Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2018. május 24. csütörtök    Mai névnap(ok): Eszter, Eliza  
   
EGERBEN FELPOFOZOTT AZ ISTEN - Álinterjú Toepler Zoltánnal

–...Meséld el azt a napot!
– Nyár volt, gyönyörű tavaszi idő, pedig már javában mákonyozott az október szele.
Tavaly, október 22-én történt, igaz?
– Igen. Intercityvel érkeztem Egerbe, nem vittem magammal csak egy csokor lopott virágot. A taxiért egy öregasszonnyal vívtam csatát, szatyraival fejbe vágott. Még neki állt feljebb, középső ujját felmutatva káromkodott. Sztoikus békével integettem neki, amióta tudom, hogy egy senki vagyok, az ilyen ügyek hidegen hagynak. A Park Szálló előtt megszólított a portás, wát króalsz on di sztridiménsz? Menj a picsába, mondtam neki, és a recepcióhoz léptem...
Kicsit durva voltál ezzel a portással.
– Igen, romlott ember voltam.
Folytasd!
– Bementem a recepcióhoz. Á, Toep-ler úr! – sikította egy gyönyörű nő a pult mögül. Rendelt nekem szobát a színház? – kérdeztem tőle, és belelapoztam a Heves Megyei Hírlapba. Mindenhol rólam írtak, tudásomra szomjazott a világ. Második emelet hat, mondta a gyönyörű nő, és újra hozzátette: drága Toepler úr. Félek a lépcsőktől, lifttel mentem. Az apartmanba zegzugos folyosó utolsó ajtaja nyílott. A minibárból előkotortam a whiskyt, rágyújtottam, lehamuztam a szőnyegre.
Szóval ittál előtte?
– Igen, nagyon feszült voltam. Megcsörrent a mobilom, a színházból hívtak: itt vagyok-e? Igen, mondtam, csak berúgok, és tíz perc múlva odamegyek. Bekapcsoltam a tv-t, megkerestem a pornót, könnyítettem szorító feszültségemen, lezuhanyoztam.
Mikor mentél be a színházba?
– Fél hét körül, már az első figyelmeztetésnél. A színház homlokzatán óriásplakát hirdette, Egerben tanyázom. A művészbejárónál összeakadtam egy színikritikussal, kedvesen köszönt. Mi szél hozott, te tetű?, kérdeztem, jöttem a bemutatódra, felelte mézesmázosan. A büfében rágyújtottam, megkértem a csapost, tegye vízbe a csokromat, kértem egy vodkát, lehamuztam a kőre. Világszép női színész lépett a lábamra, ez a királylány játszik a darabomban?, kérdeztem az igazgatót, azt felelte, nem. Nézze meg a díszletet!, javasolta egy agg férfi, aki az ablakon repült be.
Ezt hogy érted?
– Szó szerint.
Akkor tehát ő volt az?
– Ő volt az, felajánlotta, hogy megmutatja a díszletet. Rendben, öregapám, feleltem, megnézem. Sötét kamrákon, padlásokon araszoltunk előre, míg feljutottunk a világot jelentőkre. Ki maga?, kérdeztem a színpadon. Az öreg nem válaszolt. A díszlet tetszett. Rágyújtottam, ő kivette a számból a cigit és megette. Ki a fasz maga?, kérdeztem újra, az öreg közelebb lépett, és jobbról-balról szájon vert, a második ütésre beestem a színpadi takarásba. Gyerünk, mássz elő!, mondta. Jobb, ha megyek, feleltem, dolgom van. Leugrottam a nézőtérre, tapogatózva kerestem a kijáratot. Szedd össze magad!, ordította utánam az aggastyán, beszennyezed ezt a szentélyt vacak kis bohózatoddal!
Ezt a szót használta, hogy vacak?
– Igen. Hátranéztem, ő ott állt bereflektorozva, sugárzó arccal a rivaldában. Át kell törnöd a falat!, folytatta. Hangja fenyegető, ám tartása megbocsátó volt. Fiam, tisztítsd meg magad, és én segítek neked áttörni a falat!
Mit feleltél neki?
– Megcsörrent a mobilom, az egyik színész keresett, hol vagy?, kérdezte, itt vagyok, a nézőtéren, suttogtam, éppen most vert meg az egyik díszletmunkás.
Azt hitted, egy díszletmunkás?
– Igen. És akkor lemerült a készülék, a színpadon kihunytak a fények. Egyedül voltam a vaksötétben, a süket csendben.
Mi történt ezután?
– Már nyitották a nézőteret, háromnegyed hét volt, lassan jöttek az első nézők. Kimentem a mosdóba, tükörbe néztem. Rettegő arc bámult vissza. A pofonoknak nem maradt nyomuk, de az öreg hangja sokáig visszhangzott a fülemben. Át kell törni a falat. Kimentem az előcsarnokba, már vártak a rokonok, ismerősök. Hét óra öt perckor elkezdődött az előadás.
Elégedett voltál?
– Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy beszennyeztem ezt a szentélyt vacak kis bohózatommal. Nevettek az emberek. A darabomon nevettek, de én akkor úgy éreztem, engem, a művemet röhögik ki. Aztán tapsoltak, szünet volt, második rész, és újra nevetés. Néztem a színészeket, érteni akartam, amit mondanak, de a saját mondataim idegen nyelven szóltak. Attól féltem, nem érti senki. Hogy le fogok bukni, hogy kilyukad a lufi. Szédültem, vártam, hogy vége legyen, könyörögtem, hogy add, istenem, hogy ne kelljen szégyellnem magam. Aztán már csak arra emlékszem, hogy kimentem a büfébe a csokorért, és hogy egy titokzatos erő a színpadhoz vezet, felemelkedik a kezem, és átadom a virágot a tapsrendben hajlongó színésznőknek.
Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember