Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2017. augusztus 20. vasárnap    Mai névnap(ok): István, Vajk  
   
Szabad tér
Farkasházy Tivadar
A fesztivál nem magyar találmány, mert akkor nem lenne benne az idegen szavak szótárában. (Ünnepi játékok, ünnepi előadás-sorozat, gyakran több ország képviselőinek részvételével, ünnepélyes seregszemle.)
Tágabban értelmezve a II. világháború is az volt, hiszen több ország vett benne részt, és Hitler hajlamos volt ünnepi előadás-sorozatként kezelni. Ugyancsak több helyszínen (Kossuth tér, Rádió, Bem-szobor, Műegyetem, Sztálin-szobor stb.) bonyolították le az 1956-os forradalmat, de a szó szoros értelmében ez se nevezhető fesztiválnak, már csak azért sem, mert azokat nem szokták leverni. Hasonlóan vitathatók voltak a strahovi spartakiádok és a Kim Ir Szen születésnapjára összegyűlt lelkes koreai éhezők. Annál is inkább, mert az idén már kiszólt fiának a sírból, hogy ne csináljátok itt nekem a fesztivált!
Az én generációmnak a Táncdalfesztivál volt az első. Itt ismerhettem meg azokat az énekeseket, akiket majd egész életemben hallgatnom kell, ugyanazokkal a dalokkal. Poór Pétert, Aradszky Lászlót, Harangozó Terit és társait ugyanis lefújták tartós lakkal, és azóta is úgy maradtak. Legizgalmasabb pillanata a szavazás volt, ami egyúttal pótolta a máshol szokásos négyévenkénti voksolásokat. Lehetett villannyal is szavazni, hogy mindenkiben tudatosodjék, melyik nagy barátunktól jő a fény.
Ismert volt még Volare fővárosa, San Remo, amelyet a terjedő rock ellensúlyaként engedtek nézni, sőt, a sopotival megteremtették szocialista mását, de azt szerencsére nem merték leadni, hiszen kevesebbért is kitört már lázadás, szóviccként viszont mindenki használta. Később már az Eurovíziós dalfesztivált is nézhettük, ez két dologra volt jó, egyrészt erősítette Európán kívüliségünk tudatát, másrészt a hiányos történelmi ismeretekkel rendelkezők megtudhatták, hogy a daloktól teljesen függetlenül mely országok utálják egymást a legjobban.

 
Az új világban négy fesztiválra járok, Kapolcsra, Bayreuthba, New Yorkba és a Szigetre. Kapolcsot egy Márta István nevű zeneszerző alapította, aki kicsinek találva a faluját elhatározta, hogy a szomszédos településeket is hozzácsatolja. Kocsis Zoltán zongorált a vigántpetendi templomban, Hobo hörgött a kapolcsi kocsmában, Cseh Tamás gitározott a taliándörögdi klastromban. Taliándörögd másik műemléke egy hatalmas parabolaantenna, amelyiket sokáig tilos volt lefényképezni, mert akkor az imperialisták legyőznek bennünket. A XIII. századi klastrom romjai között két uhu is lakott, akikkel elég nehéz volt egyeztetni a zenei programokat. Egy kapolcsi földárverésen fiaimmal három egy négyzetméteres telket is vettünk, sajnos a birtokot máig sem sikerült egyesíteni, pedig három kvadráton már le lehetne tenni egy padot, amely igen jól jönne a száz program között. Mára ezer is akad, ezért az idén már el se mentem, egyre göthösebb vagyok ugyanis ahhoz, hogy egy szénakazal tetején ülve huszadmagammal próbáljak megnézni egy olyan színielőadást, amelyre Pesten bármikor beülhetek. Aludni is átjártam Szárszóra, tizenegy után alkudván magammal, hogy még egy Cseh Tamást megvárok, úgy is elérem az éjféli kompot. A dombok között kanyargó utat ugyanis az évek alatt már annyira megismertem, hogy ott ifjabb Tóth Janika ralibajnok ellen is kiállnék. A Bakonyból ereszkedve Dörgicse hosszú lejtő, tele dobbantóval, úgy száznegyvennel repesztettem, amikor az ismert kör tűnt fel az éjszakában, ez minimum ötvenezer, lefékezek harmincra és kiordítok az ablakon:
– Mit gondol, biztos úr, elérem még az éjféli kompot?
– Hát, ha siet!
Ezzel már taposok is újra a gázba, ő meg a fejét vakarta, hogy igazából nem is ezt akarta megvitatni velem.
A Sziget Fesztiválra is kezdettől jártam Jethro Tull- meg Apocaliptica-koncertekre. Ők négyen finn csellósok, rázzák a hajukat és Metallicát játszanak, egyikük Mimi apjának vonójával, akinél 25 éve inaskodott egy finn srác, úgy kerülhetett Helsinkibe.

 
Ma már csak fellépek, mert kezdek kijönni a csápolásból, az idén Faludyt kérdezgettem, hátha fiatalít. S három órát kerestem a kocsimat utána, belátva, hogy kicsit öreg vagyok már háromszázezer Robinsonhoz.
Wolfgang Wagnerhez viszont talán még nem, holnap indulunk, ez Fischer Ádám utolsó éve, már a mostani Ringben, mert remélhetően új feladatokat is kap. Utoljára 1876-ban vezényelt itt egy magyar, bizonyos Richter János, előtte viszont senki, már csak azért sem, mert 1876 óta áll a Festspielhaus. Bayreuth közönsége kicsit másképp öltözik, legalábbis a vietnami papucs és a posztendéká szandál elég ritka, bár a kemping jelleg itt is kidomborodik. Tavaly a Götterdämmerung első felvonása után, a parkolóban egy kövér, fekete inas egy angol Mercedes csomagtartójából kiszedett két széket, egy asztalt, két kristálypoharat, a lord leült, ő állva bekevert két whiskyt, az angol főúr hellyel kínálta, megitták, majd buzgón elkezdték tanulmányozni a második felvonást.
Müller Péter Sziámi, a Sziget Fesztivál és a Miskolci Operafesztivál atyja is megnyalta volna a szája szélét. A két tengerentúli hajléktalanon is, New Yorkban ugyanis egész nyáron free jazz szól, ez nemcsak műfaji jelölés, hanem egy pénztárcát igen kímélő megoldás, mi a Greenwich Village egyik terén egy Charlie Parker-emlékkoncertet fogtunk ki, elébb a világ egyik legnagyobb bőgőse és vibrafonosa, Ray Brown és Milt Jackson melegít be, majd egy kvartett Ginsberg-versekre improvizál. Utána a híres altszaxofonos, Benny Carter következik, aki elmondja, hogy Birdynek, azaz Charlie-nak csupán egy baja volt, hogy meghalt, neki pedig egyelőre nincs kedve utánamenni. Ez egy 90 éves embernek pláne hihető. Mellettünk két clochard ül, a férfi ugyanolyan elegan-ciával kínálja hellyel asszonyát, mint az angol lord inasát, majd elköltik kukából származó estebédjüket, tekintetük a szabad citoyené. Másnap egy vándorfesztiválba botlunk, Giuliani polgármester szerint nem azért fizetik a New York-i Filharmonikusokat, hogy csak a gazdagoknak játszanak, ezért évente körbejárják Manhattan, Brooklyn, Bronx, Queens és New Jersey tereit, mi a Central Parkban hallgatjuk őket háromszázezred magunkkal, utána mindenki összeszedi a morzsáit és visszaadjuk a zöld szőnyeget a természetnek.

Fotó: Gordon Eszter
Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember