Lissák György
formatervező
|
Nesztelenül fut a nagy sebességű vonat az ezernyi csatornával szabdalt tájban,
hatalmas mérnöki létesítmények technikai világa uralja a tengerpartokat,
a városok épületei ésszerűek, mentesek a barokk cicomától.
Az ablakokban nincs függöny. Bárhová nézünk, mindenütt a puritanizmus szelleme hatja át a tárgykultúrát – Hollandiában vagyunk…
|
|
|
Willem Heda: Asztali csendélet, sonkával, 1635
|
| |
Valóban, ha az ember a hajdani Monarchia államaiból utazik Hollandiába, meglepve tapasztalja az élet szinte minden területét átszövő, meghatározó puritanizmust. Max Weber egyenesen a protestáns etikából vezeti le a kapitalista racionalitás összefüggéseit, a vallás és a gazdaság kölcsönhatásából létrejövő hollandiai gazdagságot és jólétet. Ugyanis a protestáns etika szerint Istennek tetsző, ha a vagyont gyarapítjuk, ha komolyan vesszük a munkát és a hivatást, a takarékosságot, a tőkebefektetést stb. Hollandia elmúlt évszázadainak szellemiségét meghatározta a puritanizmus, amit bizonyára az is erősített, hogy a táji adottságok miatt állandó küzdelmet kell folytatni a magasabb tengerszint betörése ellen, gátakkal, szélmalmos vízátemelőkkel, csatornázással. Hatékonyság, egyszerűség, praktikum – évszázadok óta ezek a fogalmak képezik a holland tárgykultúra szellemi hátterét.
E tulajdonságokat már a hagyományos népi fapapucs is megjeleníti formájában. Mivel a holland talaj nedves a magas vízállás miatt, a paraszti élet kísérőjelensége a sárral, vízzel való örökös bajlódás. A bőr lábbelik viselése itt nem volt célszerű, kellett a vízálló, tartós cipő, aminek anyagát a fában találták meg. A fapapucsot tehát fűzfából vagy nyárfából faragják. De hogyan?! Hamar rájöttek ugyanis a mesterek arra, hogy mi az ergonómia, s bár megnevezni nem tudták, de azt igen, hogy a cipő a láb folytatása, ahhoz kell illeszkednie. Így a belső felületet úgy alakították, hogy megtámassza a lábboltozatot (nem kellett lúdtalpbetét), finomabb faragásnál még a lábujjak helyét is bemélyítették. Kívül legömbölyítették, s hogy ez a „találmány” mennyire nem ment ki a divatból, hadd álljon példaként a modern változat: a holland klumpa, a fatalpú, bőr felsőrészű papucs, melyben megpihen a láb. Egyetlen hátrányát, hogy hangos benne a járás, leginkább a szomszédok élvezik…
|
|
|
Gerrit Thomas Rietveld: Piros-kék szék, 1918; Cikcakk szék, 1934
|
| |
A holland fapapucs formája évszázadokon át finomodott, generációk adták át egymásnak a forszokat és a mintákat. Ezért ez a cipőfajta tulajdonképpen a népművészetet képviseli, ám egyáltalán nincs összefüggésben a szegénységgel, a holland paraszt jómódú volt. Napjainkban a fapapucs a népi hagyományt jelenti, ezért válhatott szimbolikus formává Hollandiában.
Mint ahogy a gyémántcsiszolás is tipikusan nemzeti tevékenység, a míves megmunkálás és a gazdagság kifejezéseként. Itt az egyszerűség és a sallangtalan, puritán, geometrikus forma egészen más tartalmat kap: a legnagyobb luxus felidézőjévé válik. Az amszterdami csiszolású gyémánt is lehetne nemzeti szimbólum…
A hajdan volt holland tárgykultúrát teljes pompájában leginkább a csendéletfestés örökítette meg, ezek a képek hitelesen felidézik a gazdagságot. Ha egy korabeli festményen szemléljük a holland életformát, láthatjuk, az egyszerű formájú kancsó és tál, jól megrakva gusztusos sonkával, arra utal, hogy a puritanizmus a jóléttel társult.
