Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2018. augusztus 18. szombat    Mai névnap(ok): Ilona  
   
EGY ROKONSZENVES GAZEMBER - Balassi Bálint az egri drámapályázaton
Kácsor Zsolt
Írták azt is, hogy én éjjel-nappal iszom, és hogy én mind szolgáimval öszve Sybaritica életet viselek; ebben is hazudtak mint tisztességemnek, pór fita fentő híres kurvájok, mert mi soha természet ellen nem éltünk, sőt az Sybaritica élet minemű legyen, Isten abba bizonságom, hogy soha nem tudom. Hogy vígan laktunk, nem tagadjuk, de mi azzal sem bírót, sem más polgárt meg nem bántottunk, abban kedig, az én italomban mi ellenek lehetett nekiek, soha nem tudom, holott sem az kurva anyjuk gyapjú szekér borát, sem az kurva bestye atyjok keresményét nem ittuk, hanem az mi magunkét költettünk. (...) Írták azt énmagam felől, hogy én néminemű asszonyállatot szabad utában nemcsak megfertőztettem, hanem még ugyan megfosztottam volna. Erre azt felelem, hogy hazudtak tisztességemben praktikáló ároló kurvájok és beste kurvafiajok.” Több mint négyszáz évvel ezelőtt, ma már nehézkesen olvasható régi magyarsággal írta e sorokat Balassi Bálint, de az olvasó mégsem érzi távolinak ezt a hangot. Milyen ismerős a mondatokat fűtő düh, ez a tomboló harag és kirobbanó indulat! Hiszen ez az ember akár itt is tombolhatna mellettünk mérgében! Szinte látjuk magunk előtt, amint a tollat az asztalra csapja, és inkább lóra ül, hogy karddal, s ne tintával vegyen elégtételt az őt vádoló „beste kurvafiajokon”
.
Nem hittem volna el, ha tavaly nem velem történik meg Egerben – ahol Balassi több mint három éven át katonáskodott –, egy borozóban. Az egyik társaságban Balassi neve került szóba, mire az egyik szakállas, borivó ember elmesélte, hogy Balassi az egri cimboráival lecsapott egy lakodalmas társaságra, a menyaszszonyt – hogyan is mondjam finoman – a fiúk „a magukévá tették”, majd néhány hordó zsákmányolt borral vígan elporzottak. Csak néztem: úgy beszélt az az ember Balassi Bálintról, mintha csak a szomszéd utcából ismerné.
A mesének azonban nem szakadt vége: a társaság másik tagja erre azt közölte, hogy Balassiék kedvenc kocsmája a mai Tűzoltó téren állt, s hát nemcsak kocsma volt az, hanem bordély is, amelynek szolgáltatásait a vitéz urak gyakran igénybe vették. Egy alkalommal hajnal kettő-három óra körül szottyant kedvük egy kis mulatozásra a leányokkal, ezért kilovagoltak a várból, és ordítva zörgették fel a kocsmárost, adna nekik bort meg leányt. A békés egri polgárok fel is panaszolták ezt az esetet a várnagynak, mondván: Balassitól és a cimboráitól már aludni sem lehet Egerben.
Vagy igazak ezek a történetek, vagy nem (a fent idézett levelében maga Balassi sem tagadja a saját pénzen való italozást), azt mindenesetre jól mutatják, hogy Balassi alakját – legalábbis az egri borozókban – nem halványítják a századok.
Ez a nyers és erőszakos, de a maga módján művelt és olvasott nemesember, aki az élete java részét – folytonos végvári csatározások és bírósági pereskedések közepette – vérben és vasban töltötte, Magyarország legolvasottabb költője volt több száz éven át. Az országban a XVII–XVIII. században természetesen a Bibliából – mi másból? – adták el a legtöbb példányt, de a könyvek eladási sikerlistáján – ha már lett volna ilyen – Balassi istenes versei a második helyen szerepeltek volna hosszú évtizedeken keresztül. Már életében legendás lett az alakja, az utókor pedig rajongott érte – sőt, a kultusza ma is él.
Mi a titka ennek az embernek?
Mivel nyűgözte le már a kortársait is? Mivel érdemelte ki, hogy egy ország vette a szájára – akár egy mai „bulvársztárt” –, és mesélte széles, nevető szájjal a harctéri és ágybéli kalandjait? A verseivel – énekelhetőségük miatt nevezzük inkább így: dalaival – minden bizonnyal nem, hiszen életében egyetlen költeménye sem jelent meg nyomtatásban. (Mit is írt ő maga a verseiről a halála előtt?
Ti penig, szerzettem átkozott sok versek, Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek, Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek, Mert, haszontalanok, jót nem érdemletek.”)
Mivel vette le a lábáról az asszonyokat, a név szerint is ismert Juditokat, Katákat, Borbálákat és Annákat?
Azt mondják, szép férfi volt és az asszonyoknak szépen dalolt. Igaz, nemcsak szerelmes verseket írt a híres Losonczy Annához, hanem bizony kölcsönszerződést is (s ez mennyire emberi!):
„Én, Gyarmathy Balassa Bálint adom mindeneknek tudtára, hogy én az Nagyságos Losonczy Anna asszontúl vettem fel ma, vízben hányó kedden, 1582. esztendőben, tizennégy száz forintot, mellyet fogadok ő Kegyelmének, minden okvetetlen ugyanezen esztendőben, Szent Mihály napjára esmég ollyan pénzzel megy fizetnem; ha penig valami okért meg nem fizetem vagy fizethetem, hát vagy holdult helyen valahol akarja két száz ház jobbágyunkot, vagy nem holdult helyen hetven ház jobbágyunkot elfoglalhassa és bírhassa mindaddig, míg ő kegyelmének én az ő kegyelme pénzét megfizetem.” Mi a titka? A féktelen természetét és tomboló mulatozási szokásait tekintve minden bizonnyal nem volt egyedülálló figura, hiszen egy típust testesített meg: a katonáskodó és lassan elszegényedő nemes urak kasztjához tartozott. De miért van az, hogy ezt a reneszánsz embert közel érezzük magunkhoz mind emberi valójában, mind – a dalai révén – reneszánsz szellemiségében? S mi a titka a verseinek? Miért van az, hogy egyes kortárs költőkre ráununk, holott a mi nyelvünket beszélik, míg Balassi sokszor szinte érthetetlenül „ómagyar” sorai mögül kihalljuk az ő saját szenvedélyes és emberi hangját?
Azt hiszem, a titok nem egyedül Balassi személyiségében és a vele kapcsolatos, legendás történetekben rejlik, hanem abban, hogy a művészetélvező ember a művészetben vonzódik az izgalmas, nagyformátumú gazemberekhez. Minden másnál jobban bizonyítja ezt a film és a drámairodalom: a legnagyobb hősök sohasem a vegytisztán pozitív karakterek, hanem a borzongatóan gonoszak és a rokonszenves szélhámosok. Jól tudják ezt a színészek is, nem eggyel találkoztam már, aki bevallotta: jobban szereti a rosszat eljátszani, mint a jót, mert az összetettebb és izgalmasabb feladat. Inkább III. Richárd legyek, mint Othello! Mennyivel inkább Casanova, mint az az unalmas Herceg a Rómeó és Júliából! Valahogy így lehetünk Balassival is: ellenállhatatlan erővel vonz magához ez a rokonszenves gazember, akinek rövidre szabott életében volt bátorsága megtenni mindazt, amit mi, átlagemberek nem mernénk megtenni soha.
Az egri Gárdonyi Géza Színház 2004-ben kiírt drámapályázatára én magam is egy olyan vígjátékkal neveztem, amelynek főhőse Balassi Bálint, akit – természetesen – rokonszenves gazemberként, egy magyar Casanovaként ábrázoltam. Nem tudtam másként. Képtelen voltam az érettségi tételek kanonizált hősszerelmes Balassi Bálintját papírra vetni. A darabban – egy könnyű, két felvonásos mulatságban, amellyel második helyezést értem el a pályázaton – Balassi egri éveit sűrítettem bele néhány nap, legfeljebb néhány hét eseményeibe. A hősöm meghódítja az asszonyokat, kardvívásban legyőzi a vitézeket, a vacsoránál erotikus dalokat énekel, és „üzleti ügyek” miatt összerúgja a port az egri várnaggyal. Érzésem szerint ilyen lehetett Balassi Bálint.
Ilyen lehetett az a hús-vér ember, akit az egri borozókban a borisszák mindmáig emlegetnek.

Fotó: Koncz János

Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember