Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2018. május 24. csütörtök    Mai névnap(ok): Eszter, Eliza  
   
Oscar-fényben
Szabó G. László
Már van egy Oscar-díjas filmje: a Sofia Coppolával forgatott Elveszett jelentés. A legfrissebb hír Scarlett Johansson életéből: most a Peter Webber rendezésében készült Leány gyöngy fülbevalóval aspirál az Amerikai Filmakadémia arany szobrocskájára. Ha megkapja, ha nem, ez a húszéves amerikai színésznő már mindenképpen nyert. Amióta életre keltette Vermeer van Delft, a híres holland festő értő és érzékeny cselédjét, vásznainak legérzékibb arcát, napjaink legjobb rendezői foglalkoztatják. Legutóbb Woody Allen filmjében, a Meccslabdában dolgozott, a következő hónapjait pedig Michael Bay Szigetével, Brian De Palma Fekete Dáliájával és Tom Cruise Mission Impossible című opusának harmadik részével tölti. Kétség nem férhet hozzá: kapós a lány. Hollywoodban most ő a legkapósabb.
Partnerei névsora sem akármilyen: első jelentős filmjében, A suttogóban Robert Redforddal játszott. Az Egy igaz ügyben Sean Connery partnere volt. Az ember, aki ott sem voltban Billy Bob Thornton mellé állították. Az Elveszett jelentésben Bill Murray oldalán tündökölt. A Vermeer-filmben Colin Firth-en csüngött. És most Ewan McGregor körül forog az Islandben. A történet szerint egy lecsúszott férfi biztos támasza. Jó arc. Szép arc. Izgalmas arc. Már Calvin Klein is szemet vetett rá. Vele indítja új parfümreklámjának kampányát. De még mielőtt az üzlet beindul, Peter Lindbergh gépe előtt pózol.
Karlovy Vary fesztiválján apró gyöngyök helyett jókora fémkarikák hintáztak a fülében. Dús, érzéki ajkával úgy nevetett a világba, olyan felszabadultan, ahogy csak ifjú éveiben képes kacagni az ember. Bájos volt. Elragadó. De nem az a „valamiért bármire” kapható.
Scarlett Johansson tinilányként sem volt bolondos kis fruska. Korát meghazudtoló érettséggel reagált minden neki címzett bókra. Finom intelligenciájával és belső eleganciájával a legelszántabb hímeket is biztos távolságban tudta tartani magától.
„Hollywood legifjabb sztárja.” „A jövő dívája.” „Hipnózis a játéka.” Amióta Terry Zwigoff Tétova tinédzserek című filmjében nyújtott alakításával elnyerte a torontói filmkritikusok díját, ilyen és ehhez hasonló megfogalmazásban emlegetik. Élvezi?
– Azt is írták már rólam, hogy ha némafilmben játszanék, abban is „érthető” lennék. Ennek örültem. Imádom a hivatásomat. Hétéves koromban, amikor az édesanyám az ikertestvéremmel együtt elvitt egy reklámügynökséghez, sokan úgy gondolták a környezetünkben, hogy belőlem is egy elkényeztetett gyereksztár lesz, pár éven belül lefut az arcom, és vége, ezzel be is fellegzik a „karrieremnek”. Ehhez képest egy év múlva már a Broadway színpadán játszottam Ethan Hawke mellett, és nem sokkal később Lee Strasberg intézetében tanultam. Az undok, elkényeztetett kis bestia pedig nem én voltam. Legalábbis úgy hiszem. És nemcsak azért, mert négyen vagyunk gyerekek a családban, hanem mert a szüleim normális, józan gondolkodású emberek. Építész a papám, anyukám pedig mellettem kóstolt bele a film világába, hiszen éveken át minden forgatásra elkísért, és soha sehol nem hagyta, hogy elszaladjanak velem a lovak. Nem mintha hajlamos lettem volna a hisztire! Annál sokkal komolyabb lány voltam. Semmi nyavalygás, semmi szeleburdiság. Tudja, mit nyilatkozott rólam Robert Redford, amikor A suttogót forgattuk?
Igen, olvastam. Hogy tizenhárom esztendős kora ellenére végig úgy viselkedett és úgy dolgozott a kamera előtt, mint egy tapasztalt, harmincéves színésznő.
– Még Budapesten is gyerek voltam, amikor Gárdos Évával az Amerikai rapszódiát forgattuk, de ott sem kellett vigyázni rám, nehogy elcsatangoljak, vagy valami bajt csináljak. Nem voltam sedre, flúgos bakfis. Nekem egyszer sem mondták a szüleim, hogy „Kislányom, neked fejedbe szállt a dicsőség!”.
Filmbeli nagymamája, Bánfalvy Ágnes is azt mesélte: okos, komoly, befelé forduló lányt ismert meg önben, aki százszázalékosan a munkájára koncentrál. De térjünk vissza A suttogóra, amelyben a baleset folytán testileg-lelkileg összeroppant, ezért gyógyításra, különös kezelésre szorult Grace-t játszotta. Sejtette, hogy innentől fogva új minősítést kap? Hogy a tinisztár kategóriából kilépve szélesebb pályán halad majd előre?
– Mindenkitől ezt hallottam, és így is lett szerencsére. Bob elismerése természetesen sokat segített az új besorolásomon.
Bob?
– Igen, Robert Redford nyilatkozta rólam, hogy pontosan tudom, hogyan működik a színészet, és mint szakmát, időben el is sajátítottam. Meg azt is mondta, hogy minden jelenet előtt látta, amint felcsillan a szemem, és mindent megcsináltam, bármit kért is tőlem. Azt hiszem, ezek olyan szavak voltak, amelyeket Hollywoodban nagyon kevesen engedtek el a fülük mellett. Erről a pontról már nem volt nehéz továbblépnem, s azóta is úgy érzem, minden újabb szerepemet az előzőnek köszönhetem.
Élettapasztalatról faggatni aligha lenne célravezető, hiszen épphogy betöltötte a húszat, emberismeretére azonban már most is alapozhat.
– Jó, hogy ezt mondja, mert gyerekkoromtól fogva lesem, bámulom, vagy ha úgy tetszik: tanulmányozom az embereket. Nincs az a típus, amely ne érdekelne. Ha társaságban vagyok, ott is ez az, ami a leginkább leköt: próbálom megfejteni, mi rejlik az arc mögött. Nemrég egy nagy stúdió vezetőjével ebédeltem, és egy most íródó produkció történetét ecsetelve azt mondta: ezzel a filmmel a fiatalok érdeklődését akarják megnyerni. Azokét, akik minden szabad percükben a zenés csatornákat nézik. „Igen? És milyennek képzeli őket? – kérdeztem a pasit. – Mert ez az én korosztályom.” Erre már nem tudott konkrét választ adni, csak hebegett-habogott. Tehát mindegy, hány éves vagy, az emberismeret kortól független.
Jó döntéseihez azonban „jó szimatra” is szüksége van. És e tekintetben is szerencsésnek mondhatja magát. Eddigi választásai ugyanis azt jelzik: a melléfogásokat meghagyja másoknak. – Én egyet tudok. Hogy a habkönynyű vígjátékokat, a röhögtető komédiákat nem nekem találták ki. Azokba dömperrel sem tudnának betolni. Nekem a lélektani drámák állnak a legjobban. Két ember találkozik, megszeretik egymást, mégis elválnak az útjaik. Küzdök valakiért, aki nem lehet az enyém. Nem a nagy, szívszaggató szerelmi történetekre gondolok, hanem a finom húrokat pengető, férfi-nő kapcsolatokat bemutató filmekre, amelyekben nem kell túl sokat beszélni. Amúgy sem szeretem az agyonbeszélt sztorikat, én a kimondatlan szavak, a csendek mögött szeretek kutakodni.
Húszéves színésznőtől ilyet ritkán hall az ember. – Nem vagyunk egyformák. Engem az apró gesztusok érdekelnek. A szemmel nem mindig látható, pici kis rezzenések. Egy árulkodó villanás a tekintetben, egy idegesen visszafogott lélegzet, az ajkak különös játéka. Sokan kérdezik tőlem: mi az a vonal, az a láthatatlan út, amelyen elindulok egy figura felé. A gesztusok! Azokból próbálom meg összerakni az embert. De ennél többet nem tudok erről mondani. Akkor vagyok nyugodt, ha játék közben a megérzéseimre hagyatkozhatom, és nem a rendező szigorú utasításaira kell gondolnom. Figyelek én rá is, nem vagyok fegyelmezetlen vagy irányíthatatlan színésznő, de ne kérje tőlem senki, hogy kikapcsoljam magamban azt a belső, megnevezhetetlen, parányi szerkezetet, amely játék közben működtet. Ha ezt tenném, akkor csak végrehajtó lennék, nem pedig hitelességre törekvő művész.
Tiszta gondolkodása mellett szarkasztikus humorát is sokan dicsérik. Ezért lepett meg az előbb, amikor azt mondta, a vérbeli komédiákat szívesen meghagyja másoknak.
– Mit fűzzek még ehhez? Engem egy független filmes csetlő-botló emberekről szóló története sokkal jobban izgat, mint egy olyan alkotás, amelyen dől a mozi a röhögéstől. Azt inkább nézni szeretem, nem csinálni. Inkább akkor jöjjön egy horror vagy egy idegfeszítő krimi.
De táncolni azért szeret
– … főleg Travoltával. Johnny remek pasi. Azt hiszem, a Szerelmi ének Bobby Longért című filmben mindketten kitettünk magunkért. Én már nagyon vártam, hogy egyszer a közelébe kerüljek. A Szombat esti lázban annyira megszerettem őt, hogy nagy álmom volt vele táncolni egyszer. Hát, most ez is megvalósult.
Ha egy másik Johnny nevét mondta volna, nem csodálkozom ennyire.
– De miért? Travolta tényleg csupa szív ember!
Szerintem Depp sem egy érzéketlen fazon.
– Na, bumm! Akkor most elárulom: engem mindig is az érett pasik érdekeltek.
Los Angelest könnyen megszokta?
– Nem. Igazából még ma sem szeretem. Ravasz, számító emberek lakják, akik örökké csak kalkulálnak. Ha látják, hogy más vagy, gyorsan leírnak. Ha nem vagy óvatos, tönkre is tehetnek. New Yorkban sokkal kellemesebb. De nincs visszaút. Legalábbis egyelőre. Most Los Angelesben kell élnem. Ott van munkám.

Fenti képek: Zuzana Minácová felvétele

Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember