Dátum: 2019. június 26. szerda    Mai névnap(ok): János, Pál


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Lengyelország 100
Lengyelország, több mint 120 esztendő után, 1918. november 11-én lett ismét független. Ezt a száz évvel ezelőtti eseményt ünneplik az idén északi barátaink.
 
Lengyelország, több mint 120 esztendő után, 1918. november 11-én lett ismét független. Ezt a száz évvel ezelőtti eseményt ünneplik az idén északi barátaink. Az orosz, német és osztrák-magyar megszállástól szabadult országnak azonban máig tartó történelme sem volt felhőtlen. A szabadságszerető lengyel nemzet sokszor maradt magára a viharos 20. században is. Az alábbi történet ebből az időből villant fel egy megrázó történetet, evvel is tisztelegve a lengyel centenárium előtt.

Mariola nyaklánca

Witold Pilecki kapitány emlékére

„Nagyapádé volt” – mondta Mariola nagymamája, amikor unokája nyakába kapcsolta a finom aranyláncot, kereszttel. Tekintete közben szomorú lett, könnyeivel küszködött. A lánc kapcsával is hosszasabban elbabrált, remegő ujjai nem akartak engedelmeskedni. „ Eddig én őriztem, és most, hogy felnőtt lettél, átvetted mérnöki diplomádat is, most már te vigyázz rá! Így nagyapád mindig veled lesz!”

Mariola nem ismerte katonatiszt nagyapját, aki a háború utáni években tűnt el. Eltűnt, mert haláláról sose kaptak hivatalos értesítést sehonnan. Kislánykorában ki-kijárt a szüleivel és a nagymamájával a varsói temető kerítése melletti szeméttelepre, s annak egyik sarkába tették le a virágokat. Nem értette, hogy mit keresnek arrafelé, de még kicsi volt, nem kell neki mindent értenie. Szófogadóan elhelyezte mécsesét Halottak Napján a fal tövében, imára kulcsolta apró kezét, aztán hazamentek. Így tettek minden évben, amíg egyetemre nem került egy másik városban. Elmaradtak aztán ezek a furcsa megemlékezések, a temetőt is bővítették később, a szeméttelep helyén sírok kezdtek sorakozni. De Mariolát, ahogy kezdett felnőtté válni, egyre inkább foglalkoztatta ez a családi „titok”. Csak a megfelelő alkalomra várt, hogy kikérdezze szüleit, nagymamáját, habár sejtette valahol, hogy a rejtély a nagypapájával kapcsolatos.

Most itt volt a lehetőség, megkapta karácsonyra nagyapa nyakláncát a kereszttel, most nála a kézzelfogható tárgyi emlék, most már feljogosítva érezheti magát arra, hogy kérdezzen, hogy tisztán lásson, most itt az idő, s csak remélheti, hogy evvel mégsem tép fel gyógyíthatatlan sebeket, emlékeket. Túl kell esnünk rajta – kereste előre a felmentését, és nem tolakodóan és nem is számonkérően megkérdezte a nagymamáját:

- Hogy halt meg nagyapa? És hogy került hozzád a lánca?

Nagyanyja arcából kifutott a vér, fejét lehajtotta, kezét az ölébe ejtette, s nagyon csöndesen, visszafojtottan, szinte szégyenkezve sírdogálni kezdett. Mariola egyik kezével átölelte meg-megránduló vállát, a másikkal pedig megfogta az idős, sovány, ráncos kezét és a saját arcához emelte. És várt. Így ültek egymás mellett egy ideig némán a feldíszített fenyőfa mellett, míg az idős asszony egy mély sóhajtás után megszólalt:
- Tudtam, hogy eljön a pillanat. És most már elmondhatom, el is akarom mondani, nekem is könnyebb így. A szüleid tudják régebb óta. Most rajtad a sor. Most már olyan idők járnak, hogy… a nyakláncát is visszakaptam. Több mint ötven év után! Amikor exhumálták a holttesteket. Emlékszel, ugye, hogy a temető kerítése mellé jártunk éveken keresztül, a szeméttelepre. Ott volt nagyapád elkaparva… – csuklott meg a nagymama hangja, de folytatta, ha lehet még halkabban. – Negyven társával együtt… Névtelenül, egy gödörbe, arccal lefelé, az ellenség egyenruhájában! Érted kicsim? Még az utókornak is hazudni akartak! És ő a nyakláncával, a keresztjével üzent. Egy jólelkű ember azt az üzenetet hozta tőle a börtönből, hogy ha valaha elökerülne a teteme, úgy ismerik majd meg, hogy a szájában lesz nyakláncának a keresztje. Mert tudta, hogy kivégzik. És névtelen tömegsírba lövik. Tarkón. Ez volt a módszerük…
- Ez az a kereszt? – kérdezte Mariola döbbenten, és önkéntelenül is a nyakához kapott.
- És így azonosíthattuk…
Mariola nyakát és mellkasát égetni kezdte az arany lánc és a kereszt. Szinte perzselte. Megcsókolta nagymamája ősz fejét, és levette nyakából a láncot. Betette az idős asszony tenyerébe és összezárta az ujjait.
- Ez csakis téged illet. És köszönöm.

Józsa Péter

2018-12-01 00:44:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Cikkarchívum
Lengyelország 100
Az aradi vértanúk
III. Józsa Mihály Vers- és Prózamondó Fesztivál
Szubjektív nekrológ
Csaba újratelepítésének legendája
Tíz magyar érem született a Montrealban rendezett kerekesszékes vívó-világkupán.
Csabensis – „Ami csabai”
Békéscsaba 300
Kellemes Húsvétot Kívánunk!
Utolsó üzenet Demján Sándornak
Március 15.
115 éves a Teddy maci
Boldog Új Évet!
Egyed Zoltán és Vámos Zoltán - fotókiállítása
Ma 500 éve
Tiszti idill Georggal
Személyes búcsú Pressburger Györgytől
Kitüntetések 2017. augusztus 20. alkalmából
A Jókai Színház is valóra váltott egy álmot
Gyermekfesztivál a Magyar Színházban
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu