Talán a Microsoft szoftvertechnológiája a legismertebb ma, amit kimondottan piaci eszközökkel ért el, a semmiből saját erejével felküzdve magát az élre. A korábbról ismert, nagy hagyományú cégek (az IBM, az egykori Digital stb.) más utat jártak, államgépezet-közeli, sokszor belügyi, hadiipari megrendelésekkel alapozták meg technológiai piacukat. Kormányzati adatbázis-megrendelések, exkluzív térinformatikai hadi- és térképészeti technikák, egykor szuperteljesítményűnek számító, stratégiai titkot képező hardvermegoldások - ilyesmivel kellett a Microsoftnak versenybe szállnia. Ilyen viszonyok között nyugodtan marketinges, üzleti zsenialitásnak tekinthető az átütő sikere, keltsen bármilyen indulatot (hiszen sért piaci érdekeket bőven).
Ám a szakmai teljesítményt csak akkor lehet valóban eladni, ha a bele foglalt műszaki innováció is megfelelő mennyiségű, amihez igen komoly háttérgárda, kutatók sokasága szokott tartozni. Ez azokban az esetekben is így van, amikor állami-belügyi-katonai-politikai hátszéllel halad előre valamely cég. A közpénz ilyetén befektetése megfelelő szerkezetű társadalmakban busásan megtérül: még a hadiipari befektetésekből is véges időn belül civil haszon származik.
Ha azonban egy cég lényegében tisztán piaci eszközökkel képes az élre törni, akkor saját magára kell támaszkodnia az üzleti haszon tudományos-technológiai visszaforgatásakor is; ám ezt nem kerülheti el.
Lássuk ezt a Microsoft példáján, amelynek ráadásul bőven vannak magyar vonatkozásai is. A Microsoft kutatási részlegének vezetője Rick Rashid, akinek munkája alaposan benne volt az Apple számítógépekben használt Mach operációs rendszerben, és a NUMA sokprocesszoros számítógép-felépítésben. A cég ez idő szerint négy technológiai kutatóközpontot tart fenn, kettőt Amerikában, egyet kínában, egyet az Egyesült Királyságban (a Cambridge-i Egyetemmel közös központját, amelyben a számítógép emberszabású felhasználói felületének lehetőségét vizsgálják). A redmondi székhelyen működő csoportokban és a többiben világnagyságok dolgoznak. Néhány név: Turing Díjat - amelyet a számítástechnika Nobel-díjának tartanak - kapott Butler W. Lampson, Jim Gray és Tony Hoare. A Microsoftnál dolgozik a lézernyomtatók feltalálója: Gary Starkweather. Az Egyesült Államok Akadémiai Díját kapta a számítógépes grafikai algoritmusok terén végzett úttörő munkájáért Jim Blinn és Jim Kajiya. Gordon Bell a nevezetes digitales VAX gépek atyja. Michael Freedman megkapta a Fields Medalt, amelyet a matematikai Nobel-díjnak tartanak.
Hogy a magyar vonatkozásokról is szó essék: Lovász László matematikus (a képen), akadémikusunk, az ELTE sok éven át tanszékvezető professzora szintén a redmondi csapatban dolgozik. Munkásságát fényes díjak kísérik: ő is megkapta a többi között a Wolf Díjat és (tavaly) a Gödel Díjat.
A lista korántsem teljes. Jó, ha tudjuk, amikor a népszerű technikai eszközöket, szoftvereket használjuk hétköznapjainkban a legkülönbözőbb területeken, a játéktól az internetes banktechnikáig: létrehozatalukat tudományos csúcsteljesítményeknek köszönhetjük.
