Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2017. augusztus 20. vasárnap    Mai névnap(ok): István, Vajk  
   
FELFÖLDI FELMENŐI - Színészvér nem válik vízzé
Váczy András
Egy legyező, egy Biblia, egy almanach… Ennyi maradt.
És szóbeszéd, réges-régi, egymásnak átadott történetek, amik kellenek ahhoz, hogy az ember elgondolkodjon: mitől olyan, amilyen; miért az, ami. Meg véletlen is kell, legalábbis, ami annak tűnik, meg annak hiszszük, pedig lehet, dehogy az.
„Annyi keserű, viszontagságos történetet hallottam, hogy soha nem gondoltam a színészi pályára… inkább akartam mérnök lenni. Aztán mégsem tudtam ellenállni, valami indíttatás erre a pályára terelt. Anyai részről jött, onnan irányított az élet ebbe az irányba. Nagyapám a Csíkszeredától pár kilométerre fekvő Csíkdelnén családi kamarazenekart szervezett, házi koncertet adott, négy fia vonós hangszereken, édesanyám a zongora helyett cimbalmon játszott… és operaénekesnek készült, de amikor megkérdezte tőle apukám, szeretsz-e annyira, hogy abbahagyod az énekesi tanulmányaidat, igent mondott. Így lettünk mi, a nővérem és én” – meséli Felföldi Anikó. Jó ideig ez a körülmény kielégítő indok volt, mígnem olyasmik estek meg vele, amitől mélyebbre kellett néznie, ha akarta, ha nem. Akarta, persze, hogy akarta.
Történt egyszer, hogy egy fogadáson megszólította Anikót egy hölgy: – Hogy hívják az édesanyját? – kérdezte. – Benkő Jolán – Szervusz, én az unokatestvéred vagyok… A hetvenes évek elején pedig Bécsben, a Teather an der Wienben, a premier utáni banketten Anikó egy szép szőke lánnyal ismerkedett össze. Fecsegtek, locsogtak, elmondta a lány, Münchenben él, rockénekesnő. Mit ad isten, pár nappal később pont ennek a lánynak a fényképe pottyant ki a családi legendákat és dokumentumokat gyűjtő-őrző nagymama albumából. – Ki ő? – Az unokatestvéred, Benkő Anikó… Édesapja és az én anyukám első unokatestvérek… nagyapjuk, ;Albert, az én nagyapám testvére – mondta a nagyi.

Chicago - Velma Kelly szerepében Molnár Ferenc: A Doktor úr - Lenke kisasszonyként
 
Nincs mese, ez nem lehet légből kapott, ez nem lehet véletlen, komolyan kell ennek nekiállni, vette fejébe Anikó, és felrémlett benne Jolán, rokoni viszonylatban dédnagynénje, aki a múlt-múlt század közepén született Marosvásárhelyen, ünnepelt operett- és népszínműénekes színésznő volt. Széltében-hosszában végigjátszotta az országot Székesfehérvártól Szatmáron, Nagyenyeden, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Nagyszebenen, Miskolcon és Pécsen át Nagyváradig. Mozgalmas életét pikáns történetek színesítik… aki kíváncsi és időt szán rá, elolvashatja a Színészvér című könyvében. Testvére, Rózsa ugyancsak belekóstolt a színészségbe, ám korán felhagyott vele, és ruhavarró tehetségét bontakoztatta ki.
Ha egy családból két lányt csábít el a teátrum, az nem lehet véletlen. Valahonnan kapták a színházvonzalmat ezek a lányok. Kitől? Egyszer, baráti társaságban szóba jött ez a kérdés, mire előkerült egy lexikon, és annak egyik szócikke oszlatni kezdte a múltnak ködét. Benkő Kálmán színész, író – született 1824. dec. 11-én Csíkdelnén, megh. 1890. okt. 25-én Budapesten. „Az ükapám!” hasított Anikóba a felismerés.
Nincs olyan színháztörténelmi szakanyag, amelyik ne említené meg Benkő Kálmánt, aki Csíksomlyón, Kolozsvárott és Egerben diákoskodott, 1843-tól végig vándorszínészkedte Erdélyt és Magyarországot. Ezenközben írt is, első, társszerzőként jegyzett darabjának – Jellasish beütése Magyarhonba – esztergomi bemutatóját éppen akkor tartották 1848-ban, amikor az osztrák haderő megszállta a várost. Egyik akciócsoportjuk a színházba hatolt be, ám „pillanat alatt sem színész, sem közönség nem volt látható” – ezt unokájának, Apróságok családunk történetéből című memoárjából lehet tudni. Azt is, hogy Kálmán a Dunán menekült Komáromba, és Klapka tábornok seregében lett honvéd főhadnagy. Az pedig az unoka előtt rejtély maradt, hogyan, miért változtatta meg nevét, merthogy bátyja, Dávid, a neki írt, Nemzeti Színházba címzett levelét így kezdi: „Kedves etsém Benő István! Kálmán!” Pedig az ok kézenfekvő: a császári hadbíróság buzgó ügynökei lajstromba vették a színlapon megjelent művészek/közreműködők nevét, és országos körözést adtak ki. Akit megtaláltak, statáriális bíróság elé állították.

Benkő Jolán Benkő Kálmán
 
Az innen-onnan csöpögő részletekből kibontakozik Benkő Kálmán színészi és könyvtárnoki életpályája, melynek során félszáz darabot írt és fordított. Jelentős a Magyar színvilág és a Történeti és statisztikai almanach a színművészet köréből című színháztörténeti munkája.
Műveit rendszeresen műsorra tűzték, foglalkozott vele a korabeli sajtó is. 1870-ben például arról írtak, hogy a Legelső magyar asztaltársaságot „Benkő bácsi híressé tette az által, hogy ott a magyar asztalt szeparálta, amelynél semminemű idegen szót kiejteni nem szabad. A kinek elbicsaklik a nyelve, s teatrumot mond a színház, – vagy szódavizet a szikviz helyett, egy osztrák értékü uj krajczárt köteles a perselybe dobni, s az ekép befolyt öszszeget az asztal mindig valamely jótékony czélra fordítja .” 1882-ből egy színikritika pedig: „Tegnap Bukow, ez a hatásos szinmü épen 6-ikszor gyüjtött zsufolt házat. Az előadást a szerző, az öreg Benkő is végig nézte, s igen meg volt hatva, midőn a közönség zajos tapsai őt, a szerzőt is a lámpák elé hivták, még pedig az első és a második felvonás után több izben; sőt a második felvonás után egy szép koszurut nyujtottak fel az agg szerzőnek, kinek bizonnyára egyetlen darabja sem aratott ilyen sikert, mint Bukow az E. Kovács Gy. inchenirozása és rendezése mellett."
A szóban forgó „Bukow a székelyek hóhéra vagy mádéfalvi veszedelem – Történeti szinmü 4 felvonásban Kardalok és oláh tánczal” című opus anynyira felkeltette az ükunoka érdeklődését, hogy megszerezte a kéziratot. De itt nem áll meg.
„Csíkdelnén van egy nevenincs, négyosztályos iskola, elgondoltam, milyen szép lenne, ha ükapám nevét venné fel. Az avatást azzal az ünnepélyes gesztussal szeretném emlékezetessé tenni, hogy a csíkszeredai színház színészei előadják a Bukowot. És ott lesz a Benkő família apraja-nagyja… Nem dicsekvésből, egyszerűen azért, mert büszke vagyok az ükapámra. Már tudom, nem ok nélkül vagyok a pályán, nem véletlenül lettem színész. Látszatra véletlenek, én azt mondom, tudatos véletlenek hoztak össze minket… a színészlélek tovább élt és osztódott. Ha ükapámra gondolok, megmelegszik a szíven. Köszönöm neki, hogy helyem van a színészvilágban” – ahogy mondja, ahogy mosolyog, ahogy a szeme ragyog, ott van Felföldi Anikóban Benkő Kálmán. A színészlélek.
Egy legyező, egy Biblia, egy almanach...

Fotó: Inkey Tibor
Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember