kanapén. Fogalmam sem volt, ki ő, de tetszett.
Később – talán harmadéves korában – láttam énekelni egy Dévényi Ádám-esten. Bájos volt, szinte még mindig kislány, de úgy ment föl a színpadra, úgy létezett ott, hogy oda kellett figyelni rá. Aztán jött a Cabaret az Ódry Színpadon: Jordán Adél és Sally Bowles a szemünk előtt változott kislányból nővé. A diploma után Egerbe szerződött, saját bevallása szerint „elég furcsán”.
– Kaposváron voltam gyakorlaton, ahova borzasztó nagy várakozással indultam, hiszen ott születtem, és tizenegy éves koromig ott is éltem. Mindenki nagyon kedvesen fogadott, én is mindenkit szerettem, de rájöttem, valamiért mégsem ez az én utam. Nehéz volt elképzelni, hogy anyukámmal egy színpadon játsszak, és sokan nem nagyon tudtak úgy rám nézni, mint egy negyedéves főiskolásra. Jordán Tamás és Lázár Kati lányaként kellett volna megállnom a helyemet. Lehet, hogy egyáltalán nem volt ilyen, csak én éreztem így. Közben két osztálytársam (Kovács Patrícia és Mészáros Máté) Egerben próbálták a Valahol Európában című musicalt. A tudtomon kívül ajánlottak Csizmadia Tibornak, aki állítólag azt mondta, „ilyen karakterre most nem biztos, hogy szükség van, de majd meglátjuk”, és szerződtetett. Azóta egyáltalán nem panaszkodom, mert amiben lehet, abban benne vagyok. Nagyon jó döntés volt, hogy ide keveredtem. Az osztályból egyébként rajtunk kívül még ketten, Gál Kristóf és Vajda Milán is ide jöttek.
Többször volt arra próbálkozás, hogy egy osztály részben vagy egészben vidéki színházhoz szerződött, de ezeknek általában hamar végük lett…
– Azt tudom, hogy mi – és ezt nemcsak én mondom, hanem az osztályom minden tagja – nagyon különleges osztály voltunk. Nincsenek olyan terveink, hogy „mi majd megmutatjuk”, hanem egyszerűen szükségünk van a másikra, erősítjük egymást, és semmi féltékenység vagy rivalizálás nincs közöttünk. Éppen annyian jöttünk Egerbe, hogy lehet ránk szerepet osztani, talán alapozni is.

A látszat dzsal – a szerzőről bővebben a túloldalon
 
Jó dolog, hogy itt mindenkire figyelnek, én már az első évben megkaptam nagy álmomat, a My Fair Lady címszerepét. Most az Éjjeli menedékhelyet próbáljuk Máté Gáborral, a volt osztályfőnökünkkel, mind az öten benne vagyunk az osztályból. Gábortól nagyon sokat tanultam, és örülök, hogy megint vele dolgozhatom. Nem szakadt meg a tanítás: bármit meg merek tőle kérdezni, szinte alapkérdéseket is, és mindig jó, megnyugtató, megerősítő válaszokat kapok. Ez a feladat sokkal nehezebb, mint a My Fair Lady volt.
Pestre egyáltalán nem vágysz?
– Még nem. De ha valamiért mégis föl szeretnék menni, akkor nehéz volna a dolgom! Régebben a főiskola után mindenki vidékre szerződött, és ha egy pesti igazgató újítani akart, muszáj volt vidéken körülnéznie, ma pedig egyenesen az egyetemről szerződtetnek, tehát kevesebbet járnak vidékre. Most nagyon a főváros a központ. Tele vannak a színházak, és nem biztos, hogy mindenki annyit és olyat játszik, amennyit és amilyet kellene. Azért nem vágyom Pestre, mert itt egy hónapban harminc előadásban szerepelek, van, amit a hátamon viszek el, van, amiben segítek, hogy mások vigyék el a hátukon. Mindent játszom: zenéset, vígjátékot, drámát… Mindenfélében kipróbálom magamat, és tényleg minden este másmilyen vagyok. Hihetetlen, mekkora rutint lehet szerezni! Elég kajla vagyok még, de folyamatosan változom, és ehhez képest kapok szerepet. Tavaly már egy fél év után éreztem, másképp tudok bejönni, vagy merek változtatni egy-két dolgon, mert rájövök, így jobban reagálnak a nézők. Szerintem ezt itt lehet megtanulni...
Ezt a Pest-dolgot csak azért kérdeztem, mert – ahogy mondtad is – ott van a központ, sokkal több a lehetőség a megmutatkozásra. És bárki bármit mond, egy színésznek fontos, hogy minél többen ismerjék, nem?
– Nem ez a legfontosabb, de nagyon jólesik, amikor odajönnek az utcán, kérnek egy autogramot, és kérik, mondjam azt, hogy „kakajósbögre”, mert a My Fair Ladyben Eliza így mondja a darab elején. Sokan néznek minket, hiszen ez az egyetlen színház. Most elkezdtünk kitaposni egy másik utat, lassan terelgetjük a színházat egy új irányba. Mindig az volt a jellemző Magyarországra, hogy a vidéki színházakban többnyire vígjátékot vagy operettet játszottak, így a nézők ehhez szoktak hozzá. A Három nővért sokan nem értették, de ezért senki sem hibáztatható, sem a nézők, sem mi, egyszerűen ilyen koncepciójú előadás még nem nagyon volt Egerben. Annak nagyon örültem, amikor a büféslány azzal jött oda hozzánk könnyes szemmel, hogy neki mennyire tetszett. Ettől nagyon boldog vagyok, mert úgy érzem, elértük azt, amit akartunk. Azt hiszem, egyre többen figyelnek erre a színházra, egyre több kritikus jön Pestről, hiszen Eger nincs messze. Nyáron Valló Péter rendezett minket, most Máté Gábor… Járunk Pestre is, nemrég a Tháliában vendégszerepeltünk egy előadással, most a megyejárás alkalmával voltunk a Nemzetiben. A direktor nagyon jól szervezi ezeket, mindent megtesz, hogy valamennyire a központba kerüljünk, és akkor nem mi megyünk Pestre, hanem Pest jön Egerbe!

Fotó: Gál Gábor

Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember