Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2017. október 20. péntek    Mai névnap(ok): Vendel  
   
Budapest ahogy Krúdy látta

Ha a régi, századfordulós Budapestre emlékszünk, gyakran idézzük Krúdy Gyula szavait. Számos regény, novella és újságcikk örökítette meg mindazt, ami ennek a kivételes embernek és zseniális írónak szeretett városáról eszébe jutott. Most az ő tolla s a Helikon által megjelentetett Budapesti Krúdy-kalauz segítségével invitáljuk olvasóinkat egy kirándulásra a „régmúlt” Budapest varázslatos világába.


Óbuda

 
Krúdy „minden magyar városok nagyapjának” nevezi (Etel király kincse). A középkorban királynéi szálláshely volt. A török hódoltság után német szőlőművelő telepesek költöztek ide, őket nevezi a népnyelvi hagyomány braunhaxlereknek vagy barna lábúaknak. 1873-ban, a városegyesítéskor Óbuda Budapest részévé vált. Ekkor még hozzá tartozott a Margitsziget is. Krúdy 1930-ban éppen onnét költözött Óbudára, a Templom utca 15.-be, s itt lakott haláláig.
„…az óbudai harangok mindig azt mondják, hogy: gyerünk a temetőbe, mert Óbudán minden temetést ünnepélyesen tartanak, sok dolguk van a harangoknak. Az újlaki harangokra nem emlékszem…” (Hét Bagoly)



Belvárosi Kávéház

 
V. kerület, Szabadsajtó út 5.
Fényűző kávéház volt, amely 1901-től működött a déli Klotild-palota épületében.
Péchy Andor, a neves lóversenyjátékos ügyvédírnok korában csak akkor evett bőséges vacsorát, ha Rohonczy Gida vagy Ráth Karcsi meghívta a Belvárosi Kávéházba. (Péchy Andor, vagy egy magyar illúzió)


Gizella tér

 
Legrégebbi neve Séta tér, majd – több névváltoztatás után – 1874-től Gizella tér. (Ferenc József Gizella nevű lánya után.) 1908-ban állították fel a Vörösmarty-szobrot, ekkor nyerte el mai nevét. A tér egykor a város legendás fiákerállomásának adott helyet.
Krúdy A vörös postakocsi című regényében a legelegánsabb Gizella téri fiákeres fuvarozza Urbanovicsnét, Fátyol Szilvia nagynénjét. A Kékszalag hősében az Alvinczi által rendezett céllövő ünnepélyre is innen indulnak külön fogatok. Fiatal korában az Európa-szerte ismert lóversenykirálynak, „Péchy Andornak is volt egy ismerős fiákerese a Gizella téren, aki (esetleg hitelben is) az alkonyi órákban kocsizni vitte a Stefánia útra, amikor az »egész város« ott van.” (Péchy Andor, vagy egy magyar illúzió)
Itt állott egykor a Haas-palota, melynek galambjairól a Mit látott Vak Béla… című regényben jegyzi meg Krúdy: „…oly szemtelenek, mint a velencei galambok.”


Fiume Kávéház

 
Steuer Gyula kávéháza a mai Múzeum körút és a Ferenczy István utca sarkán, az egykori Délicatesse kávéház helyén. Megnyitásakor, 1883-ban Pest legkorszerűbb létesítménye volt: szellőzőberendezés, biliárdasztalok és hatalmas tükrök várták a vendégeket. Nevét az egyik asztal fölött látható Fiume-címerről kapta.
Krúdy a Zubovics Fedor, aki Pesten is oroszlánokra vadászott című emlékezésében részletesen ír a kávéházról és vendégeiről, az ott virtuskodó urakról: „Az ország legkülönbözőbb vidékeiről gyülekeznek össze a hajdani Fiume Kávéházban, és volt olyan időszakuk is, amikor ideggyönge embernek nem volt tanácsos miattuk a kávéházba belépni, de még csak a Múzeum körúton sem elhaladni. A Károlyi utca felé eső ablakokon át a biliárdgolyók és a kártyalapok csattogásai mellett kihallatszottak a gavallérok döngő hangjai is…
.(…) Volt itt egy asztaltársaság, amelyet röviden és találóan (agresszív tréfáik, botrányaik miatt) a terroristák társaságának neveznek vala. Ennél az asztaltársaságnál a figyelmes hallgató mindig tudomást szerezhetett azokról a pofonokról, amelyek az elmúlt éjszaka Pesten elcsattantak (…) mert a lovagiaskodó felek többnyire ide utaztak segédeket keresni tervezett véres párviadalaikhoz…”
A Tiszaeszlári Solymosi Eszterben is feltűnik a kávéház. Ide igyekszik Eötvös Károly, hogy Tóth Bélával, a hírlapíróval beszélgessen.


