Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2018. február 23. péntek    Mai névnap(ok): Alfréd, Alfréda  
   
„Kiki saját háza előtt seperjen”
Csizmadia Tibor
Ma este a nagyszínpadon a Tudós nők megy, a stúdióban pedig az Oidipusz. A két előadásban benne van a társulat színe-java. Holnap délelőtt gyerekelőadás: Békés Pál Félőlénye. Folynak az Éjjeli menedékhely próbái, a stúdiószínpadon bemutatójához közeledik a Nem félünk a farkastól. Nagyüzem van a színházban. A szezon felénél járunk. Ez a századik évad. Na nem a társulatnak, hanem az épületnek. Lapozgatom a színház történetéről szóló kiadványt, amely 2000-ben, a legutóbbi átépítés alkalmából jelent meg, és Kozma György kutatónak köszönhetően a város szellemi életének kiemelkedő és hétköznapi pillanataival találkozom.
Az egri színjátszás története a XVII-XVIII. században az iskolai színjátékokkal kezdődött. A jezsuiták 1692 és 1772 között mutattak be iskoladrámákat gimnáziumukban, majd a rend feloszlatása után a ciszterci korszakban is voltak ugyanott iskolai produkciók. A minoriták 1753 és 1777 között legalább tizennyolc teátrális jellegű nagypénteki, illetve úrnapi körmenetet tartottak, a papnevelő intézetben pedig 1773–1798-ig bizonyosan játszottak a szeminaristák.

Légmán Géza és Bárány Géza 1903-as tervrajza
 
Német nyelvű színészek a XVIII. század második felében már működtek a városban. Egerben az első magyar nyelvű színielőadásra a XVIII. század derekán került sor gróf Barkóczy Ferenc egri püspök palotájában, amelyben a főpap „nemzetének javára” egy színháztermet is felállíttatott. Itt adták elő a jezsuita gimnázium diákjai 1754. július 31-én, Szent Ignác napján Faludi Ferenc Constantinus Porphyrogenetus című drámáját.
A XIX. század küszöbén Kelemen László, az első magyar színigazgató kopogtatott játszási engedélyért Egerben. A Magyar Hazai Nemzeti Játszó Társaság képviseletében kérte, hogy társulatával nyáridőben fogadná őt a város, mely kérésre április 26-án született meg az elutasító válasz, miszerint „itten ollyatén alkalmatosság, melyben azon Nemes Társaság Játékjait elő adhatná tetzése szerint nintsen”.
E sikertelen kísérlet után a hivatásos magyar színészet egri megjelenésére még tizenöt évet kellett várni, mikor is a felbomlott Pesti Magyar Theatrumi Társaság egy része Miskolc városába tartott, s útközben, Hatvant is érintve, megállt Egerben. A vándorútról és a barátságos egri vendégszeretetről Déryné is megemlékezik emlékirataiban: „Így indultunk el Hatvanból először Egerbe, s ott megállapodtunk egypár előadásra, keresztül utaztunkban. De oly szíves fogadtatásban részesült a társaság, hogy sokkal több ideig időztünk ott, mint előbb szándékunk volt.”
A színésztársulat 1815. június 22-én, csütörtökön a Spetz-féle házban (a mai Ifjúsági Ház épületében) adta elő Schneider: Kiki saját háza előtt seperjen című egyfelvonásos vígjátékát Szomor Máté magyarításában, és .Kotzebue: Béla futása című nézőjátékát, Cseri Péter fordításában. A színészek közül Nagy János volt az, aki először szólalt meg magyar nyelven egri színpadon.
1870-ben az őszi–tavaszi idényre a kaszinót Völgyi György igazgató novembertől vette bérbe. A színésztrupp magyar drámákkal nyitotta a szezont – 6-án Katona József: Bánk bán, 8-án Rákosi Jenő: Aesopus –, a színházterem mégis mindkét alkalommal szépen megtelt. Csupán a kritikus hívta fel az igazgató figyelmét, hogy „saját érdekében cselekszik, ha komoly drámákat minél ritkábban adat elő”. A siker annak ellenére folytatódott, hogy „a szünetnélküli eső s a feneketlen sár... akadályozza a közönséget a színházbajárásban”.
Az új színházépületet avató díszelőadásra 1904. augusztus 20-án került sor. Este 6 órakor kigyúltak a színház fényei, s a közönség sűrű sorokban vonult a nézőtérre, amelynek végül minden zuga megtelt. A zenekar eljátszotta a Rákóczi-indulót, majd felment a függöny, és az egri vár Setét kapuja jelent meg a nézők előtt, a Dobó-emlékkel.
Bevonultak Balla Kálmán színigazgató társulatának tagjai, s kezdetét vette a prológ, majd néhány szavas bevezetés után zenekari kísérettel elénekelték a Himnuszt. Ezt követően folyt tovább az előjáték, amit az est díszvendége, Gárdonyi Géza írt, külön erre az alkalomra Dobó István szelleme címmel. A jelenetet a Szózat éneklése zárta, majd 10 perc szünet következett. Bemutató előadásul, a színügyi bizottság választása alapján Dobsa Lajos: István, első magyar király című, 5 felvonásos szomorújátékát élvezhette a közönség. Az est nagy sikerére jellemző, hogy a prológ után a közönség tomboló lelkesedéssel három ízben hívta színpadra Gárdonyi Gézát, s viharos tapssal honorálta művét. A nagy sikerű bemutató napján a város polgármestere és az író számos, gratulációt tartalmazó táviratot kapott.
Az 1909-es évad kapunyitása előtt az Egri Újság az előző szezon tanulságait leszűrve megállapította, hogy a színház és közönsége között nincs meg az együttes harmónia: „Szűkölködtünk bemutató előadásokban, a zenekar nem volt teljesen betanítva, s előfordultak tökéletesen nívótlan játékok is. Egyben közönségünknek is számolnia kell a maga szegénységével, a maga számban való kicsinységével, mert itt, ahol szegény és kicsiny a publikum, legalábbis korai a kívánság, hogy olyan előadásokban gyönyörködhessen, mint aminőket a fővárosi színházak produkálnak.”
1921 nyarán-őszén Czakó Pál igazgatta Eger város színházát, aki az elárvult Várszínházat kapta meg, s onnan vezetett színészeket városunkba. A Czakó-féle társulatnak volt tagja ebben az időben ifj. Latabár Kálmán, aki hamarosan az egri közönség kedvencévé vált. Első itteni szerepét szeptember 2-án Farkas Imre A kis kadett című operettjében kapta. Októberben alakította a János vitéz francia királyát, s egymás utáni két estén a Sybill Poire-ját.
1941. május 21-én tartotta bemutatkozását Egerben Jakabffy Dezső színigazgató színészeivel. Az 1848–49-es magyar szabadságharc témáját feldolgozó Gyergyói bál című operett volt műsorra tűzve. Két egymást követő estén, június 7-én és 8-án Latabár Árpád lépett fel Egerben Várady Bombaüzlet című operettjében. Július 25-én mutatták be „összehangolt előadásban” Heltai Jenő színművét, A néma leventét. Augusztus 11-én két egri szerző, Koncz Dezső és Kárpáti Zoltán operettjét – Nem vagy legény Berci – játszották, amit állítólag a rádió is közvetített.
Eger város képviselő-testülete 1945 szeptemberében – Lendvay Lajos igazgató engedélyének lejártával – azt a határozatot hozta, hogy Eger megyei városban állandó színtársulat létesítésére kér engedélyt. Az erre irányuló kérelmet a polgármester október 2-án küldte el az illetékes miniszterhez. Az 1945-ös év a kőszínház mellé állandó társulat párosítására azonban nem hozott megoldást, sőt, e kérés teljesülésére még 10 évet várni kellett.
Az 1962–63-as évad a publikumért folytatott küzdelemben telt el.
A vállalkozás komolysága miatt Schiller Don Carlosáról kell szólni, továbbá az ekkor még főiskolás Sík Ferenc vizsgarendezéséről, Brecht Koldusoperájáról. Bicska Maxi szerepét vendégművész játszotta: Mensáros László. „Érti és játssza is Brechtet. Nem akarom elkiabálni, de úgy érzem, hogy az eddigi legjobb Bicska Maxi-alakítás az övé. Előkelő, nagyvonalú, elhisszük, hogy az alvilág ura, s finomkodó hangja mögött érezzük az író jellemzését, miszerint veszélyesebb a ragadozónál, a cápánál is” – írta a kritika.

Bródy Sándor: A tanítónő – Berek Kati, Csendes László, Oláh Zsuzsa
 
„Az 1965–66-os évad már a végjáték. A jelekből már előre sejtettük, hogy a terv, amelyet Lendvay Ferenc mindegyre hangoztatott különböző fórumokon (tudniillik, hogy a magasabb művészi színvonal és a gazdaságosabb működtetés érdekében össze kell vonni a színházakat), megvalósul. 1966 májusában mindannyian megkaptuk a munkakönyvünket – idézi fel Kelemen Márta egykori szólótáncos a történteket. – A színészek egy részének szerződést ajánlottak, de sokan közülünk, a táncosok, zenészek, akik már családjukkal is Egerhez kötődtek, nem mentünk át Miskolcra.” Az egri épület befogadó színház lett 1967-től. Szélnek eresztették a műszakiakat, a díszletek, jelmezek nagy részét átvitték Miskolcra.
1985–86-ban Szikora János termékeny, meglehetősen nagy, országos visszhangot keltő évadot töltött Egerben. Televíziós nyilatkozatai és a róla szóló publikációk az országos napi sajtóban nagy formátumú, széles koncepciójú rendezőt ígértek. Színre állította Vörösmarty Csongor és Tünde című romantikus mesedrámáját, mely rendhagyó díszletmegoldásai, friss szemlélete miatt szakmai körökben elismerő kritikát váltott ki, s az egri közönséget is megnyerte. Mégis újabb pályázatot írtak ki, s maga az igazgató-főrendező is úgy döntött, nem marad Egerben.
1986 őszén Gali László került a színház élére, s kezdte meg az önálló társulat építését. Ennek gyümölcseként az 1987–88-as évadban már egy új egri társulat köszöntötte közönségét, Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabjának bemutatásával.
Meg kell említenünk a Gali-korszak két emlékezetes nyári bemutatóját. A csillagos ég alatt aratta Gali első sikerét Tamási Áron Énekes madarával 1987-ben, Berek Katival, Szemes Marival, Csendes Lászlóval a főszerepekben. A másik a József és a színes, szélesvásznú álomkabát volt, amelynek különlegessége, hogy szinte az egész társulatot mozgósította. A színészek nemre, rangra tekintet nélkül szívesen statisztáltak a produkcióban, A főszerepet egy olyan fiatal színész, Hüse Csaba játszotta, aki a társulat színészstúdiójában szerezte meg a szakmai alapokat. Száz évvel az épület megnyitása után nagyüzem van a színházban. Szinte semmi nem változott az előzőekhez képest: küzdelmes színészsors és színházi ügymenet, ügyeskedés a rendelkezésünkre álló pénzzel, miközben műsorpolitikánkkal keressük a néző kegyeit, aki izgatottan várja, mit nyújt neki a következő előadás. Az e sorokat jegyző igazgató-főrendező pedig a körmét rágja, hogy minden este minden széken üljön néző...

2. kép: Eger egykori kedvence

Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember