Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2018. október 15. hétfő    Mai névnap(ok): Teréz  
   
Város a múlt kövein
Szakonyi Károly
A Benvenuttiak leszármazottai bizonyára még ma is léteznek Egerben, én a volt feleségem révén hallottam róluk, lévén hogy anyai ágon nagynénje volt egy Benvenutti lány. Alighanem az ősök vagy őseik akkoriban érkeztek a városba, amikor a székesegyház épült, legalábbis a bazilika körüli szobrokat a Benvenuttiak faragták mészkőből, s mint jó itáliai mesteremberek, kellő megbecsülést élveztek, hát le is telepedtek a számukra ismerős hangulatú, a Mátra és a Bükk hegyei közé épült városkában. Abban az időben, de még azután is sokáig Eger javarészt a papságé volt, nemcsak érseki székhelyként, de kiterjedt szőlőbirtokaik miatt is. Eger püspökségét még Szent István alapította. A klérus birtokosi hatalmát jelentette az is, hogy a világiság kizárása, vagyis a háborítatlanság érdekében sem átmenő országutat, sem egyenes vasútvonalat nem engedtek építeni, minek következtében a város, gazdasági életének hátrányára, mellékvonalon feküdt sokáig. Ma már nem kell Füzesabonyban átszállni az egri vonatra, anélkül is oda lehet jutni, de az M3-asról még mindig keskeny úton érhetünk a szőlődombos tájon át Egerbe.
Meglehet, volt haszna is az óvatosságnak: Eger megőrizhette báját. A romantikus vidékbe jól illenek zegzugos utcái, patakparti házsorai, történelmi időket idéző negyedei. A líceum – ma tanárképző főiskola – tetejéről áttekinthető látkép persze mára kiterjedt lakótelepekkel és a városhoz csatolt területekkel bővült, de az öreg városrészben még ott érezhetjük a múlt századok levegőjét. És ha a Szépasszony völgye mésztufába vájt pincéinek sorát járjuk, kedvünk magasra szökhet a jó kis borocskáktól. Volt apósom, aki jeles iparosként fertálymester volt a háború előtti időkben, nagyszerű vörösbort érlelt Dobó téri házának pincéjében, a város fölötti, jó fekvésű, mert kellő napsütést kapó szőlőjének szüreteléséből. Eger a bikavéréről nevezetes, de más fajták is híresek lehetnek, ahogy a papi pincékből hajdanában származó malaga is az volt.
Régi egriek emlékeznek még a Halas-piacra, ahol reggelenként vödrökben árulták a békacombot a frissen fogott halak mellett, miközben a város templomai, a cisztereké meg a szervitáké, egybeolvadva a székesegyház harangjainak szavával zengték a nap kezdetét.
Gárdonyi regényéből ismertem Egert. A vár hősi védőit, Dobó kapitányt, meg a tüzes Katicát, az egri nőket, akik együtt harcoltak a férfiakkal a vár fokán, és forró szurkot öntöttek a kopasz török fejekre. Bornemissza Gergő meg a kis Vica története vitt el képzeletben abba a városba, amit aztán sokféleképp látogattam. Még a berokonodás előtt egy könyvnapon vitt le magával írószövetségi kocsival Darvas József, az akkori szövetségi elnök. Szép nyári nap volt, ünnepség, a sátrakban az új könyvek között első novelláskötetem, a dedikálás és az olvasókkal való találkozás után a Szalajka völgy tiszta vizű, gyors sodrású patakjában fogott pisztrángot ehettük a hotel árnyas teraszán. Ott volt Veres Péter fekete kalapban, csizmásan, posztóruhában, de bölcsen, és talán a franciás lezserségű Somlyó György is, de lehet, hogy vele később voltam Egerben egy másik könyvnapon.
Tudtam, hogy a város uszodája híres arról is, hogy nagyszerű utánpótlást neveltek ott a vízi sportokhoz, még olimpiai bajnokot is, és mesélték, hogy az Érsek-kertben, a pompás virágágyások között a pesti Buchwald-székekhez hasonlatosan ott álltak a rácsos, karfás ülőhelyek, melyekért némi pénzeket fizetni is kellett, ha valaki rájuk telepedett csodálni a park szépségét, csendjét.
Gárdonyi háza a vasút fölötti dombon valóban olyan volt, mint amilyennek elképzeltem olvasmányaim nyomán.
A dolgozószoba mennyezeti üvegteteje alatt, az ablak nélküli helyiségben elképzelhettem a szorgos és bő fantáziájú, ám szerencsétlen magánéletű alkotót, akitől, bevallom, ifjú koromban az egyszerű , világos, mondhatnám, tőmondatokra szorítkozó fogalmazást vagy stílust is megtanulhattam. S ha nem alkalmaztam is később a gárdonyis szűkszavúságot, tetszett a mester nyelvezete, nemcsak a történelmi regényekben, hanem például Az én falum-ban is, amit később eszembe juttatott epizódszerkezetével Roger Martin du Gard Vén Európája vagy másként Vén Franciaországa.
Gárdonyi sírja a várban egyszerű kőlap, s azon csupán ennyi: Csak a teste.
Aztán később ott volt a teátrum. Évekig a Miskolci Nemzeti dramaturgja voltam, és az egri színház a filiánk volt. De még előtte itt adták Zsámbéki Gábor remek rendezésében az Adáshiba című darabomat a pesti bemutatót követő időkben. Nem önreklámozásból említem, hanem azért, mert nemcsak a rendezés volt különösen érdekes felfogású, de a színészek között a Bódog papát játszó Fehér Pufi, azaz Fehér Tibor játéka is. Ott ültem a nézőtéren, és könnyezve, harsányan nevettem – a saját darabomon! Mert olyan pompás humorral játszott, olyan értetlenkedő és hiú, ám megrendítően szánalmas figurát teremtett. Talán hajdani táncoskomikus vénája segítette, talán a buffó keveredett benne a jellemábrázoló alkattal. Kissé egy síkon tartott, magas, vékony, kántáló hangon beszélt, s hozzá a kövérkés test, a gyermekien szelídnek megőrzött arc… Imádtuk. Imádta a közönség is. Évekkel később szívroham vitte el hatvannégy évesen. Még eljátszotta Csebutikint a Hattyúdalban. Emlékszem, ahogy mondta: „A magam vigasztalására kell azt mondanom, hogy az életem nagy, és van értelme.”
De vissza a városhoz.
Eger ékszerdoboz. Mostanság hangulatos vendéglőivel, tereivel, műemlékeivel, történelmi múltjával, a város híres kovácsművésze, Fazola Henrik könyvtárkapujával, meghitt hangulatú utcáival, nyári programjaival, uszodájával, gyógyfürdőjével, strandjával és egész gyönyörű, természeti környezetével Heves megye büszkesége. Legalábbis én annak látom. Jó járni a dombra fel-, völgybe levivő sikátorait, ülni az Eger patak partján, és a bornapokon végigkóstolni a hegy levét.
Apósom mindig adott velünk demizsonban a borából. Jó bor volt, ma is felidézem a zamatát. Ez már persze a múlt. De a múlt bennünk az élet. Ahogy egy város is az emlékeitől gazdag: törökkel verekedő hős várvédőitől, szőlősgazdáitól, kereskedőitől, építészeitől, itáliai kőfaragóitól, a Benvenuttiaktól, aranypalástú papoktól, halaskofáktól, színjátszóktól, tanítóktól, jókedvű diákoktól – mindazoktól, akik éltek és élnek ebben a barokk jellegű, a múlt köveire épült, szép városban.

Fotók: 1. Kaiser Ottó, 2. Fejér István

Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember