Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2017. október 23. hétfő    Mai névnap(ok): Gyöngyi  
   
Betű - reinkarnáció
Tandori Dezső
A tárgyra. (A Függelék – az lesz a szokásosabb. Ez egész érdekes.)
Ez egy (nem túl új, de igen szuggesztív módon megvalósított) írói ötlet. A mese szelleme már a régi görögöknél is engedett feltámadó, alkalmilag életre kelt(ett) figurákat; Hamlet apjának szelleme is így jó, ahogy van, kár elemi-pszichologizálni, hiszen naná, az van. (Képzet.) S a minap olvastam: az álom nem megfejtendő. Valójában nem tudjuk, mit jelent. Van teória, mely szerint az álom hiánya = dili. Na, hagyjuk. De a legtöbb ilyesmi, hogy (európai fejjel) zen buddhizmus… reinkarnáció… álomfejtés… hát kb. fagyizás. Ahogy az operett, a musical, a sanzon, a sláger, a rock, a pop is.
Ami nem végső értelemmel készül, tehát nem az emberi lét realitásának bemérhető alapján (nem sztanyiszlavszkijozok, nekem saját Dusko Gavrilovicsom van, nem szorulok!), az mind ilyen habcsók. Nem habcsók, ha valaki huszonéves korának elején azt mondta (moi!), hogy „Nincsen hová légy. Már jelenlét / nélkül ott állsz minden lehetséges nyomodban”, és akkor ez 66 éves kora körül teljesen beválik, beáll… hölgyeim-uraim, idő kell a dolgok igazolódásához. Jelenlét nélkül ott állok minden lehetséges nyomomban. Tehát már piacra is csak nagy zavarban járok (mert idegen tőlem), telefont nem veszek fel, nem érintkezem (!!! képességek bizonyos hányada ellenére sem), nem beszélgetek, nem tartok (a legszükségesebb önfenntartókon túl) kapcsolatokat, nem iszom rövid után, bor után már sört se (napi 10 doboz mindenhogy sok volt, pénz, súly, rabság, cipelés), nem veszek virágot (1-2 kaktusz max.), nem lovizok, nem tervezek (csak hogy össze ne omoljon ez a hóbelevanc, 93 000 km a négyzeten), s bár a postástól kell sok minden, a szombat és a vasárnap a szabad nap (ha az). Egy ilyen agnosztikus egzisztencialista (de realista) lélek hogyan hinne a reinkarnációban?
A végét vettem mégis az elejére. Poénosabb lesz, ha a befejezés a tárgy. Mert izgalmas. Tehát nem hiszem, hogy anyám reinkarnálódott volna Szpéró verebemben, meg hogy Totyiban a Szpéró, és így tovább. Amikor lovakra komolyabban fogadtam, nem gondoltam végig ily kicentizetten: azt állítom, hogy (utólagos, sikeres óvás nélkül) valóban Promalee vagy Busted Dusted orra lesz előrébb.

 
Ez az óhaj, látomás stb. reinkarnálódik, mikor tényleg bejön Busted Dusted vagy Promalee. Na. Magam sem reinkarnálódtam, bár tudós barátom, D. Gy. azt mondja, „ezt a te egzisztencializmusodat mintha negyvenöt éve megtervezted volna, s most bejött”.
A huszonéves TD nem reinkarnálódott, nem, csak megint eljutott valahová. Azzal kapcsolatban, hogy halálom után madárként etc. új életre kelek-e, esküszöm, egy fia-lánya gondolatom sincs. Ellenben nézek már úgy a tükörbe olykor, hogy „ez a pofa lesz halott”. Komoly eredmény, újabb fejlemény csak.
A reinkarnálódásról tehát, tapasztalatilag, semmit se tudok mondani. Természetes, hogy könyvre könyvet írtam, oldal hátára oldalt, hogy milyen meglepő dolgok történnek… s most volt az egyik legfurcsább. Képzeljék el, kérem, egy (mindent megoldó! törekvéseimet tisztázó, legalább iparművészetileg és plusz remekmívű) könyvem címéül ezt adtam:
13:87
Hát nem mondom el, miért. Némi reinkarnatív elem van benne, de csak kísértetiesen, mert – realistán, racionálisan. (Anyagomat kicsit agnosztikusan kezeltem ugyan, s mindenképp egzisztencialistán.)
Hát erre mi van: nézek egy filmet, a Bodeni-tó a tárgy, s Lindau városával kezdik. A sziget… mely a város volt… de mára visszaköltözött a szárazulatra mindenki, a főtalajra, bank, posta, tűzoltóság, önkormányzat stb. – és így a lindauiak 87 százaléka él a fő szárazulaton. 13 százalékuk csak a szigeten. Jó ég, ilyen van?
Egy Cornelia Funke nevű sikerszerzőnő írta a regényt („meseregény”), melyet fordítottam, a Cicero Kiadó megjelentette már az előző(eke)t tőle. A sárkánylovasok, vagy mi. Na, mindegy, elkezdtem fordítani ezt a mesésnek induló könyvet… nem tudom még, mi lesz a magyar címe, Tintenherz a német, nem az igazi, próbálkozunk még… Rablóvarázs, mit tudom én… szóval, hamarosan irdatlanul nyomasztó és jó, nemcsak mesés kezd lenni a szöveg. Ejha, bűvkörébe von, pedig ilyen könyvbuzgár pasiról és a kislányáról szól, meg gazdag nagynéniről, aki kastélyban könyveket gyűjt, meg valami gyanús alakról, aki egy könyvre nagyon feni a fogát, de életre-halálra.

A szerző illusztrációi
 
S akkor megjelennek a rablók, de maian gonosz emberek, titkos szervezet, eldugott rom-falvakban élő banditák, mindenre képesek, mindenütt van szavuk, kezük elér…
És annak ellenére, hogy tudom, mese az egész, félni kezdek, fordítóként is alig várom, legyek túl rajta (600 oldal, nem rövid várakozás, a szerzőért rajongván rajongok, legközelebbi könyve csak vígabb lesz), mire még akkor jön csak a java.
Kiderül (és most már a frász esz a sok reális gonoszság olvastán, vártán), ezek betűkből reinkarnálódott alakok! El nem mesélem, hogyan bújtak elő (mondtam, már a régi görögök…), ez is része a csudára jól megírt könyvnek. Tehát képzeletbeli figurák reinkarnálódnak, és – erőltetés nélkül! mintha a mai világot élném Európában, az arab világban, a Szentföld környékén, Indonéziában stb. – vagy indiánirtáskor, Peru-elfoglaláskor, Tasmánia népének kiirtásakor stb. –, rettegve telítem napjaimat a borzalmas élménnyel, melyet – fordítójaként! – nem kerülhetek ki. Hát annak ellenére elemi a hatás ereje, hogy tudom: ezek betűkből reinkarnálódott alakok, és irtják-vágják a valós embereket, és az író kiváló tollának jóvoltából ők is ugyanilyenek (mint a valósak). A legvégére meg aztán teljesen összekeveredik minden.
Mondtam: akár a zen buddhizmust is főleg hasonlatnak használja az európai, amerikai, zsidó kultúrájú, arabs kultúrájú etc. ember. (Az egzisztencializmus, kivétel, mert az én vagyok, haha!) Még a legnagyszerűbb se én legyek? Mikor olyan nyomorult voltam s vagyok általában… nekem még ennyi se jusson…? Na hát.
De ez a reinkarnáció a Cornelia Funke könyvében (Olvasó, ilyeneket keress benne, mint Aprikornusz, Mo, Meggie, Basta, Porkéz stb., az alakok neve), ez elemi erővel hiteles, klassz – holott bevallottan képtelenség. A reinkarnációról (ismétlem: hogy „csak” megírt alakokból, nevekből hogyan lesz élő, rettenetes fordulatokat hozó, bizony hús-vér ember) szebbet, jobbat igen ritkán írtak.
Hát cikkem átfordult, mégis a lényege lett a vége, csak hát hol van ez az izgalom az emlegetett könyv hajmeresztéseitől! A normálisnak nevezett élet: csupa szekvencia. Legföljebb ide-oda forgatjuk kockáját, igazi rizikó nincs. (Legföljebb tönkremegyünk stb.) De hogy egy egészen másik életben ébredjünk fel, hát… ahhoz erős írói teljesítmény kell. Shakespeare írt ilyesmiről a Szentivánéji-ben. A légi semmit állandó alakkal, lakhellyel és névvel ruházza fel (a költő, szent révületben). De honnét a légi semmi, kérdem egyáltalán nem révülten, de józanul. Na, ez a trükk!
Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember