| Marót Péter 1945 – 2020 |
 |
 |
Marót Péter a magyar vívás örök mókamestere, briliáns tehetségű kardvívója végleg lelépett a pástról
|
|
|
| |
BVSC vívóterem, ’60-as évek. Árpibácsi (Nagy Árpád, aki neve ellenére igen alacsony volt) a valaha volt legnagyszerűbb „alapozó-edző”, a bemelegítés után leültette a társaságot az ablakba. Mindenkinek végig kellett nézni a következő iskoláztatást. „Macska gyere!” (ez volt akkor Péter beceneve) - mondta és felvette a sisakját, kezdődött a bemutató-iskolázás. A terem teljes hosszában.
Péter a Tőle megszokott humorral fűszerezte az eseményeket, ám Árpibácsi egyre fárasztóbb és bonyolultabb akciókat követelt. Az eleinte viccelő, majd egyre jobban izzadó delikvens arcáról elfogyott a mosoly az iskolázás végére. Amikor a mester megkérdezte „No, elfáradtál?”, az alig lihegő Péter kínos mosollyal az arcán kajánul válaszolt: „Csak most jöttem volna bele!”
„Igen, akkor folytathatjuk !”. És elkezdődött a korábbinál hosszabb és fárasztóbb etap, amelyet hősünk kiváló erőnléttel abszolvált. A mester fokozta az iramot, amelyet végül Ő nem bírt már, Péter végül diadalmasan vonult az öltözőbe, ahol aztán hosszasan „nyalogatta sebeit”.
Az örök viccelődés mögött kivételes intelligencia volt. Ritka művészettörténeti ismeretekkel rendelkezett. Bútor-történetet taníthatott volna, a „parasztbútor”-ról kevesen tudtak nála többet. Sokoldalúságát jól kamatoztatta az akkori „üzleti” életben, a vendéglátásban is jeleskedett. míg végül vissza kanyarodott imádott sportjához.
Életigenlő, reneszánsz életet élt. Az élet változó helyzeteiben mindig - hűen egykori becenevéhez – mindig „Talpraesett, mint a MACSKA."
Nyugodj Békében!
|
|
| [Kadelka László] |
| 2020-06-09 08:40:00 |
|
Cikk nyomtatása
|
|
|
|
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól) |
|
|
|
| |
