Farkasházy Tivadar
Az Érsek-kert egyik szeglete, amelyet az egri fiatalok, kismamák és nyugdíjasok, volt és leendő szerelmesek oly szívesen keresnek fel, néhány hársfa és szilvafa révén hamarosan egyre nagyobb árnyat adhat. Eger sok mindenről nevezetes, elsősorban kiváló védőiről, kiknek az élete a diadal után nem sokkal oly tragikusra fordult, Dobó nem tud elszámolni a lőszerrel, később Erdélyben néhány ágyúval, ezért Ferdinánd bezáratja, Bornemissza Gergelyt, kapitány utódját a vár falai alól elűzött Ahmed pasa elfogatja, és Konstantinápolyban felakasztatja, míg Mekcseyt emlékezetem szerint egy kocsmai verekedésben szúrják agyon, valahol Sopron közelében.
Az egri bor és az egri fürdők méltatását másokra hagynám, ahogy a számos templomét is, azt viszont kevesebben tudják, hogy nagy íróink közül nemcsak Gárdonyi élt itt, hanem Bródy is itt született, teljesen logikus volt tehát, hogy Ho-Si Minhről nevezzenek el egy ódon barokk főiskolát.
|
Azt még csak érti az ember, hogy a környéken Gagarin nevét viselte egy hőerőmű, elvégre átrepült fölötte, és Thorez nevét egy előfejtő, azok mégse 250 évesek, de Egerben azért bőven akadt volna más névadó. Gárdonyi szobája állítólag az égre nézett, ott voltak rajta az ablakok, tán innen a híres cím. Még életében róla nevezik el az utcát, Bródy viszont hamarosan elkerül innen, Kolozsvárott szerkeszti az Erdélyi Híradót, ottani utóda egyik nagybácsim, Farkasházy Zsigmond. Ráadásul mostohanagyapám, ha van ilyen, nagyanyám második férje egy Bródy unoka, Bandi, akinél mindig akadt egy addig felfedezetlen Bródy Sándor-szösszenet, ha nem volt pénze (sosem volt), és saját írásaként egy szerkesztőnek se kellett.
Így különös örömmel veszek részt egy másik unokája, a világok között évtizedek óta bolyongó Alexander Brody akcióiban, az Alibi könyvek létrehozásában, melyeket Márton László, Torma Tamás, Nagy Gabriella társaságában félévente szenvedünk össze ötven írótól, pedig micsoda témák: Evés-ivás, Kert, Fürdők, Lovak, Urak-dámák, Szerencse s hamarosan a Titok.
Talán egy-egy fával jobban megy, gondoltuk a második kötet után, azóta már öt fa virul az egri érsekek egykori kertjében, Faludy György, Esterházy Péter, Kornis Mihály, Csányi Vilmos és Alexander Brody ültette s locsolta meg először. Kettő közülük szilvafa, de a héttől még messze vagyunk, ám irodalmi és egyéb rangokban is már jóval fölötte, Péter révén. A hársak maradandóságában különösen reménykedem, negyedszázada még többször sétálhattam hajnalonként a nagycenki kastély kétszáz éves, virágzó hársfasorán, a ménösszpontosító állomás vendégeként. Bár a platán tán még jobb lenne, hisz az egri strandon, alig kétszáz méterre e csemetéktől, egy 270 éves példány is található, szép séta körbejárni.
Füreden kissé eklektikusabbra sikeredett a Rabindranath Tagore által teremtett hagyomány, néhány űrhajós és szovjet szakszervezeti vezető fája legalábbis erősen kiszáradt, talán azokat kisebb lelkesedéssel locsolták a helybéliek. Az egri fák azóta szobrot is kaptak, Varga Imre Bródy Sándor mögé Gárdonyi Gézát is elképzelte, de mivel életük alkonyán kissé összekülönböztek, nem is akármin, talán jobb lesz, ha majd néhány méterre állnak, illetve ülnek egymástól. Persze a fák igazi avatása majd az lesz, ha Csányi Vilmosét egy kutya is megjelöli.
Fenti kép: Csemeték egymás közt (Faludy, Eszterházy+az ültetendő)
|
|