Ami a modern designt illeti, a huszadik század elején, 1917-ben, Leidenben szerveződött egy olyan mozgalom, mely Európa-szerte meghatározta a tárgyformálást.
|
;Theo van Doesburg építész és Piet Mondrian festő, a síkkonstruktivista irányzat megalkotója lapot indított De Stijl címmel. (Az alapítók között magyar is volt: Huszár Vilmos festő.) Programjuk szerint a modern ember életcélja a rend és a harmónia megteremtése, s ehhez a művészet mutathat utat. Ebben a felfogásban új mozzanat, hogy az élet és a művészet összekapcsolható, következésképp a művészetet alkalmazni kell a mindennapokban is. A platoni filozófiát követő Mondrian a világ elvont, ideális struktúráit kutatta festményeiben, a De Stijl-szellemiség az ő művészetében testesült meg a legtisztábban. Az összhang – Mondrian elmélete szerint – csak az ellentétek egyensúlyából jöhet létre. A derékszög, mint két egyenes metszéspontja, a legelemibb ellentétet alkotja, így derékszögben metsződő vonalak rácsozatára építette fel képeit, a közbenső mezőket erős színekkel hangsúlyozva. Ezt a konstruktivista szemléletet mások is átvették, mint például Gerrit Thomas Rietveld bútortervező.
Rietveld bútorainak döntő jelentőségük volt a De Stijl esztétikájának megalkotásában, s nagy szerepet játszottak a későbbi Bauhaus-törekvésekben is. Az 1918-ban készített „piros-kék” nevű széke volt az első olyan tárgy, mely megtestesítette a csoport elveit. Ez a konstrukcióját nyíltan hangsúlyozó szék, minden túlszerkesztettsége ellenére, ma is gyönyörű, a modern design egyik legkorábbi remekműve. „Made in Holland.” Rietveld tervezett rádiót, lámpákat, belső tereket, s olyan épületeket is, melyeknek modernizmusát nehéz felülmúlni. 1934-ből származik a meglepően izgalmas konstrukciójú „cikcakk” széke, mellyel a jóval későbbi műanyag formakísérleteket is megelőzte. A De Stijl puritán formavilága így lett a motorja annak a modernizmusnak, melynek ma sincs vége, gondoljunk a minimal-art nevű bútortrendre, mely épp napjainkban dívik olaszhonban, a források azonban Hollandiában keresendők.
|
|
|
Hollandabb nem is létezhet: Tulipános, szélmalmos fapapucsok
|
| |
A „sense and simplicity”, azaz az „érzés és egyszerűség” jelmondatát bizonyára nem véletlenül egy holland cég tűzte zászlajára. Az elmúlt évtizedek holland tárgykultúrájának meghatározó tényezőjévé ugyanis egy nemzeti cég vált: a Royal Philips Electro-
nics, mely ma a világ egyik legjelentősebb, Európa legnagyobb elektronikai vállalata. A cég formatervező központjában olyan termékeket terveznek, melyek emberközpontúsága, egyszerűsége, praktikuma a legjobb holland hagyományokat követi. Vajon vonható-e egyenes vonal a tradicionális fapapucstól egy modern villanyborotváig?
Igen! Ergonómiailag csodálatosan kézbe illik a holland termék, azonnal „rátalál” a kezünk az ideális fogásra. A forma hangsúlyozza az ergonómiai kezességet, a borotva organikus alakja az emberi kéz sajátos meghosszabbítása. Gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy akkor is helyesen fogjuk meg, illetve tartjuk a kezünkben, ha nem is nézünk oda (mint ahogy a fapapucs is lábhoz simul).
|
|
|
Philips Sensotec borotva, 2003
|
| |
A holland tárgykultúra számunkra kevésbé látható szegmense a hajóépítés, melyben szintén évszázadok óta jeleskednek. Ám ami mindenkinek azonnal feltűnik, az a biciklik sokasága, Hollandia kerékpárgyártó nagyhatalom, ám sajátos módon a piaca hazai. Sehol Európában nem kerékpároznak annyian, mint itt, ebben a jelenségben is kifejeződik a gondolkodás racionalitása, a probléma megoldásának egyszerűsége, ugyanis ily módon a holland nagyvárosok nem szenvednek annyira a motorizáltság ártalmaitól. Másfelől nézve a kerékpárhasználat visszahat az emberek közötti viszonyra is, nekünk, kelet-európai látogatóknak feltűnik, mennyire odafigyelnek a közlekedés más résztvevői a kerékpárral közlekedőkre, még a villamos is elsőbbséget ad. Paradoxon: a holland jólét épp abban nyilvánul meg, hogy az emberek kerékpáron járhatnak…
|
|
