Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2018. május 24. csütörtök    Mai névnap(ok): Eszter, Eliza  
   
Tornaórák a Líceumban
Kovács Kati
Noha Verpeléten születtem, öt hónapos koromban kerültem Egerbe, ott nőttem fel, persze, hogy egrinek vallom magam. Oda húz a szívem… Ezt az érzést fejezik ki dalaim szövegei is, A régi ház körül, az Isten hozzád régi városom, az Úgy szeretném meghálálni, a Napfényes álom, a Hull a hó a kéklő hegyeken. Bennük van a családom, a barátaim, az egész város. Az Újra otthonban például olyan szépen megírta Szenes Iván: „ott a templom, ott az első iskolám, ott a tanár, akit nagyon kedveltem”. Aki eljön valahonnan, nem hagyhatja ott egészen. Kettészakad a szíve. Ott otthon vagyok, itt itthon vagyok.
Bármerre járok az országban, Egerrel hasonlítom össze. – De hiszen ilyen nekünk is van! – kiáltottam fel, amikor Pécsett megláttam a minaretet. És azon nyomban rám tört az emlék: kislány vagyok, mászok fel a mecsetre, a tetején énekelek, kiabálok lefelé… – Hú, mi lehet odalent? – sutyorgunk össze, mi gyerekek, a borzongatóan titokzatos kazamatáról. Csodálatos volt!

 
A mostani színház helyén, a Deák Ferenc utcában mozi volt, ott láttam azt a svájci filmet, aminek hatására jódlizni kezdtem. A Líceumba jártunk tornaterem híján tornázni. Úgy használtuk a műemlékeket, mint más a saját házát. És az Egri csillagok nem volt kötelező olvasmány, mi azt, mielőtt a tantervben lett volna, mindnyájan elolvastuk, büszkék voltunk rá. Jókaival pont az volt a bajunk, hogy miért nem írt nagy regényt Egerről.
És persze állandóan a környező dombokon tekeregtünk, mi hegyeknek hívtuk, naná. A bátyám felnőtt fejjel most is rendszeresen kijár az Eged oldalára, Szarvaskőre, Szilvásváradra. Megesik, vele tartok, és biztatom ismerőseimet, barátaimat, hogy jöjjenek Egerbe. Ha kifáradnak a barangolásban, térjenek be egy templomba, vendéglőbe, telis-tele van velük a város.
Utólag furcsa lehet, hogy nekem, akinek mindent jelent Eger, nem volt egri szerelmem, egri fiúm. Hacsak az nem, hogy az egyik fiatal tanárom, Palotás Gábor próbált nekem udvarolni. Enynyiben is maradt… Jóval később, Afrikából kaptam tőle egy képeslapot.
Húszéves voltam, amikor hatvanötben megnyertem a Ki mit tud?-ot. Férjhez mentem, és elköltöztem Egerből. De ha arrafelé visz a munka, egy órával előbb indulok, beszaladok a városba, és ha mást nem, köszöntöm a családomat.
Ha pedig otthon koncertezem, úgy érzem magamat, mint a végzős diák, akinek vizsgáznia kell a társai és a tanárai előtt. Tudják az emberek, hogy földijük vagyok, úgy szólnak hozzám, mint a régi rokonhoz.
Nyilván én is jelentek valamit Egernek. – Nem hallottam még senkit, aki annyit beszélne a városáról, mint Kovács Kati – mondta Nagy Imre polgármester úr. Úgy érzem, mintha kicsit Eger követe lennék. Nagyon szeretném, ha Eger lenne Európa Kulturális Fővárosa. Ehhez mindene megvan, mindene adott…

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember