Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Képgaléria
Társadalom
Könyvsarok
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
  Dátum: 2019. augusztus 19. hétfő    Mai névnap(ok): Huba, Lajos  
   
VERESÉGBŐL GYŐZELEM? - Guillaume Depardieu ''fekete'' regénye
Szentgyörgyi Rita
A nagy fájdalmak hallgatnak, csak a múló bánat önthető szavakba: Seneca után szabadon. Guillaume Depardieu mégis megpróbálkozott vele, mármint a nagy fájdalmak szavakba öntésével. Az eredmény egy kétszázötven oldalas interjú-regény Mindenemet odaadtam címmel.

„Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy időben kitartattam magam férfiakkal és nőkkel egyaránt. A pénzkeresetnek ezt a módját választottam egy este, amikor lekéstem a vonatot az iskolából jövet. Tizenöt éves voltam. Hagytam, hogy felcsípjen egy pasas a vágányon. »Csalódottnak látszol...« Mire azt feleltem neki: »Lekéstem a vonatot, bajban vagyok, nem tudom, hogy jutok haza«. Egy fillér se volt nálam. »Gyere, kisegíthetlek némi pénzzel taxira. Addig is meghívlak egy italra« – mondta. Rögtön értettem, miről van szó. Nos, felmentem hozzá egy ócska szobába... Megkérdezte, csináltam-e már férfival. Erre azt feleltem: »Nem, soha, de nem is fogom!« Berakott egy pornókazettát pasikkal és miegymással. »Figyelmeztetlek, én inkább kezdeményező típus vagyok!”« És ennyiben maradtunk, nem mentem tovább. Adott öt lepedőt. Máskor viszont sokkal tovább mentem...”
A nyers hangvételű vallomás leginkább egy árva fiút sejtet, akinek számadásai vannak a társadalommal. A némi zsebpénzért a testét áruló fiatalember ezzel szemben híres név viselője, a családja dúsgazdag, ő maga pedig jó néhány sikerfilmben szerepelt. Guillaume Depardieu a maga harminchárom évével, vad és hiperérzékeny alkatával a pokolba történő hosszú leszállását meséli el. Holott mindene megvolt, ami egy sikeres élethez kell: jól csengő művésznév, anyai ágon nemesi felmenők, bearanyozott gyerekkor.
„Soha nem voltam átlagos” – vallja Guillaume. Anyja, Elisabeth a terhessége alatt olyan gyógyszert szedett, amit hamarosan betiltottak a mellékhatásai miatt. Az újszülött Guillaume csontelégtelenséggel jött a világra, aminek következtében még csecsemőkorában megműtötték a lábát. Négyéves volt, amikor apjára „rászakadt” a sztárság. És vele együtt a hirtelen anyagi gyarapodás. A Depardieu család a hetvenes évek közepén Bougivalba költözött, egy nagy házba Párizs villanegyedében. A családfő több időt töltött a forgatásokon, mint odahaza. „Apám egyfolytában dolgozott, szinte soha nem láttam őt.” Guillaume anyja akkoriban dalokat írt, két gyerekkel bajlódott immár (a másodszülött Julie Guillaume tökéletes ellentéte: szerény, alkalmazkodó, szófogadó), és nem utolsósorban színészi és pszichológusi munkájára koncentrált. A kisfiú szenvedett a magánytól, és ez az egyedüllét érlelte ki dühét a híres és hiányolt apa iránt, akitől soha nem kapta meg a vágyott szeretetet.
Guillaume kamaszfejjel elhatározta, ezentúl a saját törvényei szerint él, és kivonja magát az apai név fennhatósága alól. Fegyelmezetlen, vad, fékezhetetlen természetével próbára tette megannyi iskola tanári karát. Párizs összes kollégiumából kirúgatta magát, osztályt ismételt. Füves cigarettát szívott, szipózott. Időről időre fejmosást kapott az apjától, de mindhiába. Egy napon azt mondta az anyjának: „Bárcsak kiloccsantva látnám az agyvelőtöket a falon!” Ezek után elképzelhető, milyen légkör uralkodott a családban. A gazdagság ellenére Guillaume túl büszke, túl öntörvényű ahhoz, hogy pénzt kérjen az apjától. Helyette inkább lopáshoz folyamodik. Bandába verődik néhány kollégiumi társával, riasztópisztolyt szegez áldozatai homlokára. Az eredmény: letartóztatás, a kiskorúak börtöne, ahol minden apai összeköttetés ellenére kénytelen másfél hónapot tölteni. „Nem vagyok büszke életemnek erre az időszakára” – mondja.
Tizennyolc évesen ez a lázadó, „idomíthatatlan vadállat”, miként önmagát nevezi könyvében, elég érettnek érzi magát ahhoz, hogy kipróbálja a kemény drogokat. És rövidesen heroin- és kokainfüggővé válik. A napi adag árát alkalmi munkákból, utcai zenélésből fedezi. Hollandiában szerzi be magának az „anyagot”, ahol negyedannyiba kerül, mint Franciaországban. 1992-ben húszévesen egy amszterdami „kiruccanását” követően letartóztatják kábítószer-használatért. Háromévi börtönt húznak rá, amiből csak tizennyolc hónapot tölt a rács mögött, Eduard Balladour akkori miniszterelnök közbenjárásának köszönhetően.
A börtönhónapok után sem változtat életmódján. Keményen drogozik, közben dolgozik – színházban és filmben egyaránt. „Revansot vettem apámon.” Ez a vágy hajtja, hogy többé ne valakinek a fiaként beszéljenek róla, hanem önmagáért becsüljék. Van valami megfélemlítő és mágnesként vonzó a tekintetében, a lényében. Egyes kritikusok és rajongók máris többre taksálják, mint egy tömbből faragott apját. A szakmai elismerés sem marad el: az Újoncok című filmben nyújtott alakításáért jó barátja, színész partnere és rendezője, Pierre Salvadori oldalán a francia Oscarral, César-díjjal jutalmazzák.

 
A huszonéves, egyre inkább drogfüggő és kezelhetetlen Guillaume végül egy pszichiátriai klinikán köt ki. Az elvonókúra eredménytelenül zárul, mert menekülőre veszi: kiugrik a klinika ablakán. A következmény kulcscsonttörés. Ám az élet folytatódik. Narkómámorban, háromszáz kilométeres sebességgel száguldásban az autópályákon. A Szelíd motorosok szellemében kipróbált rock and roll életérzés. Megtört szülők, megszakított barátságok, széttört szállodai lakosztályok. Kis híján az öngyilkosságba száguld 1995-ben Harley-Davidsonján. Harminchárom darabból rakják össze motorbalesetét követően. A folytatás horrorfilmbe illő: csontátültetés, elfertőződött seb, iszonyatos fájdalmak. Egyre mélyebb pokolra szállás sorozatos műtétekkel, sántasággal, botra támaszkodva. Közben a fájdalomcsillapítóként használt morfium, az örökös kábaság állapota a narkotikumok és az alkohol vegyítésével. Végül a radikális lépés nyolc év szüntelen fizikai fájdalma, leépülése után, jobb lábának térd feletti amputálása.
Neurotikus szépfiú, akire buknak a nők. Guillaume-nak mindig sikere volt a szebbik nemnél. Kényeztették őt. A viszonzás azonban elmaradt. Mint ahogy könyvében meséli: „Tizennégy éves koromtól, a szüzességem elvesztésétől az első szerelmemig, nagyjából azzal töltöttem az időt az ágyban, hogy minél jobban kínozzam a nőket.” Az első szerelem Elise névre hallgat, egy „névtelen”, akivel egy éjszakai mulatóban ismerkedik meg, és négy nap múlva feleségül kéri. Elise gyereket szül neki, akit a párizsi kommün hősnőjének tiszteletére Louise-nak keresztelnek. „A Depardieu név már önmagában erővel, hatalommal bír a francia hatszögön innen. Éppoly híres, mint a francia sajtok vagy a croissant. Hát még a forradalom hősnőjével fűszerezve! Apám részéről a legnagyobb szemérmetlenségnek tartom, hogy a Cyrano nyomán Roxane-nak keresztelte zabigyerekét, akinek a létezéséről egy telefonhívásból értesültem. Martinique-ból tárcsázott fel apám, és mellesleg közölte, hogy lánya született egy Karin nevű afro-amerikai modelltől. Mit mondhattam volna erre?” Guillaume nem titkolja féltékenységét féltestvérére, aki annyi gyengédséget kap apjától, amennyi neki sohasem jutott.
A hajdani művészfiú, aki zsebpénzért árulta a testét nőknek és férfiaknak egyaránt, igencsak a múlté. „Szexuális értelemben manapság nem vagyok aktív. Leblokkoltam. Nehezen szoktam hozzá a protézishez, ami bizony meggátol abban, hogy felszabadultan szeretkezzem.”
„Képmutató, haragtartó, középszerű” – vallja a Depardieu fiú abban a fejezetben, amit apjának szentel könyvében. A cím már önmagában véve árulkodik kettejük kapcsolatáról: Apa és fia, gyűlölet és szeretet. Elutasításból fakadó nyilvános leszámolás szándéka vezérelte, amikor „kipakolta” híres felmenője viseltes dolgait. „Karrierista, aki imádja a pénzt és a hatalmat, mellesleg rossz színész, aki kommersz filmeket készít, erőszakos ember, aki sokszor úgy viselkedik, mint egy disznó. Képmutató és gyűlölködő.” Guillaume apja elleni támadásainak egyik visszatérő motívuma Gérard papa örökös részegsége, másnapossága. „Ha vörös, felpuffadt képpel állít be, rögtön tudom, hogy előző este leitta magát, és még mindig nem józanodott ki.” Majd hozzáteszi: „Százszor is megmondtam már neki, egy feltétellel állok vele szóba, ha abbahagyja az ivászatot.”
Végezetül egy furcsa vallomással zárja apja nem éppen hízelgő portréját: „Én kétségkívül szeretem őt. És feltételezem, hogy ő is szeret engem.” Amennyiben a gyűlölet eltitkolt szeretet, Guillaume valóban szereti a papát: „Képes volnék megölni az ilyen fickókat! Álmomban már ezerszer is megöltem őt.” Anyja és Julie húga életének néma cinkosai, akiket beavatott készülő könyvébe. Exfelesége, Elise a könyvesboltok polcán látta meg, hogy Guillaume a legmélyebb intimitásokat is megosztotta kettejük kapcsolatáról és a kis Louise-ról. A legérintettebbet, Gérard Depardieu-t kevésbé érte hidegzuhanyként fia vallomása, hiszen Guillaume a megjelenés előtt elküldte neki a kéziratot. Apai becsületére legyen mondva, nem szabadkozott, amikor az újságírók megkeresték: „Igazságokat mond el rólam, amikről én csak később beszéltem volna... Megbántam már, ahogy viselkedtem vele, figyelmen kívül hagyva az érzékenységét. Soha nem voltam tökéletes apa, nem fordítottam kellő figyelmet rá. Aki gyerekkora óta szenved, mint ahogy ő szenvedett, annak joga van megszégyeníteni, támadni. A legvégsőkig ment el a dolgok kimondásában. Ez a könyv egy kiáltás... Guillaume a fiam, és olyannak szeretem őt, amilyen. Ha a dolgok megfogalmazása segíti abban, hogy békére leljen, ha segíti abban, hogy kevesebbet szenvedjen, akkor mindennel egyetértek.”
A segítség anyagiakban mérve negyvenötezer euró, annyit kapott a kiadótól Guillaume. „Harmincon túl úgy érzem, csak most kezdődik az életem. Nagy árat fizettem a szabadságért.” Felhagyott a drogokkal, az alkohollal, a rock and roll életvitellel. Vasárnapi apukaként a hétvégeket kislányával tölti, akinek igyekszik megadni mindazt, amit ő nem kapott meg apjától. Manapság helyet követel újra a munkának, forgatókönyveket ír és producere egy filmnek. Közös filmjük, A per nyomán Béatrice Dalle-lal egy rendhagyó barátság szövődött. Két sebzett vadé, akik jó útra tértek. Ki tudja, talán ennek az útnak az egyik állomásaként még létrejöhet a „történelmi” kibékülés apa és fia között.
Fedezd fel a végleteket, hogy aztán megismerd a középutat – egy régi keleti mondás szellemében a „kis” Depardieu pokolra szállása nem volt hiábavaló. Ki kell várnunk a könyv utolsó sorait, hogy megértsük a cím értelmét: „Mindenemet odaadtam, mindent. Ma már fütyülök arra, hogy kapjak.”
Cikk nyomtatása
Cikkek listája
Bessenyei Ferenc
KINT FELEJTETT MIKROFON - Margitai Ági és Sándor Erzsi között
Az egri bor
Egri csillagaim
A pólós nadrágjától a lopós nagymamáig
Tele a lelkem Egerrel
Napfelkelte a Dobó téren
Páncél, szekrény – a kód: Eger
Egri csillagok
EGRI TÁNCPILLÉREK - Barta Dóra és az Egri Fesztivál Balett


Teljes cikklista >>>

 
Cikkereső
címszó
év
hónap
 
Korábbi számok
2005 február
2004 december
2004 november
2004 október
2004 szeptember
2004 nyár
2003 szeptember