Japán Kávéház

 
Híres művésztelep volt az Andrássy úton. Az 1890-es években nyílt meg, nevét a falait borító japán porcelánképekről kapta. Több írói törzsasztal is működött itt. Neves vendégei között említhetjük József Attilát, Kassák Lajost, Molnár Ferencet, Nagy Lajost, Szép Ernőt, Tersánszky Józsi Jenőt. Ma az Írók Boltja működik a helyén. A Japán történetének első nevezetes művészasztala a Munkácsy<>/i-céh volt, olyan tagokkal, mint Ferenczy Károly, Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József vagy Lechner Ödön. „Akkoriban ilyen volt a kávéházi élet Pesten – egy-egy vén éjszakázó köré helyezkedtek el a fiatalok, hogy valamely célt találjanak céltalan éjszakázásuknak. A Japánban Lechner Ödön, a zseniális építész virraszttatta maga körül az ifjakat, az Abbáziában Eötvös Károly…” (Bródy Sándor vagy a nap lovagja)


Lóvasút

 
Az első lóvasutat Pest-Budán 1866-ban indították: a mai Kálvin tér és Újpest között járt, a Pesti Közúti Vaspálya Társaság működtette. Budán két évvel később indult meg a Budai Közúti Vaspálya Társaság vállalkozásában. 1878-ban egyesültek Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (B.K.V.T.) néven.
Krúdy A színész levele című novellájában a következőket olvashatjuk: „Akkoriban még nem úgy utaztak a Császárfürdőig, mint manapság. A Kerepesi úton kellett fölszállni a lóvasútra, mégpedig akkor, midőn az tülkölt a Nemzeti Színház előtt. A Lánchídon túl már négy lovat fogtak a kocsi elé. A kocsis rendszerint letépett valahol egy zöld falombot, és azzal hessegette a kedvenc lováról a legyeket. Sódar-és kolbászszagú kirándulók töltötték meg a kocsi belsejét…” A Margitszigeten az idősebb vendégek elcsodálkoztak „a töntörögve járó kis lóvasúton, amely az alsó kikötőtől a felsőig tündöklő erdei úton, trombitaszóval vitte az utazókat…” (A költő és a leányzó)


Múzeum Kávéház

 
Ma is működik a Múzeum körúton. 1885 előtt a Schodl nevet viselte. Törzsvendégei egyetemisták, képviselőházi tagok, neves írók, színészek. Egy időben itt szerkesztették a Hét című hetilapot. Az Ady Endre éjszakáiból megtudhatjuk, hogy a Jelenkor szerkesztőségi asztala is a Múzeum Kávéházban volt.
„Palágyi úrék a Múzeum Kávéház sarokasztalánál kritizálták egymás műveit, mintha miséztek volna itt ez elhanyagolt külsejű, de zajongó férfiak.” (Egy elhallgatott vers története)
Ebből a körből, ahol „Palágyi Menyhért és nemes társai (a régi Múzeum kávéházból) nézegették az aranysárgás művészetet”, indult Pályi Ede, aki később megalapítja a Magyar Szó című napilapot, mert „a Jelenkor nemigen adhatott senkinek még csak mindennapi feketekávét sem.” (Pályi szerkesztő úr rövid életrajza)


Nemzeti Szalon

 
A Magyar Képzőművészek és Műpártolók Egyesületének kiállítóhelyisége. 1894-től a József körút 45.-ben, 1897-től az Újvilág utca 5.-ben, 1907-től az Erzsébet téri Kioszkban működött.
„A Nemzeti Szalonban, a művészek és színészek klubjában, (…) télen bálokat volt szokás tartani, amikor is Alvinczi úrra annyi képet sóztak, hogy a »Griff« fogadó padlása a fiatal festőnemzedék műveivel megtelt…” (Kékszalag hőse)
„Őse volt a mai Fészek-klubnak, és benne Mesterházy Kálmán a háznagy – Vágó Pali, Spányi, Vastagh György, Stetka, Feszty Árpád, (nőtlen korában) várta itt frakkban, házigazdai szívességgel szombat esténként a főváros legelőkelőbb társaságát, amelyet a színésznők is élénkítettek, mint pipacsok a rétet.” (Jókai Mór utolsó tánca az úribanda előtt)


Nemzeti Színház

Az első Nemzeti Színház a mai Rákóczi út 1. szám alatt nyílt meg 1837-ben, majd 1908-ban átköltözött a megbukott Népszínház épületébe, a mai Blaha Lujza térre. Új helyén 1964-ig működött. Krúdy rajongója volt a régi Nemzetinek, kiürítését és lebontását indokolatlannak tartotta.
„Amíg régi helyén állott a Nemzeti Színház, majdnem minden estve vendége voltam a magyar Tháliának (…) Milyen szép volt akkor a színház! Milyen felejthetetlen volt akkor a Nemzeti minden estéje, a színészek szinte a mennybe szállottak, mikor a közönség elé léptek, a nézők trance-ban foglalták el helyüket, hittünk, gyönyörködtünk, magyarok voltunk…” (Komédia)


Nemzeti Színház

Operaház

1875 és 1884 között épült Ybl Miklós tervei alapján. Krúdy az Operaházról talán Podmaniczky Frigyes kapcsán beszél legtöbbet, aki az építkezés felügyelője volt, mint a Királyi Várkert- és Operaház-építési Bizottságok elnöke. A Budapest vőlegényéből tudjuk meg, hogy helyén valamikor a Hermina tér terült el, amelyen kis forrás bujkált, ezért esős időben valóságos kis mocsár volt itt. Állt a téren egy rossz hírű csárda is. Podmaniczky 500 ezer forintért vette meg a telket a Fővárosi Közmunkatanács nevében. Az első kapavágást ő, Ybl Miklós és Zufahl mérnök tette meg.
Krúdy 1929-ben abból az alkalomból emlékezik egy cikkében a régi, már-már elfeledett Operabálokra, hogy a pesti nőszabók fel akarják eleveníteni ezt a hagyományt: „Az Operabál nevének kimondásakor emlékek rezegtetik meg ama meszesedő szíveket, amelyek egykor nem is képzelték másként életüket, mint azt az Andrássy úton meghosszabítják, felfrissítik,kipirosítják a mindenkori Operabálok alkalmával…” (A nőszabó az Operabálon)


Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember