Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2018. május 24. csütörtök    Mai névnap(ok): Eszter, Eliza  
   
Dobó Katica
Megyesi Gusztáv
Amikor nem sokkal az érettségim után üzemtechnikusként egy mosodába kerültem, azonnal beválasztottak a csomagoló- és szállítórészleg Dobó Katica nevű szocialista brigádjába. Nem volt apelláta, hiába mondtam én rettentő tudásomat fitogtatva, hogy Dobó Katica mint történelmi személyiség, de mint egyszerű, kétkezi civil, mondjuk épp mosónő sem létezett, ennélfogva ha példaképül állítjuk a kollektíva elé, az a kollektíva el fog pusztulni, Madarászné, a brigádvezető azt mondta, hogy kuss, Dobó Katica lehet, hogy nem létezett, de mi már zöldkoszorús szocialista brigád vagyunk, és ha élénkebb kulturális tevékenységet folytatunk a folyó naptári évben, akkor bronzfokozatot is szerezhetünk, az pedig fejenként háromszáz forint jutalommal jár.
Amúgy pedig Dobó Katica igenis létezett, s azért, mert én most érettségiztem, nem kell megzavarni a történelmet, ő öt éve áll a brigád élén, ha eddig létezett Dobó Katica, akkor ezután is fog.
Ezzel a tudattal mentünk el Egerbe különbusszal, végigjárni az egri várat, adózni Dobó Katica emlékének, amihez persze olyan helyet kellett volna találni, ahol ő azért megfordult. Ez volt a szép a szocialistabrigád-mozgalomban, meg, gondolom, mindenféle mozgalomban, mozgalomszerűségben, hogy tényleg nincs apelláta, de főleg történelmi akadályok. Gondoljunk arra, hogy Petőfi Sándor sohasem szavalta el a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, ahhoz túl alacsony és vékony hangú volt, helyette Egressy színművész tárta ég felé a karjait a lépcsőkön, a magyar nép mégis Petőfit képzeli oda, kvázi Petőfi a lépcsőkön: történelmi tény lett.
No de amikor az ember húszéves, sehogyan se bírja elviselni nem is a történelmi tények meghamisítását, hanem Madarászné fölényes hanghordozását, lekezelő, kioktató stílusát, amint az egri vár ormán állva lenéz, és nemcsak rám, de az egész kollektívára, rakodókra, csomagolókra, valamint a hatvannégy éves Takács nénire, aki a kávét főzte a szállítóknak. Tehát csak annyit mondtam, kössünk kompromisszumot. Az a Dobó Katica, akiről beszélünk, akinek a nevét viseljük, tényleg létezett, csak a valóságban Dobó Krisztinának hívták, személyesen Dobó István várkapitány leánya volt, ő maga is igaz magyar, aki életét a török elleni harcra tette fel, amúgy később pedig Balassi Bálint felesége volt. Jól van, mondta Madarászné, lelépve a magaslatról, s végigjártuk a várat, kerestük a földbástyát, hogy hol akasztották fel az áruló Hegedűst, hol öntötte a forró szurkot Vargáné a török nyakába, mígnem egy dárda végzett vele. Mint mindenki, mi is csakis és kizárólag Gárdonyi Egri csillagokjából ismertük Eger várának történetét, ám a regényben nem volt nemhogy Dobó Katica, de Dobó Krisztina sem, persze, hogy nem volt, hiszen még meg se született, mégis az ember úgy képzelte ott helyben, az egri várban, hogy míg a várkapitány saját kezűleg mészárolt le egyszerre öt törököt is, addig a kis Dobó Katica egy távoli falu kis szobájában imádkozott, de ha nagyobbacska volt már, akkor sálat kötött édesapjának; viszont ha ez így volt, miért nem írt róla Gárdonyi? Nyilván mert az eseményeket nem befolyásolta a kis Dobó Katica személye. Akkor viszont miért lett mégis hős? Hát nyilván azért, mert az egri események után csinált valamit, feltehetően Balassi Bálint oldalán, akivel kötött házasságát maga Dobó István forszírozta, s miután látta, hogy jó kezekbe került a lánya, boldogan halt meg.
Hacsak nem így. Dobónak tehát nem Katica, hanem Krisztina volt a lánya, és azért volt hős, mert feleségül ment Balassi Bálinthoz, de mert a török továbbra se bírt magával, Balassi a szép, szerelmes versek helyett újra hadakozni kényszerült, végül Esztergom alatt halt hősi halált. Ez nagyjából így került be a brigádnaplóba, Madarászné büszke volt rá, én, ha lehet, még jobban, hiszen véletlenül, tán egy tévévetélkedőből szerzett információmat immáron egy közösség tudásává tehettem; az ember mindent megtesz a kollektíváért.
Mondom, húszéves voltam, semmit se tudtam a világról, nem tudtam, hogy Dobó már rég nem élt, amikor a költő erőnek erejével feleségül vette a lányát, azt meg pláne nem, hogy unokatestvérek voltak, és az esküvő alkalmából elfoglalták Sárospatak várát; vérfertőzés, felségsértés, amúgy Balassi kibírhatatlan, lehetetlen ember volt. De jobb is, hogy nem tudtam akkor még mindezt, ott a várban elképzeltük Dobó Katicát, amint – noha még meg se született – a hős egri asszonyok közt ott főzte a szurkot, s valahol a távolban Balassi Bálint már írta szerelmetes verseit, egyenesen hozzá, nem pedig Júliához, akit Losonczy Annának hívtak, mert ha már a történelem ilyen bonyolult, legalább a brigádmozgalom legyen egyszerű.
Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember