Dátum: 2019. június 26. szerda    Mai névnap(ok): János, Pál


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
TÖRTÉNŐ KÉTELY (az Ottlik-vedutáról)
"Érzelmi- és tudóskönyv – egyszerre. Ottlik köpönyege alól kihulló – azt némiképp át is szabó – nagyszabású munka. Minden szerző vágya, hogy ilyen ádázul röntgenezzék meg, ennyire komolyan vegyék állításait, utalásait – útvesztőit, zsákutcáit."

   
   TÖRTÉNŐ KÉTELY
   
   (Jakus Ildikó – Hévizi Ottó: Ottlik-veduta)
   
   


   Az utóbbi években egyre figyelemre méltóbb munkákkal előrukkoló Kalligram Kiadónál jelent meg (tizenöt év akkurátus leltározása után) Jakus Ildikó és Hévizi Ottó Ottlik-kötete. Hévizi nem titkolja el, hogy két éve elhunyt szerzőtársával a magánéletben is összetartoztak; s ez különös aurát, különös köröket von a könyv köré. Csend-körök: gyászmunka – a lehető legkevesebb fölös zajjal.
   Az előszó (Monolocale) sajátos, permanens múlt. Hévizi fegyelemmel mondja – az alig mondhatót. Becsületes társként szövi az egyszerre szakmai és privát kontextus sűrű hálóját: felvezet, „keretbe helyez”, tételez, oszt és szoroz, s el is számol. Személyes szálak, meditatív csomók. Két nyomozó, két értelmező szövetsége sejlik fel. Már-már a vérszerződést játékba hozó archetipikus képlet ez. A startvonalon két fiatal, obligát ambícióval és radikalizmussal. A lelátón a megtalált apa, a mester. A startpisztoly másfél évtizede eldördült. Vajon a kaszáló időben mi marad(hat) az egykori „őrületből”? Nincs válasz – de van tét.
   
   A fókuszban a főmű (Iskola a határon), illetve annak is főként hármas nyitójelenete (Az elbeszélés nehézségei) áll. Minden fonál e karóra kötve. A könyvet Jakus Ildikó három, világos logikájú, fel-felfénylő nyelvű tanulmánya nyitja, mely a későmodern próza kulcsfigurájának legfontosabb regényeit (Iskola a határon, Hajnali háztetők, Buda) elemzi. A mindenkori értelmezés reflektorában álló Iskola kapcsán szervilizmustól mentesen, in medias res leszögezi, hogy „A regényről kialakult utalásrendszer szinte külön „nyelvként” működik, mintha lényegében már túl lennénk a mű értelmezésén”. Ő persze egészen másként látja, s – a kérlelhetetlen ottlikista Tandorit (is) segítségül hívva – bátran argumentál és felülír. Iskola a határon: Medve, Bébé, Szeredy, Magda és a többiek felől az elviselhetőség, „innen” vizsgálva a jelentés határán. Jakus szerint a mű nem a „függetlenség elveszíthetetlenségének”, hanem a „szabadság veszélyeztetettségének” regénye. Szerzőtársával szinkronban másfajta olvasásra buzdít. Nem afféle magyar Törless-regényként, inkább „nyelvművészetként”, illetve „létezés-szakmaként” kívánja olvasni, olvastatni a könyvet. („Szegedy-Maszák Mihály helyett Balassa Péter” – vágná rá a javíthatatlanul eminens bölcsész.) Hévizi tézise alapján „az Iskola a határon a lappangó elkurvulás lehetőség-feltételeinek kérdésére felel, és nem az egyszer s mindenkorra kivívott benső szabadság előtörténetét állítja”. A cél tehát: leszámolni a példázatossággal; avagy etika máshogyan, továbbá kétely – minden előtt.
   
   Biztosítottnak tűnik a háttérfedezet is e diszkrét „dekonstrukcióhoz”: ugyanis a szerzőknek sikerül elhitetniük, hogy Ottlik majd’ minden bekezdését ismerik. A Veduta egyik látványos kontextus-szervező elve (az életművön belüli intertextualitás) is e tudásból fakad. Kontrák, rekontrák halomszám. Ottlikra Ottlik, mondatra mondat, utalásra utalás. A szerzői intenciók ellenére néha azonban szétfoszlik az esszébeszéd, s helyét valami – nehezen definiálható – szaktudományos aprólékosság foglalja el. Az állandó citátumok, grandiózus megfejtések, „leleplezések” őrületig fokozott leltározása néhol kifejezetten zavaróan hat. Ilyenkor a nyelv is megdöccen, s a sok finomság finomkodásba fordul. Mindez hangsúlyozza (bizonyítja) ugyan a filológiai munkát, kompetenciát; azért mindenre nem elég. Nem csoda hát, hogy Ottlik-szakértői bizonyítvánnyal nem rendelkező, és/vagy rajongásból közepesre kollokvált befogadó számára helyenként fárasztónak, túlinterpretáltnak tűnik a szöveg. (Másként: filológusoknak krimi, krimifalóknak filológia.)
   

   Az interpretációs technikák azonban meggyőzőek. Motívum-röntgen és elhallgatás-elemzés. Beszédmód-analízisből kibomló ön- és Ottlik-ismereti látkép. Kérdések, sokperspektívás beszéltetés. (Ki milyen modalitásban beszél? Megfeleltethető-e a szerzői énnel Bébé figurája? Rezonőr-e az elbeszélő? Mennyire oldódik fel a szövegben, mennyiben marad kívül? Mekkora a distancia? Mennyi a csapda, az akna? Egyáltalán: hány kód maradt az értelmezői közösségek számára néma?) Talán épp Jauss tételének („minden megértésnek sajátja, hogy nem kényszeríthető ki”) belátása történik itt: kirekesztés helyett dialogicitás.
   A filológiai kapa minduntalan „szétcsap” a sorok között, újrarendezve azokat. Sorakozó, újra – akárha katonáéknál. Mindemellett az Ottlik-Veduta kultúrtörténeti utazásként is dekódolható, melyben (egyfajta bölcsész-karneváli jelleggel) szó esik ’56-ról, kávéház(ak)ról, Karinthyról, Kosztolányiról, Oscar Wilde-ról, Vernéről és Rilkéről is. A kiinduló beszédhelyzet azonban változatlan marad: a szerzőpáros nem fogadja el a merev Ottlik-képet. Ne legyen Ottlik ikon. Történő kép(zet) legyen inkább, ha úgy tetszik: történő kétely. Egyébként – az ún. szuperolvasóknak minőségi lubickolást biztosítva – sikeresen építenek a kétely alakzatára (is). Igen, a Veduta rászorít a kételyre: s ez egyáltalán nem kevés.
   Érzelmi- és tudóskönyv – egyszerre. Ottlik köpönyege alól kihulló – azt némiképp át is szabó – nagyszabású munka. Minden szerző vágya, hogy ilyen ádázul röntgenezzék meg, ennyire komolyan vegyék állításait, utalásait – útvesztőit, zsákutcáit. (MAGYAR NARANCS, 2005 / 11. szám)

POLLÁGH PÉTER

   Kalligram Kiadó, Pozsony, 2004,
   340 oldal, 2400 Ft


   Kapcsolódó Pollágh:
   A titok jobban áll (Papp András: Suttogó)
   Történő kétely Az Ottlik-vedutáról
   Elvitte a cica (Jónás Tamás kötetéről)
   GANG (M1)
   Esti showder
   Magyar illedelmes (Allegro, Rakott)
   A gyomorszorító Nagy Alakítás
   PIT BULL DÉLVIDÉK – webkaland
   WWW TATABANYA.HU
   
               

2005-06-11 04:03:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu